Néhány éve már nagy sikerrel fut a Karinthy Színházban a Stephen King regénye alapján készült színdarab, a Tortúra, melyben egy krimirajongó hölgyemény halmozza el szeretetével karmai közé kaparintott kedvenc krimiszerzőjét (volt ebből már film is, ugye), úgyhogy nekik már nem újság, hogy a rajongás bizony lehet horrorisztikus élmény is, elsősorban a rajongott személy szemszögéből. Véletlenségből megintcsak a Karinthy Színházban látható, szintén évek óta és szintén nagy sikerrel egy bizonyos Fat Pig című történet, amiben egy menő menedszerforma fiata srác véletlenül, és társasága értetlensége közepette egy minden trenden kívüli, meglehetősen korpulens, státuszát tekintve pedig e szexi és fenszi bagázs számára igen alacsony, ám rendkívül kedves, vicces, szórakoztató és őszinte lányba lesz szerelmes… Nos e két történet motívumai keverednek a legkisebb szándékosság nélkül eme igen hangosan bemutatkozó Szarvasbébi című minisorozat első felében.
Richard Gadd saját történetét írta meg, először színdarab formájában, aztán tévés minisorozat formátumra dapatálva, amit aztán meg is rendezett, sőt, amiben a főszerepet is eljátszotta, és egészen biztosan nem táplálkozott e fenti két darabból. Mindössze arról van szó, hogy a Szarvasbébiben felvetett szituáció valós. Mondjuk, Gadd karaktere (ekkor még) messze nem híres író, sőt, a siker általában messze elkerüli. Olyasféle stand up-komikus ő, akinek tényleg semmi humora. Fellépéseit rendszerint megalázó, síri csönd kíséri. Éppen ezért dolgozik egy londoni pubban csaposként. Itt talál rá egy rendkívül bőbeszédű hölgy (Jessica Gunning), akit könnyebbnek tűnik átugrani, mint megkerülni (így mondtuk mi annak idején az oviban). A hölgy aztán folyamatosan beszél, beszél, beszél, csacsog, ragyos s gagyog, mialatt Gadd (a filmben Donny) kénytelen-kelletlen ráfigyel, mivel a hölgy ott terpeszkedik előtt a pultnál. Rövidesen a hölgy azt is jelzi félreérthetetlenül, hogy halálosan szerelmes lett az őt kiszolgáló, és látszólag figyelmesen hallgató csaposba, s ettől kezdve Gadd (azaz Donny) nem menkülhet: mint egy gyámoltalan halacska, úgy piheg rémülten a föléje tornyosuló és feltartóztathatatlanul őt körülölelő nő hálójában. Ha Martha, a nő nincs jelen személyesen a pult túloldalán akkor megszámlálhatatlan SMS-sel és mindenféle chatüzenettel bombázza áldozatát, aki egyre mélyebbre süllyed a zavarodottságba, ráadásul eközben írói/komikusi karrierje is veszélyes fordulatot vesz (egy politoxikomán mentor is szemet vett Donnyra).
A hét, átlag félórás részre tagolt kis sorozat második fele aztán már inkább arról szól, hogyan tud Donny/Gadd megküzdeni életének egyre zűrösebbé váló kihívásaival: itt már egy teljesen egyedi, személyes és megkapóan őszinte sztorit látunk-hallunk. Nem lehet spoiler, hiszen látjuk tényszerűen ezt a sorozatot, hogy valahogyan megküzd ezekkel Gadd, ráadásul sikerrel. A “hogyan” a lényeg itt, és ebben van sok érdekes fordulat. Legérdekesebb az, hogyan változik viszonya a zaklató Márthával, hogyan kerül őmaga is egyre közelebb ehhez a végletesen magányos, sérült személyiséghez, miközben próbálja megérteni annak motivációit, ahogy próbálja megismerni Márthát (ez amúgy benne van a Tortúrában is, csak éppen ott a zaklatás áldozata radikális megoldását választ). Ehhez képest másodlagos, hogyan alakul Donny karrierje, de ahogyan alakul, abban viszont a Marthával való adok-kapokban szerzett tapasztalatoknak és következtetéseknek is nagy szerepe van. Ez így már egy rendkívül személyes és őszintén, feltáró jelleggel elmesélt történet, mely egyáltalán nem hallgatja el a kínos, sokszor gyomorforgató nüanszokat sem, mivel ezek átélése és megélése is sokat segített a továbblépésben. Egy dolog zavart nagyon: az explicit jeleneteket (öngyilkossági kísérlet, nemi erőszak, stb.) tartalmazó epizódok előtt hosszas inzert tudatja, hogy akik efféle problémákkal küzdenek, hova forduljanak – nos, ezeket a epizód végén szokás kitenni, mivel spoiler hatásúak, valamint az őszinte, feltáró, drámai hangvételt is az oktató, felemelt mutatóujjú didaktika felé hangolja. Kár ezért.