A filozófus (Katona József Színház, bemutató: 2011.10.08.)

Aki magyar, velünk tart. Jönnek fel, ezek, és mondják, hogy nem játszanak magyar szerzők magyar darabjait a pesti magyar színházak. Összeszámoltuk, per pillanat több mint harminc magyar szerző által írt magyar nyelvű színházi előadás fut Budapesten, inkluzíve a minden bizonnyal magyar Csurka színdarabjával. Itt van például a Katona október elejei bemutatója, Bessenyei György A filozófus című komédiája, ha valami, hát a felvilágosodás korának és a magyar nyelvű drámaírás egyik első, jelentős alakjának műve mi, ha nem magyar?!

Magyar az, kívülről-belülről, ennek megítélésére persze, színházba kellene járni és nem csak rinyálni. Ilyen karcos-éles képe a vidéki úrnak majd csak évtizedek múlva jelenik meg, Petőfinél, Mikszáthnál, nyilván ez nem tetszik az úri muri mai felszínes revizionistáinak. Pedig Pontyi igaz nemes ember. Csak hát ostoba, mint a föld. Nem különösebben okosabbak a komédia főszereplői sem, Párménió, a filozófus és Szidalisz, a filozófusnő, attól hogy ők francia filozófusokat emlegetnek, műveltségük azonban üres sznobizmus a kátyúk barázdálta, sárban cuppogó Alföldön. Bessenyei, azonban szeretettel, együttérzéssel rajzolja meg összes szereplőjét, nem kigúnyolni akarja őket, hanem csak velük együtt nevetni tökéletlenségükön. Ezáltal nevet a néző is – ez a darab lényege. Nincs itt nagy történet, szellemi ív, semmi efféle. Rendes, olykor pajzán komédia ez arról, hogyan lesznek egymáséi azok, akik egymásnak teremtettek.

Nem gúnyolódik Gothár Péter sem, hanem igazi, vérbő vásári játékot rendezett és színészeivel érezhető élvezettel lubickol a régies, de egyáltalán nem érthetetlen nyelvezet által verbális perverzióban. Remek a félköríves, rései között áttetsző deszkasáncból húzott díszlet is, ügyes ötlet a darabot botütéssel, és egyéb csörömpöléssel tagolni, bár a közepe táján a ritmus olykor picit téveszt, a végére viszont visszatalál a helyes tempóhoz. Ügyes Tasnádi Bence eh. a címszerepben, mintha az ifjú Fekete TiborErnő, vagy a még ifjabb Máté Gábor reinkarnációja lenne, tőlük kicsit köpcösebben. Tenki Réka (Szidalisz) akkor is mosolyt fakaszt, ha meg sem szólal, megszólalva pedig valódi, zsigeri komika, okos és bájos. Pontyi szerepében Kocsis Gergely vacsora-jelenete egyenesen lehengerlő, nehéz megállni térdcsapkodós kacagás nélkül. További nevesítés nélkül, az egész gárda alázatosan belebújt Gothár bizarr, groteszk világába, Pálmai Anna (még egyet azért nevesítek) talán még műfogsort is ragasztott, hogy színpadra álljon ez az ízig-vérig magyar színpadi matuzsálem, A filozófus. Közepe táján alig észrevehetően leülő, de alapvetően kiválóan szórakoztató, üde és friss előadás, megtekintése ajánlott politikai, vallási és nemzetiségbeli hovatartozás figyelembevétele nélkül bárkinek. (A fényképek Dömölky Dániel fotói, a színház honlapjáról.)

Reklámok
Kategória: Színház | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.