Michou története (Michou d’Auber, 2007)

Könnyes, édesbús tanmese a Michou története a toleranciáról, az idegengyűlöletről és a túltengő nemzeti érzelmek léleknyomorító hatásairól. Nem, nem Gyöngyöspatáról van szó, nem is a roma-gyilkosságokról (vagyis akár…), Franciaországban játszódik a film, 1960 körül. Az országot még jócskán de Gaulle tábornok vezeti, akinek a második világháborús ellenállásból fakadó nimbusza még a közben bekövetkező fiaskók dacára is igen komoly mértékű, természetesen elsősorban a jobboldali, konzervatív franciák között. A tábornok éppen nyakig ül az algériai konfliktusban, melynek lényege az, hogy Algériától a franciák megtagadták a gyarmati státuszt, és az ország szerves részeként fogták fel az észak-afrikai területet, amit azonban csak a francia telepesek, és a szolgálatukban álló arabok támogattak. Az algériaiak többsége azonban a függetlenség mellett harcolt, ez viszont a franciák szemében szimpla lázadás. De Gaulle, több botrány (pl. a ’61-es párizsi mészárlás, melyben több száz, többségében algériai függetlenségpártit öltek meg a rendőrség udvarán) után ügyes politizálással “úgy intézte”, hogy Algériában népszavazás döntsön hovatartozásról. Franciaországban viszont tetőfokára hágott az elsősorban az arabok iránt tanúsított idegengyűlölet.

A film főszereplője Georges, aki indokínai veterán és melldöngető nacionalista, mindamellett de Gaulle feltétlen híve is, postás egy tipikus francia kisvárosban. Mivel nem lehet gyermekük, felesége, Gisele egy gyermeket fogad örökbe a menhelyről, aki történetesen arab. Gisele szőkítéssel és sok más trükkel igyekszik eltitkolni Georges elől a fiú származását, amiben az éles eszű, Mahmoudról Michoura franciásított nevű kissrác mindenben partnere. Még a katolikus vallást is felveszi, csak a disznóhúst nem tudja lenyelni. A bumburnyák Georges persze semmit nem vesz észre, sőt annyira megszeretik a kis Michout, hogy véglegesen magukhoz akarják venni. Közben azonban kiderül a fiú valódi származása, ami nem várt irányban forgatja a történet kerekét…

Érdekes a szereposztás, hiszen Georges figuráját Gérard Depardieu alakítja, akiről meglehetősen közismert, hogy igencsak szélsőjobbos elképzelései vannak civilben a politikáról, tehát éppen olyan, mint a filmbéli karaktere. Ennek függvényében különösen érdekes az az út, amit “végigjárat” vele Thomas Gilou író-rendező. Persze, kicsit idealisztikus itt minden, a fordulatok pedig a kellő didaktikával rágják a néző szájába a tanulságot, miszerint a gyűlölet rossz, a szeretet és a másik elfogadása a – de nincs ezzel baj, hiszen tudjuk jól, hogy ez így is van. Aki szerint pedig nem, az magára vessen.

Külön érdemes szót ejteni a hatvanas évek elejének vidéki Franciaországát jellemző miliő megteremtéséről, az illúzió tökéletes. Elképesztő gépjárműcsodákat volt képes a francia autóipar előállítani, csúnyaságban, bumfordiságban verhetetlenek. Amiket itt látunk, ahhoz képest a közismerten randa Citroen kacsa egy exkluzív Tomaso di Pantera modell. Külön kiemelném az itt látható gépjárműparkból Georges égszínkék csodáját (talán valami ős-Renault?), az mindent visz. Ja, a film. Mint mondtam, könnyes, édesbús tanmese. Bőven nézhető, ha nem árnyalt és cizellált filmesszére vágyunk. Asanisimasa: 7/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s