Pénz beszél (Two for the Money, 2005)

A mai emberiséget sújtó átkok nagy részét már igen alaposan feldolgozták a filmesek. Születtek filmek a drogproblémától a globális járványokig szinte mindenről, a legkülönfélébb színvonalon és a legkülönfélébb stílusban. A szerencsejáték-szenvedéllyel azonban kissé kesztyűs kézzel bánnának a filmesek, pedig idevágó kutatásokból tudható, legalább olyan komoly társadalmi problémákat okoz, mint például a tablettás bor. Meg a többi hasonló pszichotróp anyag. A magyar filmtörténetből hirtelen csak olyan édesbús történetek jutnak eszembe, mint a 6:3-as Játszd újra Tutti, vagy a Sose halunk meg, ám ezek semmiképpen sem nevezhetők leleplező erejű tetemrehívásnak, sőt, ha reklámja talán nem is, de a sport szeretetével legalábbis legalizálják a szerencsejáték-szenvedélyt, mert bizony a kettő együtt jár. S akkor még szó sem esett a játékosok által pusztán pénznyerési célzattal játszott, a szórakoztató ipar a félkarú rablótól a pókerig terjedő szegmensére, amely mind a mai napig komoly milliárdokat hoz üzemeltetőik számlájára, egyben családok millióit teszi tönkre. És mint az említett filmes példákból is láthatjuk, ebbe a játékba éppúgy bele lehet halni, mint a heroinba.

Amerikában persze Viva, Las Vegas! Ezt ordítja Elvis Presley, az amerikaiak (és külföldiek) milliói hagyják millióikat ott, holott mindenki számára nyílt titok, az egész a maffia 200 milliárd dolláros szemfényvesztése csupán. Mégis vicces, vidám történetek százait láthattuk e tárgyban, Ocean’s 12, például. Rémlik, hogy néhány nem túl pozitív kicsengésű filmben (pl. Las Vegas, végállomás – Nicholas Cage, The Gambler – James Caan), megvillant az igazi arca is, de ezek csupán a kivételt erősítő szabályok. Ez a mostani film is lehetne még ilyen példa, de csupán lehetne…

A Pénz beszél a szerencsejátékok sporttal összefonódó területére kalauzolja a nézőt. Tudni kell, hogy a sportfogadás nem tiltott Amerikában, csak a szerencsejáték az, négy államot kivéve. Ha azonban a sportfogadásokat nagy tételű pénzben játsszák, az már kimeríti a szerencse űzésének fogalmát is, ismerjük, zugbukmékerek, tuti tippek, stb., stb. Alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, aki nyer, az értelemszerűen kaszál. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek…

A film megtörtént eseményeken alapszik, a sztorit állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének, az éppen ott ütögető Dan Gilroynak, aki gyakorló szerencsejátékosként azonnal ráharapott a történetre. Brandon sorsa ugyan nem éppen tipikus, de mégis modellértékű. Nem tipikus, hiszen nem mindenkinek van tehetsége a biztos tipp kitalálásához, ehhez a szerencse mellett szakértelem, a csapatok és a játékosok tökéletes ismerete mellett globális helyzetelemzés, az időjárási, környezeti és más egyéb tényezők figyelembevétele is szükséges. De modellértékű abban, hogy a szerencsejáték éppen úgy pillanatok alatt csinál milliomost a lúzerből, mint lúzert a milliomosból. Lehetne ez sikertörténet is, a bukás lehetőségének és szükségszerűségének hangsúlyozásával, a film azonban inkább a szerencsejátékkal kritikailag foglalkozó filmek táborába sorolandó.

Az eddig jobbára üresfejű szépfiúként ismert Matthew McConaughey színészileg kiválóan oldja meg ezt a sors-hullámvasutat. Al Pacino, a tippadóhálózat fejeként ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, mint például a Fedőneve: Donnie Brascóban, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. Most nem (annyira) maffiózó, inkább üzletember, de nem tud hibázni. Alakítása tökéletes, ám lassan azért, mert nem ő másolja ezeket a figurákat, hanem ezek a figurák utánozzák az ő figuráit. A végeredmény ugyanaz, Al Pacino tökéletes.

De sem ők, sem a szintén kiváló René Russo, vagy a valóban félelmetes, nagypályás “gamblernek” tűnő Armand Assante nem tehetnek arról, hogy a filmnek csupán a középső harmada a jó. A bevezető rész, Brandon balesete és felemelkedése kissé unalmas, sablonos, a vége, a film orrkoppintóan tudomásunkra hozott tanulsága pedig didaktikus és szentimentális. A film közepe viszont, amikor McConaughey és Pacino együtt játszik, kifejezetten izgalmas és informatív, hiszen az élet egy olyan területére nyerhetünk bepillantást, ahová eddig szinte soha.

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Pénz beszél (Two for the Money, 2005) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s