Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 20.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten fogjuk jónak, illetve rossznak látni.

Fogalmam sincs, mi a baj ezzel a Szemfényvesztők 2. (Cool, 20.50) című filmmel, hiszen tételesen gyakorlatilag minden benne van, ami a valóban vicces és szórakoztató első részt annyira szerethetővé tette. Még a szereplőgárda is ugyanaz, sőt! Talán túl sok a visszautalás az első részre? Talán tényleg ennyire “unalmas”, ha valaki megjavul? Talán túl sok mindent akart megmagyarázni az új rendező, Jon M. Chu? Tényleg nem tudom.

Érdekesnek tűnhet talán az amúgy misztikus horrorokról és scifikről ismert Sam Raimi 2013-as mozija, az Óz, a hatalmas (Viasat3, 21.00) is. A sztori ugyan nem teljesen fedi a klasszikus eredetit, itt egy pitiáner vándorbűvész (James Franco) a főszereplő, aki a csodás Óz birodalmába kerülve saját magát adja ki a nagy varázslónak, Óznak. Az útközben, a sárga köves úton elébe kerülő három csinos kis boszorka (Michelle Williams, Mila Kunis és Rachel Weisz) azonban nem hiszi el a mesét… (A baj az, hogy én sem: bővebben)

Nem hiszem el, hogy megint az X-faktort kell néznem?! Bár Nanny McPhee-ről semmit nem tudok… Viszont azt hiszem, a nálam sokkal fiatalabbak ismerik őt. A Nanny McPhee és a nagy bumm (Prime, 21.00) a mindig csodás Emma Thompson magánvállalkozása, hiszen ő írta Cristianna Brand híres regényalakjának történetét e filmbe, és aki el is játssza a varázsdadát. A családi mesefilm szereposztása nyugodtan mondható brutálisnak: Emma néni mellett láthatjuk Maggie Smith-t, Maggie Gyllenhaalt, valamint Rhys Ifanst, Ralph Fiennest is, mások mellett.

Az ma nem igazán meghökkentő, hogy az 1984-ben készült Vörös hajnalban (Film Mánia, 21.00) a vörösök, tehát az észak-koreaiak (ráadásul, masszív ruszki segédlettel) foglalják el Amerikát. A történet szerint 2012-t írunk ekkor. Semmi cicó, semmi terrorizmus, semmi bűbáj, egyszerűen arról van szó, hogy az elvtársaknak elég lett az amerikai életérzés világuralmi hegemóniájáról és annektálták USA-t. 🙂 Természetesen, ez is csak egy világmegmentős hollywoodi film (világ=Amerika), naiv hősi eposz, a továbbiakban az ezen a téren már megszokott klisékkel és fordulatokkal, egyszerű a film, mint a szög – de ha nem amerikaiakról, hanem az igazi, ’56-os pesti srácokról szólna a történet, akkor most mindenki sírna. Igazságtalan a világ.

Amerikában Az ördög Pradát visel (SuperTV2, 21.00), tudjuk jól, és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen félreolvasom… Meryl Streep -de hát ezt is tudjuk már jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

A Gyilkos szerelem (Filmcafe, 21.00) magyar címe nem lehetne már ennél közhelyesebb – nem mintha az eredeti Lonely Hearts, azaz Magányos szívek különb lenne, de a kettő összevetése már akár izgalmasnak is tekinthető. Hát még a szereplőgárda, melynek élén Salma Hayek domborít, olyan férfitársaságban, mint a körünkből sajnos túl korán eltávozott James Gandolfini, a még bőven élő Jared Leto vagy John Travolta (lásd a képen). Megtörtént eseményeket mesél el a film: “Martha Beck és Ray Fernandez (Hayek és Leto) az 1940-es évek végén Amerikában garázdálkodtak – a magányos szívek gyilkosainak tartották magukat. Az ő életüket és halálukat dolgozza fel ez a film. Ray apróhirdetéseket ad fel, latin szeretőnek álcázva magát, s az így elcsábított gazdag, magányos nőket kirabolja, majd meggyilkolja. Marthába pedig első látásra beleszeret, így közösen folytatják tovább. Martha Ray testvérének adja ki magát, így a férfi még több nőt hálóz be, és öl meg brutális kegyetlenséggel. Két nyomozó (Gandolfini és Travolta) azonban a páros után ered, de sokáig nem találnak bizonyítékot, mert a bűnözők nem hagynak holttesteket maguk után.”

A Vágy és vezeklés (Story5, 21.00) rendezője, Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont (itt is) hatalmas színésznő.

Szerencsére, Erin Brokovich ma is megmenti a világot, még köztudottan zűrös természete ellenére is (Duna, 21.35).

Reklámok
Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Megtorlás (Brimstone, 2016)

Mivel nem néztem a Trónok harcát (illetve igen hamar beleuntam), így fogalmam sincs, kik azok, akikkel reklámozzák ezt a filmet, melyre viszont mégis jobban ülne az, hogy olyan ez a Megtorlás, mintha Quentin Tarantino elvesztette volna a humorát és egy bibliaian dörgedelmes és sokkolóan erőszakos drámával állna elő. Pont olyan. Mindamellett pontosan illeszkedik abba a napokban a világmédiát elárasztó, de cseppet sem új keletű botrányerdőbe is, mely valamilyen hatalommal bíró emberek (mondom Weinstein, mondom Marton, mondom katolikus papok, mondom, hogy ijesztően hosszú a sor, ha elkezdjük) által elkövetett szexuális visszaélésekre, egyáltalán, emberek emberek általi lelki, de akár fizikai megnyomorítására, megaláztatására és elnyomására irányítja rá a figyelmet. Nehéz tehát ma ennél a filmnél aktuálisabbat, naprakészebbet találni a témában (bár minap a tévében A szolgálólány meséje is igencsak odacsapott).

Egyszerű lenne leírni, hogy Guy Pierce egy sátáni jellemű lelkészt jelenít meg a történetben, aki a Biblia szavaival indokolja és igazolja összes, normális aggyal szinte felfoghatatlan szörnytettét. A filmet író és rendező holland Martin Koolhoven azonban nem elégszik meg annyival, hogy felpakol a vászonra egy (amúgy a filmművészetben már kissé közhelyes) démoni figurát, mint az eredendően létező gonoszt, hanem négyes tagolású, bibliai sodrú, monumentális folyamban annak fejlődéstörténetét mutatja be. Hogyan válik egy köztiszteletben álló emberből szörnyűséges, aberrált, vérfertőző gyilkos, ha az adott közösség/társadalom közerkölcsei, törvényei, illetve saját ideologikus meggyőződése, világlátása vasabroncsba szorítja saját belső, tomboló életenergiáit, szexuális vágyait? – ezt festi fel Koolhoven filmjében világos, erős ecsetvonásokkal, Grant Wood híres festményét, az Amerikai gótikát (lásd a második képet) megidézve. A sátáni tiszteletes karrierje meredeken ível az általa cinikus lekicsinyléssel emlegetett Pokol lángjai közé, ám a neki megadatott híres utolsó szavakat elmondhatja ő is.

A Gonosz sorsát ezúttal egy ábrándos kék szemű, törékeny, szőke lány (Dakota Fanning) képében megjelenő, belül rendkívüli lelki erővel, a Jó iránti makacs elköteleződéssel és természetes igazságérzettel felvértezett vadnyugati Szent Johanna teljesíti be, aki Koolhoven meséjében ellenfeléhez hasonló méretű, de ellentétes irányú pályán, felfoghatatlan mennyiségű megaláztatáson felülkerekedve és felfoghatatlan áldozatokat hozva jut el sorsa eleve elrendelt végkifejletéig. A két, több ponton is elválaszthatatlanul egybefonódó hatalmas életutat a holland rendező egy nemesen egyszerű, de mégis vibrálóan izgalmas narrációban meséli el, négy fejezetben. A cselekmény nem kronologikus, hanem egyre mélyebben merülünk az időbe a Gonosz titkát kutatva, hogy csak a végkifejletre érjünk vissza a jelen időbe (ami a történetben nagyjából az 1880-as évek Amerikájának Vadnyugata). Bár effektíve évtizedeket ölel át a film, maga a történések mennyisége és intenzitása mégis balladai töménységű. Valóban az egészet el lehetne mesélni fél órában is, viszont akkor egészben való (kissé perverz) megmerítkezés érzéki élménye, amihez Koolhoven döbbenetesen expresszív környezetet teremt. Kellenek azok az olykor csigalassúsággal pergő filmpercek, melyekben szinte fizikailag is érezhetjük például annak a filmbeli bordélynak, vagy a disznóólban, trágyalében térdelve végrehajtott életmentő műtétnek a hangulatát. Kis túlzással, itt minden mondat végén véres erőszak a pont, egy erőszakos világban, ahol egy törvény van, a szemet szemért, fogat fogért, ott nem lehet másként. Kellenek a fejezetek közötti, szokásosnál jóval hosszabb fekete blankok is, hogy legyen ideje lecsapódni bennünk annak, ami röviddel előtte ránk ömlött. Ritmusában a film azonban mégsem Tarr Bélát, hanem Tarantinót idézi. Az a mennyiségű, olykor már gyomorforgatóan explicit brutalitás, amit e filmben látnunk kell, az rá jellemző, vagy még inkább bizonyos távol-keleti filmesekre, akiknek neveit még a legelvetemültebb filmgeekek is csak suttogva ejtik ki, szigorúan zárt körben. Bár, ha úgy nézzük, hogy a Biblia sem fukarkodik a brutális vérfürdőkkel, akkor él a szakrális párhuzam, annak ellenére, hogy maga a film nem szakrális: ahol ugyanis a Sátán elpusztul, ott nem létezhet Isten sem.

Érdekes, hogy ezzel az ólomsúlyú, mélyen felkavaró, brutális alkotással jelentkező Koolhoven korábban szinte semmi jelét nem mutatta annak, hogy ekkora formátumú figura lenne. Én legalábbis csupán egy habkönnyű, multikulti gasztrokomédiát láttam csak tőle, de a Rántotthúsnál ez nagyságrendekkel komolyabb darab. A történetvezetés, a cselekményszervezés szigorúan, szinte mértanian pontos logikája, a benne ábrázolt jellemek komplexitása, a bravúros rendezés, a mély és hiteles színészi alakítások (Pierce nagyon komoly, Oscar-díjas alakítást nyújt, Fanninghoz hasonlóan), a következetesen végigvitt bibliai utalásrendszer által sugallt összetett jelentésrétegződés, valamint ezzel együtt tapintható aktualitás mind az év, ha nem az évtized egyik legjelentősebb filmjévé tenné a Megtorlást, aminek csak az erőszak olykor már eltúlzottan (de szerintem még nem öncélúan) naturalista ábrázolása mond ellent. 10/10

Kategória: Film | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek

Ma este megmenthetjük újra Ryan közlegényt a Ryan közlegény megmentése (Mozi+, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmjében.

Ugyanekkor a Lángoló Mississippi (Film Mánia, 21.00), Alan Parker 1988-as filmje, egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, ahol hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Filmcafe, 21.00) című filmjében egy megtörtént esetet mesél el, melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében önmagát védi – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer buktatóira világít rá.

Könnyen lehet, hogy Michael Edwards élete még annál is regényesebb, kalandosabb, abszurdabb és szívhez szólóbb volt, mint amit végül Dexter Fletcher rendezett meg életrajzi filmként. Persze, az Eddie, a sas (HBO2, 21.15) című film ettől még éppen olyan abszurd, ám egyben szívhez szóló, bombasztikus és katartikus, mint minden nagy sportdráma a filmtörténetben; és pont olyan egyszerű, de rettentően hatásos drámai, dramaturgiai módszerekkel operál, mint amik rajongójává teszik emberek tömegeit egy-egy nagy formátumú sportoló, sportesemény, egy rekord felállítása vagy egy verseny megnyerése iránt. És pont ezért hat ugyanúgy. (Bővebben)

A rendszerváltás körüli idők problematikájával foglalkozik a Szalai-Dárday alkotópáros ’93-as Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája (m5, 21.15) című szatírája, melyben a kor jellegzetes figurái (Szőke András, Badár Sándor, Szabó Győző és Regős János) egy bazi nagy, viszont legalább kikapcsolhatatlan nyereménytévét szállítanak végig az országon egy ruszki katonai teherautón, hogy aztán azt átadják a szerencsés/szerencsétlen nyertesnek.

100 éve született Fábri Zoltán (a képen), a magyar filmművészet egyetemes érvényű alkotója. Rendkívüli életpályájáról ma este a Két félidő a pokolban (Duna, 22.06) című 1961-es filmet nézhetjük meg. A történet a második világháború idején játszódik egy ukrajnai munkaszolgálatos lágerben, melyben Hitler születésnapját megünnepelendő, futballmérkőzést rendeznek az őrök és a munkaszolgálatosok között. A tét nagy, ugyanis a meccsre való felkészülés alatt nem kell dolgozni és rendes ellátást is kapnak… Főbb szerepekben Sinkovits Imre, Garas Dezső, Márkus László, Suka Sándor és még sokan mások.

 

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Aurora Borealis – Északi fény (2017)

A 86 éves Mészáros Márta, a jól ismert közhely szerint, igazi filmrendező, hiszen 26. filmjében is ugyanazt a témát boncolgatja, mint az azt megelőző 25-ben. Az Aurora Borealis – Északi fény így lehetne akár “Napló dédunokáimnak” is, vagy “Egy másik kilenc hónap”, hiszen ugyanezek a témák kerülnek filmvászonra újra, csak éppen kicsit elmozdított hangsúlyokkal, más szereplőkkel, egy más történetben; de Mészáros most is a saját gyökereit, önazonosságát és sorsát kereső nőről mesél, ugyanarról a huszadik századot alapjaiban meghatározó két évtizedről, a szerelemről és az anyaságról, ideológiák és kultúrák káoszáról.

De Mészáros azért is valódi filmrendező, mert természetesen, magától értetődően és érzékeny, nőies, egyéni, de közérthető hangon képes beszélni igen bonyolult családi tragédiákról és drámai -elsősorban női- sorsokról. Az Aurora Borealis fordulatos cselekményének középpontjában két nő áll, anya és leánya. Az idős, korábban bábművészként tevékenykedő anya (Törőcsik Mari) egy nap rosszul lesz vidéki otthonában és a kórházban kómába kerül. Lánya (Tóth Ildikó) elfoglalt bécsi ügyvéd, aki munkáját félbehagyva rohan haza a hírre, s amíg édesanyja a kómában lebeg, ő a holmijai között kotorászva megdöbbentő dolgokat talál, melyeknek utánajárva előtte ismeretlen -tragikus- családi titkokra derül fény.

Mészáros meséjében világosan sejlik fel a kor mai aggyal már szinte felfoghatatlan (de éppen annyira fenyegető), vészjósló atmoszférája. Néhány pontos jelenetből megismerjük az anya ötvenes évek elején, Magyarországon töltött fiatalkorát (Törőcsik Franciska), hogyan lett szerelmes a kitelepített, snájdig fiatal grófba (Wunderlich József), hogyan próbáltak átszökni Ausztriába, hogy békében és nyugalomban lehessenek egymáséi… Nem tudom viszont, hogy beszéltek-e már valaha ilyen nyíltsággal magyar filmben az orosz katonák második világháborút követően, folytatólagosan és csoportosan elkövetett, brutális nemi erőszaktevéseiről?

Természetesen szó sincs arról, hogy Mészáros Márta démonizálná az oroszokat, hiszen a történet további meghatározó fordulatai is nagy részben egy oroszhoz kötődnek, ezúttal azonban már közel sem ennyire negatív színben. A több országban (Ausztria, Magyarország, Oroszország), több nyelven (magyar, német, angol, spanyol és orosz) és két idősíkban játszódó történet amúgy is mentes minden direktbe politizálástól, mindenféle szekértábor-veréstől és árokásástól, hangja, modora ezúttal is szinte naplószerűen személyes, mégis érzelmileg, pszichológiailag is, de történelmileg is részletekbe menően pontos; ezzel együtt megmarad mindvégig izgalmasnak is, a végén egy megkapóan szép csúcsponttal. A filmről való megemlékezések kiemelt helyen fognak szólni Törőcsik Mari alakításáról, aki sajnos e sorok írása idején is kórházban fekszik, az intenzív osztályon. Nehéz is elvonatkoztatni a szerep és az azt játszó színésznő sorsa közötti párhuzamoktól, de Törőcsik Mari még nagybetegen is nagy színésznő, apró rezdülésekkel, a tekintetével és törékeny lényének mérhetetlen súlyával is képes közvetíteni a rendezőnő által kívánt gondolatokat és érzületeket. Fiatalkori önmagát játszó (csak névrokon) Törőcsik Franciska minden tekintetben megfelel neki, igen mély, átélt drámaisággal játszik ez a megkapóan szép, fiatal színésznő. Tóth Ildikónál pedig talán nincs ma Magyarországon filmen és színpadon természetesebben mozgó, érző és létező színésznő, ő a magyar Juliette Binoche. A férfiszereplők sem arctalanok, de az ő szerepük e filmben csak másodlagos, még ha a nők életének bizonyos pillanataiban alapvetően meghatározók is. Intim (Piotr Sobocinki Jr. operatőr szépen, ízlésesen fotografált), okos és nőiesen érzelmes film ez, mint Mészáros Márta szinte minden filmje. 8/10

Kategória: Film | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök

Egy Kalandtúrával (AMC, 20.05) kezdhetjük a ma esti tévézést, ha nincs jobb dolgunk. Ez az első ajánlat egy jó közepes akcióthriller lesz, de végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob rajta még a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

Később az irodákban munkaidejüket töltő dolgozók röhöghetnek egy jót saját magukon (valamint álmodozhatnak egy igazságos, szebb világról), hiszen a Hivatali patkányok (Sony Movie Channel, 21.00) című szatírában az történik, ami a valóságban soha, csakis az íróasztal felett görnyedő fejekben – minden egyes, gyötrelmes lassúsággal eltelt munkanapon… (Lásd a képen)

Az igazi vigasz viszont bizonyos Pavel úr pincelépcsőjének hetedik fokán található. Az én kis falumban (m5, 21.15), Jirí Menzel Oscar-jelölt -utolérhetetlen- rendezésében Bán János, Marián Labuda és Rudolf Hrusínský játssza a főbb szerepeket. (Bővebben és bővebben)

Amolyan helyes kis “feelgood” mozi lesz a “baglyoknak” a Jóvoltköszönömkérekmég (Duna, 23.35) című film, mely az Így jártam anyátokkal című ismert tévékomédia-sorozat főszereplőjének, Josh Radnornak rendezői és forgatókönyvírói bemutatkozása, amellett, hogy természetesen ő a fő karaktere e filmnek is. Mondjuk, kb. Szex és New York-kategória (de erről nem nyitok vitát), csak nem harmincas szinglikkel, hanem laza, habókos hipszterekkel. (Bővebben)

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda

Mel Gibson szerintem meg van győződve arról, hogy vezekel vélt/valós bűneiért ezzel A fegyvertelen katona (HBO, 20.00) című filmjével; el is mondatja kétszer egyik szereplőjével a filmben, hogy “ezt nem hittem volna el erről a srácról”… Holott, éppen ellenkezőleg: mindezt, amire ebben a filmben fény derül, azt eddig is tudtuk. Ha Mel bibliát és/vagy vért lát, begőzöl. Elveszt minden önkontrollt, és tövig nyomja a gázt, nem ismer sem Istent, sem embert, de művészi alázatot, ízlést és mértéktartást sem. Amúgy ez a háborús dráma egy tökéletes hollywoodi blockbuster: pont annyira aránytalan, hatásvadász, emellett rendkívül brutális, ellenben szemérmetlenül patetikus, mint egy két és fél órás Trump-gyűlés. Az érzelmes jelenetek túlcsordulnak, mint az ötvenes évek jellegzetes hollywoodi melodrámái, az akciók viszont már szinte rokokó módon tomboló őrjöngésként reprezentálják Mel nyilvánvaló szadista hajlamait. A történet szegény főHŐSe ennél azért jóval szerényebbet, jóval méltóbbat érdemelt volna… (A képen jelenet a filmből)

Nem sokkal később azonban a Kínzó közelségben (Sony Movie Channel, 21.00) egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

Már inkább csak a “baglyokhoz” szól a Bizalom (Duna, 23.25). Szabó István talán legérzékenyebb, legszebb és legőszintébb filmje nem véletlenül kapott annak idején nemzetközi (és hazai) elismeréseket, berlini rendezői díjat, Oscar-jelölést, stb. Mondanám, hogy szinte bergmani mélységben és részletezettségben ábrázolja a film címében jelzett, igen bonyolult lelki folyamatot, ha nem lenne a film tökéletesen egyenrangú a nagy svéd rendező bármelyik filmjével, akár szellemi, intellektuális, akár esztétikai értelemben. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egyaránt óriásit játszik a filmben és Koltai Lajos is nagyon nagy művész. (Bővebben)

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

HÉTVÉGÉN KEZDŐDIK A 7. MOZINET FILMNAPOK!

Öt, a Cannes-i, Velencei és Torontói Nemzetközi Filmfesztivál programjából válogatott vadiúj film – Eszeveszett esküvő, Szeretet nélkül, Megtorlás, Fortunata, Viszontlátásra odafönt – mellett 12 alkotás újra látható lesz a mozivásznon 2017. október 20-23. között Budapesten a Puskin moziban és országosan további 13 város art mozijában az immár 7. Mozinet Filmnapokon. A filmek mellett ingyenes programok is várják a filmbarátokat.

A 7. Mozinet Filmnapok premier előtti filmjei között van minden idők legsikeresebb francia filmje, az Életrevalók rendezőinek új vígjátéka, az Eszeveszett esküvő, az Oscar-díjra jelölt Leviatán rendezője, Andrej Zvjagincev Cannes-ban a zsűri díját elnyert Szeretet nélkül című drámája, a Fortunata című olasz film, melynek főszereplőnője, Jasmine Trinca a legjobb színésznő díját nyerte el idén Cannes-ban az Un Certain Regard szekcióban, valamint Pierre Lemaitre világhírű regényének látványos adaptációja, a Viszontlátásra odafönt és a holland rendezőzseni, Martin Koolhoven részben Magyarországon forgatott filmje, a Megtorlás Guy Pearce-szel és Dakota Fanninggel a főszerepben.

Emellett a 7. Mozinet Filmnapok keretében további 12 olyan alkotás is újra látható lesz a mozivásznon, amelyek többsége már nincs műsoron. Igazi ritkaság, hogy a mozik 35 mm-es kópiáról vetítsenek, így fel sem merült, hogy a Porto 35mm, ez a lenyűgöző és különleges szerelmesfilm kimaradjon a válogatásból. A távol-keleti filmeket Park Chan-wook kultfilmje A szobalány, az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű animéje, A fiú és a szörnyeteg és a Kecskeméti Animációs Filmstúdió közreműködésével, japán-francia koprodukcióban készült A vörös teknős képviseli. A közel-keleti kultúrát az Oscar-díjas Az ügyfél hozza el, aki pedig egy hamisítatlan kelet-európai család történetére kíváncsi, az a lengyel Az utolsó családot választhatja. Stefan Zweig is a régióból indult, de a Stefan Zweig: Búcsú Európától az írónak az amerikai kontinenseken, emigrációban töltött éveit mutatja be, így a filmmel többek között Argentína és Brazília egzotikus tájaira is eljuthatunk. A hatvanas évekbe repít vissza két amerikai film is: az Amerikai pasztorál Ewan McGregor rendezése, Philip Roth Pulitzer-díjas regényének adaptációja, a Jackie pedig nemcsak Natalie Portman jutalomjátéka miatt emlékezetes, a többszörös Oscar-jelölt film egy intim, egyben szívszorító portré, amely megreformálja az életrajzi film műfaját. Természetesen a 7. Mozinet Filmnapokon az idei év nagy magyar sikerfilmjeiből is válogattunk: a menekültválság emberi oldalával foglalkozó Az állampolgár, az Arany Medve-díjjal kitüntetett és frissen Oscarra nevezett Testről és lélekről, illetve a Simonyi Balázs ultramaratonját bemutató Ultra.

A filmek mellett izgalmas programok is várják a filmbarátokat Budapesten a Puskin moziban: október 20-án, pénteken a Puskin Kávézóban 19:00-tól Keul Andrea és Varga Anna pszichológusok művészetterápiás workshopot tartanak. Az este 8-kor kezdődő, orosz sikerfilm, a Szeretet nélkül vetítését követően a Pszichorendelés két pszichológusával, Böhönyei Mártával és Tóth Melindával beszélgetünk a nagyvárosi társas magányról. 21-én, szombaton 17.00-tól lesz óriás társasjáték. A filmtörténeti kérdésekben jártas hat játékos közül a nyertes értékes nyereményekkel gazdagodhat. 22.00-tól az International Love Affair party keretében egy sminkmester segítségével a vállalkozó kedvűek sebhelyeket készíttethetnek maguknak, majd a külön az erre a napra készíttetett fotófal előtt pózolhatnak Megtorlás kellékekkel. A zenéről Fonetik, Matek és Szabola gondoskodik az igazi mozi rajongóknak. 22-én, vasárnap 17.00-tól újra részt vehetünk az óriás társasjátékon, 18.30-tól pedig a Viszontlátásra odafönt című filmhez kapcsolódva maszk készítő workshop vár ránk Csetényi Lilla egyedi ékszer tervező segítségével. 23-án, hétfőn a Metropolis teremben 19.30-tól a jelentős részben Magyarországon forgatott Megtorlás alkotójával, Els Vandevorsttal találkozhat a közönség.

A 7. Mozinet Filmnapokat 2017. október 20-23. között rendezik meg a budapesti Puskin moziban, a békéscsabai Center moziban, Debrecenben az Apollóban, Győrött a Rómer Házban, Kecskeméten az Otthon Moziban, Miskolcon a Művészetek Házában, a nyíregyházi Krúdy Gyula Art Moziban, a pécsi Apollóban, a szegedi Belvárosi moziban, Szentendrén a P’Art moziban, Szolnokon a Tisza moziban, Szombathelyen az Agora Savariában, Tapolcán a Városi moziban és Veszprémben az Agóra VMK-ban.

A kiegészítő programokon a részvétel ingyenes! A filmvetítésekre jegyek elővételben már kaphatóak: http://puskinmozi.hu/programok/7-mozinet-filmnapok

Kategória: Hírek | Megjegyzés hozzáfűzése