Gettómilliomos (Slumdog Millionaire, 2008)

10 Oscar-jelölésből nyolcat megkapott a film végül, köztük a Legjobb Film-et is, ahogyan ezt mondjuk borítékolták sokan. A Gettó milliomos azonban sajnos már megint a megszokott, jó kis magyar cím-elbaltázás minősített esete. Kérem szépen, semmilyen gettó nincs a filmben! Nyomornegyed az van, a srác onnan jött, de a nyomornegyed nem egyenlő a gettóval! A gettóba bezárták az embereket, akik közül sok kifejezetten gazdag volt, és még több kifejezetten művelt és okos. De ha a gettó szót a mai közértelemben használjuk, akkor sem áll: a nyolcadik kerületet minden szociális nyűgével együtt sem lehet összehasonlítani a mumbai-i nyomornegyeddel, ui. itt is nagyságrendekkel több milliomos él, mint ott. Félrevezető, hatásvadász, hazug cím. A gettó ez. Így Golden Globe és Oscar-tarolás után a Slumdog Millionaire az egyik leghájpoltabb film a világon, még olyan mértékadó hazai források is, mint ez is, például odáig, sőt azon is túl vannak érte. No, nézzük akkor…

Danny Boyle-nak nem vagyok túl nagy rajongója, de a Sekély sírhant egy jó kis komédia, azonban a Trainspotting nekem már csak egy hosszú videoklip. A part egy valószerűen szürreális neohippi csavargási (anti)reklámfilm, A napfény viszont gusztustalan giccs, ez utóbbit kifejezetten utáltam is. Volt még valami zombis film… Egyszóval, erős közepes filmes, bár mondjuk a mainstream mezőnyben jó. Olyan négyötödös.

Indiai filmet nem sokat láttam, de azt nagy merítésben. Volt benne minden: Ramayana és Bhagavad-ghíta alapú hoooosssszzzzaaaadaaaalmaaas történelmi tabló, meg néhány, az előzőnél nem rövidebb giccses revü, pár, ezektől alig különböző gyermeteg akciókrimi, egy-két szintén minimum kétórás művészfilm. Mira Nair, Raj Kapoor, Melhoub Khan, Tarsem Singh, nevek, kapásból. Minden nagyon színes, nagyon mozgalmas, vagy éppen ellenkezőleg: rettenetesen nyugodt, mozdulatlan, statikus. A szereplők gyakran fakadnak dalra és táncra, ami elég vicces. Bollywood az indiai Hollywood, csak 2003-ban 887 db. filmet gyártottak. A filmes nagyhatalom. Az indiai kaját imádom, ha tehetném, sokat csavarognék ott. Érdekel az ország, a kultúrája, a zenéje, minden. Még a filmek legkevésbé. (Bollywood-szakértő blog itt.)

Danny Boyle a Slumdog Millionaire-rel egy valóban érdekes mixet készített. Összevegyítette a bollywoodi romantikus szerelmes krimit az európai típusú dokumentarista szocio-mozival, valamint két tévés toposszal: a világ összes tévéjébe belincenszelt Legyen Ön is milliomos!-sal és a 24 kihallgatásos-faggatásos részeivel. A film váza két stabil oszlop: a vetélkedő önmagában is zsigeri drámája (emlékszik még valaki Kodaj Bencére?) és a főszereplő Jamal regénybe illő (naná, ez alapján íródott e film is) élettörténete. E két oszlopot bandázsolja össze a vallatás, a szerelmi szál, Jamal életének mellékszálai stabil építménnyé.

A sztori apropója persze a vetélkedő. Tudással pénzt szerezni, ez a mai világban, demagóg módon fogalmazva: lehetetlen. Ezért imádják a Legyen Ön is…-t szerte a világon, ahol élnek szegények/hatalma van a pénznek, mert épp erre ad esélyt. Különösen így van ez a még mindig merev kasztrendszer-alapú India társadalmában. Egy nincstelen, 18 éves, tanulatlan árva teahordó Mumbai (Bombay) nyomornegyedéből bekerül a “Milliomosba”, ahol a fődíjért megy. Minden ellene szól, a (Vágóhoz képest összehasonlíthatatlanul jobban) ellenszenves helyi játékmester irigyen pitiáner ármánykodása, a társadalmi helyzete, az iskolázottsága. A nép persze épp ezért imádja: – Közénk való, a mi fiunk! A játékmester nem is hiszi el Jamal teljesítményét, ezért csalót kiálltva a rendőrség kezére adja. Jamal a kihallgatást jackbaueri szívóssággal állja, hiszen ártatlan. Amit tud, az az életéből adódik, az ő sorsa, hogy olyan kérdéseket kapjon, amelyre már megélte a válaszokat. Jamal karmája a nyerés.

Jamal népmesei hős, pont olyan, mint a legtöbb bollywoodi filmhős. A szegény nincstelen árva, talpraesettségének köszönhetően gazdaggá válik, övé a lány, a királyság. Minden. Gyermekkorának eseményeit azonban az indiai móditól eléggé eltérően, meglehetősen naturalisztikusan ábrázolja Boyle, van itt koldusmaffia, hindi-muzulmán ellentét, megvakítás, Jamal édesanyját a kisfiú szeme előtt vágják le. Mindenütt mocsok, nyakig, sőt fejtetőig szar. Dokumentarista naturalizmus. Később, rossz társaságba keveredő testvérének, Salimnak, valamint szerelmének, Latikának világa mint egy kőkemény nyugati akciófilm. E különböző stíljegyek azonban simán, gond nélkül olvadnak össze egy koherens, homogén egésszé, ez mindenképpen Boyle rendezői érdeme (tudja a szakmát). Az már viszont nem érdem, hogy ennek megfordítottja is igaz: sem ez, sem az, se nem amaz a film, így elszakadt gyökérzettel, támasztékok híján, valami fura képződményként lebeg műve a filmes horizonton.

Ezt egyelőre a nép megkajálja (hiszen trendi, színes, szokatlan, egzotikus, mégis ismerős). Utoljára talán az Amélie csodálatos élete volt ilyen könnyed, légies, abszolút pozitív kicsengésű darab a mozikban és ez jó. Mondjuk, Amélie angyali bája lényegesen nagyobb békével tölt el, mint egy tévévetélkedőn, főleg más által nyert nagyvalag pénz… De üdvözöljük e filmet is. Kell ilyen e vészterhes időkben. Kapott és kapni is fog még egy rakás puccos díjat, azonban ne keverjük össze olyan darabokkal, amelyektől komoran meredünk vagy éppen megvilágosodottan vihogunk magunk elé percekig (órákig, hetekig), amelyekben akkorát nyom a hübrisz, hogy fejünk tépi le a katarzis, amelyek életre szóló élményt, szellemi, érzelmi muníciót adnak. A Slumdog Millionaire nem ilyen. Jó film, de nem nagy film. Jamal története álom, mese habbal, legenda, de nem a valóság, amihez jobbára közünk van. Annak elviselésében segít ugyan, de konkrét tanácsokkal, útmutatással nem szolgál. Kábít, de megoldást nem ad. Ha csak azt nem, hogy légy önmagad és ne veszítsd el emlékeid. (Ezt viszont már hallottuk.) De ez is valami. Nem semmi, de messze nem minden. Kodaj Bencének, meg annak a békéscsabai postás srácnak is sikerült, csak mondom… (7/10)

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

13 hozzászólás a(z) Gettómilliomos (Slumdog Millionaire, 2008) bejegyzéshez

  1. kaamir szerint:

    Sztem is nagy mese habbal az egész film, amit nagyon lehet szeretni, és élvezet nézni, olyan szépen kivitelezett. De amúgy semmit nem mozgat meg az emberben és nem szól semmiről. Olyan 8/10

  2. efes szerint:

    @kaamir: Hát azért megmozgatni megmozgat, mert ki nem szurkol a gyengének, a szegényember legkisebb fiának, stb… És örülünk is ha győz. Nekem inkább a film “vegyesfelvágott” stílusa nem tetszett, ez a túlzott sokszínűség veszi el az igazi élét is. Így csak (csak!) jó film.

    Ennyi Oscart nem adtam volna neki, hanem jobban szórtam volna pl. a Wrestlernek, adtam volna a Látogatónak (most nem tudom, volt-e jelölve egyáltalán), Clint Eastwoodnak BÁRMIÉRT, Mike Leigh boldogásos filmjének, persze, az lehet h angol… 🙂

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Transz (Trance, 2013) | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  11. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  12. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  13. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s