Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek

A Fék nélkül (Viasat3, 21.00) a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel bemutatott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban célba érjen a közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban, nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

Bár alapvetően utálom a repülőgép-katasztrófás filmeket, azonban Paul Greengrass A United 93-as (Story4, 21.00) járat történetét feldolgozó filmjét mégis elég érdekesnek találom ahhoz, hogy ajánljam. Arról a repülőről van szó, amit nem sikerült “célba juttatni” 2001 szeptember 11-én. Greengrass az utasok rokonaival való interjúk, a légi irányítás és a biztonsági szolgálatok ügyeletben lévő tagjainak visszaemlékezései és más dokumentumok alapján rekonstruálja a United 93-as járat utolsó repülését – az eredmény igen hitelesnek tűnik, amellett, hogy mint film, megdöbbentő és torokszorító.

Clint Eastwood hatalmas Mississippiként áradó alkotásában, az Éjfél a jó és a rossz kertjében (Paramount Channel, 21.00) című krimidrámában fullasztó a déli hőség, senki sem kapkodja el a közelgő karácsonyi ünnepséget. Egyszer csak lövések dörrennek… Tanúi leszünk természetesen, mintegy color localként, egy kis rasszizmusnak, lesznek intrikák, fekete mágia, oknyomozó újságíró plusz tárgyalótermi dráma… és Kevin Spacey, valamint John Cusack.

Viszont A titkos ablak (Film+2, 21.00) is egy egészen kompakt kis thriller ma estére, ha jól meggondolom… Johnny Depp egy alkotói válságban leledző egykori bestsellerírót alakít, aki egy hegyi vadászházban magányosan elvonulva próbálja megírni az irodalmi életbe való visszatérését jelentő új regényét. Egy nap valaki (John Turturro) bekopog az ajtón, és azt állítja, hogy az író tőle lopta egyik korábbi sikerének ötletét… Ehhez az alapszituációhoz hozzájön még, hogy a filmet Stephen King írta, (nem, nem önéletrajzi elemek felhasználásával! :) ), akkor nagyjából belőhetjük, hogy mi vár ránk: fokozódó lelki terror, növekvő szuszpenz, némi paranoia és egy kis borzongás. De hát éppen ezért néz az ember thrillereket, nem?

Az Őrült, dilis, szerelem (Cool, 21.00) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát. Mindemellett, egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre amúgy is érdemes vetni egy pillantást. Egy válás előtt álló negyvenes férfi megpróbáltatásai az újrakezdést illetően…

Hat nap, hét éjszaka (SuperTV2, 21.00) is egy habkönnyű semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Huszárik Zoltán Szindbád (m5, 21.04) című remekműve nemzeti kultúránk egyik abszolútuma, még akkor is, ha a világ filmtörténelme gyakorlatilag nem ismeri. Alapmű, a hozzá elválaszthatatlanul kötődő Latinovits Zoltánnal (a képen) és az ominózus, gyöngyöző húslevessel (amit maga Majmunka, azaz Dajka Margit főzött), angol és francia mustárokkal, velőspirítóssal, tafelnspiccel, gazdag kocsmárossal és karót nyelt Vendellinnel, a pincérrel, valamint, de főleg nőkkel, nőkkel, nőkkel, részegségekkel, miegyebekkel. Rögtön utána, mintegy a zárójelenethez spirituálisan is kapcsolódva, megnézhetjük Huszárik szinte szimultán készített kisjátékfilmjét/lírai etűdjét, a Tisztelet az öregasszonyoknak (m5, 22.30) című alkotást is.

A Prizzik becsülete (Duna, 21.25) minden bizonnyal egy igazi, hollywoodi nagyfilm, amit viszont én még nem láttam. Vagy csak nem emlékszem rá… Mindenesetre, rengeteg jelölés, rengeteg díj, óriási figurák a stábban: rendező John Huston, főszerepekben a lánya, Anjelica Huston, valamint Jack Nicholson és Kathleen Turner. A Prizzik valószínűleg maffiózók, akik bérgyilkosokat foglalkoztatnak, akik közül egyesek szerelmesek egymásba, miközben más és más a megbízatásuk.

A Holdat (Film Mánia, 21.55) is nézhetjük, akár újra is. Ez egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évek egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) durranása volt. Duncan Jones filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A Szökés az Alcatrazból (Duna, 23.40) újfent nem zsákbamacska: egy szökés története a híres San Francisco-i szigetbörtönből. Rendezője, Don Siegel viszont mestere a hollywoodi típusú zsánereknek, Clint Eastwood nevű főszereplője szintén – így a film egészen biztosan feszült és izgalmakkal teli két órát biztosít bárki számára.

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás

Stefan Zweig: Búcsú Európától (Stefan Zweig: Farewell to Europe/Vor der Morgenröte – Stefan Zweig in Amerika, 2016)

Igen nehéz izgalmas filmet készíteni írókról, és általában, a szellem embereiről, hiszen néhány közismert példától eltekintve, ezek általában “unalmas” életet élnek. Görnyednek a papír vagy írógép felett, vagy ha nem, elgondolkozva pipázgatnak a teraszon. Ritkán történik velük olyasmi, ami van annyira látványos, hogy filmre kívánkozzon, hiszen önmagában egy töprengő, vagy gondolatait bodor szivarfüstbe burkoló ember nem igazán szórakoztató látvány. A gondolatai nyilván érdekesebbek, de a mozifilm nem az a formátum, amely ezek megjelenítésére leginkább alkalmas.

A német Maria Schrader a híres német-osztrák író, Stefan Zweig életének 1936-tól haláláig, 1942. február 22-ig terjedő időszakaszából villant fel néhány fontos jelenetet Stefan Zweig: Búcsú Európától című életrajzi filmjében – ami ugyancsak nem nevezhető akciódús alkotásnak. Viszont az a morális dilemma, amiről a film valójában szól, mégis igen izgalmas, sőt valóságos és húsba markoló. Arról van szó ugyanis, hogy milyen lelki tusát élhet meg egy hazáját elhagyni kényszerülő gondolkodó, méghozzá igazán nagy formátumú egyéniség saját hazájának sorsát, saját nyelvének, kultúrájának jövőjét féltve… Egyszerű ugyanis cinikusan kijelenteni, hogy el lehet innen menni, ha nem tetszik az adott rendszer. Még egyszerűbb azt kiabálni, hogy takarodjatok innen, mert ez az ország a miénk, nem a tiétek! Nagyon nem egyszerű viszont ezt megélni.

Nem egyszerű ma sem, de nagyon nem volt egyszerű a második világháború előestéjén, zsidóként, sőt mit több, világhírű zsidó származású íróként. Zweig igen nemesen, szinte főúri méltósággal vette tudomásul sorsát, és vállalta fel a dél-amerikai száműzetést, ami a gazdag, nagypolgári kereskedőcsaládból származó írónak látszólag és a kor körülményeinek megfelelően egy éveken át tartó, folyamatos fogadássorozat volt a “földi paradicsomban”, melyeken helyi méltóságokkal, valamint pálya- és sorstársakkal kellett találkozgatni, decens szalonokban felolvasásokat tartani és ismerkedni a brazil élet lusta, de kedélyes nyugalmával. Idilli állapotnak mondanánk ezt, főleg a világháború ma már ismert borzalmaival összevetve és főleg egy zsidó ember számára – Zweig lelkiismerete és mély felelősségtudata azonban az évek során egyre mélyebb kétségbeesésbe dönti az írót, s egyre fokozódó aggodalma saját kultúrájának, és saját, szeretett Európájának sorsát illetően végül -közismert módon- fiatal második feleségével közösen elkövetett öngyilkosságát eredményezte.

Schrader, valamint az író személyét mély intellektussal megszemélyesítő, kitűnő Josef Hader olvasatában Zweig egy valóban nagy formátumú, a világ, valamint saját kultúrájának sorsa iránt felelősséggel viseltető ember, aki elveiben szilárd, azonban mindig van ideje, energiája az élet ebből a szempont apró-cseprőnek tűnő, jelentéktelen dolgai iránt is. A néhány fejezetben, valamint egy drámai epilógusban elmesélt “életrajzi képeslap”, amellett, hogy plasztikus portréját adja egy komoly, nagy embernek, képes érzékeltetni azt a lelki tusát is, amelyen átmegy a filmben ábrázolt időszakban. Bár szinte végigbeszélik a filmet, tulajdonképpen különösebb akció nélkül (Zweig először Buenos Airesben a Nemzetközi Írószövetség konferenciáján, majd Brazíliában, azután New Yorkban, majd ismét Brazíliában van), az egzotikus környezet és a benne lakó emberek valóban természetes bája, de főként a Zweig logikus és mélyen etikus gondolatmenetének megértetése és megértése -egy érdeklődő, elmélkedésre hajlandó  és irodalomkedvelő néző számára- mégis érdekfeszítő élmény. Beleélhetjük magunkat általa az emigráció mindennapi “kényelmébe”, de talán megérthetjük általa egy picit a mi Máraink sokak számára érthetetlen tettét is. Zweig is egy európai volt a fehérek között és ezt e filmből is érezni fogjuk. 8/10 (Fotók: Mozinet)

Kategória: Film | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök

A tegnapi Across the Universe után a mai estét ismét Julie Taymor világában tölthetjük, ezúttal egy remekbe szabott életrajzi drámában, a Fridában (Cinemax, 20.00). Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt (lásd a képen). A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor és ország társadalmi, politikai körülményeit is, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el e filmben…

Igen látványos darab a következő ajánlat is. A világhírű sztárfotósnak, világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkos történetét feldolgozó Az amerikainak (AMC, 20.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)

Valami tényleg beakadhatott a köztévében, ugyanis úgy tűnik, újrakezdődik a tavaly ősszel már egyszer leadott Ingmar Bergman-sorozat. Kinek? Minek? Rendben van, hogy Bergman megkerülhetetlen klasszikus, de rajta kívül még kismillió, legalább ugyanannyira fontos klasszikus van, akiknek filmjeit viszont nem vetítik le minden évszakban… PÉLDÁUL BÓDY GÁBOR. 2016 szeptember 29-én láthattuk A nap végét (m5, 20.55), Bergman egyik korai filmjét. Bibi Anderson és az öreg Victor Sjöström utaznak egy autóban és az öreg előtt lepereg élete filmje. Azt mondja e filmjéről Ingmar: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.

A Kvartett – A nagy négyes (Duna, 22.05) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)

A Nyomtalanul (AMC, 22.50) a dán Jussi Adler-Olsen fasza kis krimije, melyben a nehéz természetű, kezelhetetlen, a tűzkeresztségen is átesett zsaru (Nikolaj Lie Kaas) és kezdetben csak kelletlenül felvállalt segítője, az arab származású Assad (Fares Fares) keres valakit, valakiket, akik nyomtalanul eltűntek. (Bővebben)

Nicolas Cage ugyanekkor egy törekvő orosz Fegyverneppert (SuperTV2, 23.00) alakít, egy meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.

Jancsó Miklós (például ő is klasszikus) 1971-ben Legjobb rendező díját kapta Cannesban a Még kér a nép (Duna, 23.45) című filmjéért, mely táncban, koreográfiában, hosszú snittekben, nagyívű allegóriában és súlyos szimbólumokban mesél el egy történet az elnyomás és a lázadás természetéről. Aratás, a napszámosokat brutális gazdatiszt egzecíroztatja saját kénye-kedve szerint, mígnem a parasztok dühükben fel nem gyújtják a már learatott gabonát…

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda

Különleges esemény lehet ma estére, hogy láthatjuk (legalábbis a szerencsésebbek láthatják…) Julie Taymor Across The Universe (HBO2, 19.30) című, jól ismert Beatles-dalok újraértelmezéseire komponált pszichedelikus boldogság-szerelem képszimfóniáját. (Bővebben)

Később életre szóló kapcsolatot köt egymással Három nő háborúban és szerelemben (Film Mánia, 20.50). A címbeli Stella (Catherine McCormack), Ag (Rachel Weisz) és Prue (Anna Friel) egy dél-angliai farmon vészeli át a második világháborút, s miközben a fronton harcoló hősök mögött hátországként próbálják megtermelni azok ellátást, közben barátkoznak, szerelmesednek, satöbbi. Ez egy kedves, kicsit humoros, kicsit szomorkás történet lesz.

Ugyanekkor viszont feltűnik a Fiúk az életemből (Filmcafe, 21.00) is, no, nem az enyémből, hanem egy bizonyos Beverly Donofrio hamvas bakfiskorából. A hölgyet gyerekkönyvszerzőként és esszéistaként is számon tartják az amerikai irodalmi életben, de igazán ismertté saját, meglehetősen problematikus tinédzserkorát elmesélő Fiúk az életemből (Riding in Cars with Boys) című önéletrajzával vált. A belőle készült, hasonló című film neves szereplőgárdával (Drew Barrymore, Brittany Murphy, illetve James Woods, Steve Zahn) kísérli meg visszaadni Donofrio sajátosan fanyar humorú, önkritikus hangú szövegét. Bár néha tényleg vicces dolgok történnek a filmben, ez egy dráma, mely reális, valódi, megélt történetet mesél el.

Denzel Washington lesz A tűzben edzett férfi (Film+, 21.00) ma este (is), mégpedig egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök szerepében, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Egyesek által lefitymált, szerintem csupán egy ártatlan, ám igen bájos kis történet a Hétmérföldes szerelem (Story4, 21.00), mely azért képes érzékletesen létező problémát is artikulálni. Sok ifjú, nagyreményű szerelmespárt szakít szét az élet, a munka vagy iskola miatti távolság, amit egyesek fel sem vesznek, és lazán túllépnek rajta, míg mások képesek akár bele is pusztulni. No, drámáról itt szó sincs, a történet viszont annyira van atipikus, hogy érdekes legyen azoknak, akik nem vágynak feltétlenül cukormázra, önmegvalósító művészetre vagy földbedöngölő tragédiára, valamint azoknak, akik nem akadnak fenn azon, hogy a valóságban is egy párt alkotó (alkotott) Drew Barrymore és Justin Long együtt játszik egy filmben.

Az ötödik elemet (TV2, 22.00) minden évben megnézem egyszer, lehet, hogy idén ma lesz ez az alkalom. Imádom, kevés filmért rajongok ennyire. Ez a mesefilm Luc Besson alkotása, és a szerelem mindenható erejéről szól, viszont e témában vitán felül az egyik leglazább és legszemtelenebb film, mely valaha mozivászonra került. (A képen Bruce Willis és Milla Jovovich)

Emlékszem, annak idején, tán még gimnazistaként az akkor még egyetlen magyar nyelvű tévében láttam a Papírhold (Duna, 22.25) című filmet. A mai napig emlékszem a film képeire, tereire – érdekes módon, arra nem annyira, hogy miről is szólt tulajdonképpen. De imádtam. (Egy vidéki kisvárosban árván maradt kislányt egy éppen arra járó, magát bibliaárusnak kiadó férfi vesz magához, azzal, hogy majd gondoskodik róla. Márpedig egy bibliaárus csakis jó ember lehet…) Peter Bogdanovich klasszikusát Kovács László fényképezte és a még fiatal Ryan O’Neal leányával, Tatummal párban alakították az emblematikus főszerepeket. Lehet, hogy ma ezt is újranézem. 🙂

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd

Örüljünk annak, hogy itt a tavasz. Ugyanis anélkül, hogy lemennék kutyába, nem nagyon van mára ajánlani valóm. Az Órák, azaz Hours (AMC, 20.00) sem azonos Stephen Daldry melankolikus (és igen csajos) Az órák (The Hours) című filmjével, bár egyesek szerint ez nem is rossz film. A történet egy akciódráma, melyben a tragikus sorsú Paul Walker alakítja azt az apát, akinek várandós felesége a Katrina hurrikán tombolása alatt életét veszti. Azonban az időközben bravúrosan megmentett csecsemő élete is veszélyben forog, amikor a hurrikán miatt a kórház áramszolgáltatása is felmondja a szolgálatot, ráadásul még árvíz is fenyeget.

Később jöhet Az utca királyai (Mozi+, 21.00) is (megint), akik korrupt Los Angeles-i zsaruk, például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakításában. Jó dumák, ötletes akciók egy igen tökös filmben.

Oszt’ ennyi.

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás

Huszárik Zoltán és három zeneszerző – A kortárs magyar filmzene (Koncert a filmrendező tiszteletére)

Izgalmas és szokatlan koncertélménnyel gazdagodhatunk 2017 március 23-án  a Pesti Vigadóban. A Concerto Budapest a magyar filmtörténet kiemelkedő egyénisége, Huszárik Zoltán előtt tiszteleg, amikor a rendezőhöz közelálló három kortárs zeneszerző darabjait mutatja be. Jeney Zoltán, Kocsár Miklós és Durkó Zsolt kapcsolata a filmes nagysággal vitathatatlan, hiszen mindannyian nagy szerepet játszottak a Színbád, a Csontváry és az Elégia filmek sikereiben. A koncerten Jeney új kompozícióját Keller András vezényli, Durkó zenéje az Elégia rövidfilm bemutatásával válik koncertélménnyé és Kocsár a Huszárik Zoltán emlékére a rendező halála után két esztendővel komponált kürtversenye, a Concerto in memoriam H. Z. hangzik fel.

huszarik-zoltanMindössze ötven esztendőt élt és két nagyjátékfilmet alkotott Huszárik Zoltán filmrendező (1931‒1981), e két munkájával azonban ‒ Szindbád (1971), Csontváry (1980) ‒ a magyar filmművészet legendás alakjává, a legnagyobbak egyikévé vált. Rendkívüli érzékenység, a leheletfinom effektusok költőisége és általában a vizualitás, az eredendően képi ábrázolás lehetőségei iránti különleges affinitás jellemezte művészetét. Az utóbbi mozzanat aligha meglepő, hiszen Huszárik nemcsak filmrendező, de tehetséges grafikusművész is volt. Igényességét jelzi, hogy filmjeihez a legkiválóbb magyar zeneszerzőket kérte föl muzsika komponálására: a Szindbád zenéjét Jeney Zoltán, a Csontváryét Kocsár Miklós, az Elégia című rövidfilmét Durkó Zsolt alkotta. Ők hárman a zeneszerzői annak a koncertnek is, amely Huszárik Zoltánnak állít emléket. Jeney Zoltántól új kompozíciót vezényel a koncert karmestere, Keller András, Durkó Zsoltot az említett rövidfilm, az Elégia zenéje képviseli, míg Kocsár Miklós alkotásai közül a Huszárik Zoltán emlékére a rendező halála után két esztendővel komponált kürtverseny, a Concerto in memoriam H. Z. hangzik fel.

A rendező megalkuvást nem ismerő gondolkodásmódjához és nagyságrendjéhez illik a hangverseny záró száma, Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíciója. A hangverseny szólistája, Tóth Bálint a Concerto Budapest szólamvezetője.

Program:

Kocsár Miklós: Concerto in memoriam Z.H. (1983)

Jeney Zoltán: Eipe tis, Hérakleite (Hérakleitosz halála) – ősbemutató

Huszárik Zoltán: Elégia című kisfilmjének vetítése (Durkó Zsolt zenéjével)

Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára

Tóth Bálint – kürt; Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás); Vezényel: Keller András

Kategória: Hírek | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő

A filmművészet peremvidékén kezdjük mai túránkat, ahová a későbbiekben is visszatérünk. De mire való egy ilyen hétfő este, ha nem efféle kirándulásokra… David Lynch 1977-es, fekete-fehér Radírfeje (Cinemax2, 20.30), bár műfaji megjelölésében horror, de nem ezért rémálom. Alapvető, megkerülhetetlen kultuszfilm, egy beteg elme veszedelmes rettenete, viszont egyben kulcs is Lynch későbbi filmjeihez. Az avatatlanul idekapcsoló nézők 90 %-ának azonban garantáltan égnek fog állni a haja, valahogy úgy, mint a filmben Jack Nance-nak (lásd a képen); a maradék 10 % viszont életét meghatározó élményben részesül.

Ennél lényegesen konszolidáltabb hangvételű, de legalább ennyire különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (Film+, 21.00), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már – bár az utóbbi időkben inkább a történet második része volt műsoron. (Bővebben)

Igen mély, felkavaró és sajnos sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a határba (Filmcafe, 21.00). Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, ám az áldozatok száma egyre nő. Évek múlva egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez) ered az események nyomába, nyomozásának szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, vagy ha tetszik, de még annál is magasabbra vezetnek.

Bódy Gábor, a magyar film talán legkülönösebb, leginnovatívabb és legfélreértettebb figurája 1977-ben készített el a televízió számára Jakob Lenz Katonák (m3, 22.10) című művének tévészínház-változatát. Bánfalvy Ágnes, Reviczky Gábor és Ujlaki Dénes mellett itt már megjelenik Bódy későbbi médiuma, Udo Kier is. Igazán ritkán látható film!

A továbbiakban fellélegezhetünk, ugyanis az Eszelős szerelem (TV2, 22.10) már nem több, mint amit címe ígér: a rendes, jólfésült, szép karrier elé néző fiút (Chris O’Donnell) megbabonázza egy szertelen, csacska, bohókás, ám kiszámíthatatlan lány (Drew Barrymore).

Egy Brett Easton Ellis-adaptáció Az informátorok (Film+2, 22.45), sok híres színésszel (Kim Basinger, Billy Bob Thornton, Mickey Rourke, stb.), amiért annak idején én valamiért azonban kevésbé lelkesedem. A film sem tetszett igazán, de az irodalmi alapanyagtól sem estem hanyatt… De azért szólok, hátha, valaki… Elkényeztetett gazdag kölkök, köcsög, befolyásos szülőkkel a hátuk mögött mindent megengednek maguknak.

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás