A Lyon-i banda (Les Lyonnais / A Gang Story, 2011)

Amit az amerikai filmipar különféle, többé-kevésbé ugyan a realitás talajáról elrugaszkodott, ám végeredményben mégis a mítosz romantikus magasságaiba emelkedő olasz-, zsidó, ír-, afro-, orosz- és egyéb más nációjú maffia-történetekben összehordott, azt a franciák ezzel a filmmel tromfolják csattanósan (mondjuk, nem először). A Lyon-i banda a Lyoniak nevű francia bűnbandának a hiteles története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült Olivier Marchal veretes rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar…

Remek ívű karriertörténetet tár elénk a valóság (és a film), a hetvenes évek elejétől a közelmúltig, nagy, annak idején egész Franciaországot rettegésben tartó balhékkal, majd a viszonylagos konszolidációval, véres leszámolásokkal, árulásokkal és a francia kemény krimiket annyira jellemző furcsa, mély melankóliával. A két fő karakter, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) mindazt tudják, amit ilyen karakterek megjelenítéséhez tudott Jean-Paul Belmondo és Alain Delon (vagy akár Robert De Niro és Al Pacino), baromi jó arcuk van, még így komolyan deresedve is erős, férfias figurák, tudnak keményen nézni, mégis érezni mögöttük valami kisfiús törékenységet is. Nem csinálnak semmi különös színészi trüvájt, nincs nagy szpícs Al Pacino-módra, nincs dermesztően pszichopata vigyor, úgy De Nirósan se, mégis komplett, egész, összetett figurák, felkeltik a néző érdeklődését és magukon is tudják tartani. Sőt, mivel alapvetően bűnözőkről van szó, kétségünk sincs efelől, hiszen látjuk őket bőven “munka közben”, még maguk mellé is tudnak állítani minket. Kevésbé cizelláltak a mellékkarakterek, de ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelenek: a banda többi tagjai, illetve a kemény zsaru figurája is kellő súllyal van jelen. Talán a családi hátteret lehetett volna határozottabb kontúrokkal megrajzolni. Mivel a történet kb. 35 évet ölel át, hozzávetőleg két idősíkban zajlanak a történések, oda-vissza ugrálva, a későbbi történéseket a korábbiakkal magyarázva, illusztrálva. A banda fiatalabb kiadásának karakterei, színészi értelemben, viszonylag halványabbak, azonban ez igazán nem ront a film összképén. Marchal profi módon vezényli le a filmet, kezdve az erős felütéssel, mely alatt a Deep Purple Black Nightja szól, egyből megteremtve a kellő atmoszférát, amit a klasszikus westerneket idéző, de nem utánzó, nagystílű végkifejletig mindvégig meg is őriz. A hetvenes évek szcénái illúziót keltőek, semmi anakronisztikus nüansz nem zavar be. Kerek, egész, igen remek film ez, mely még a maffiafilmek hagyományosan erős mezőnyében is állja az összevetést. Asanisimasa: 8/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) A Lyon-i banda (Les Lyonnais / A Gang Story, 2011) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Nagyon vonzónak tűnik, le fogom vadászni. Marchaltól mit érdemes még megnézni?

  2. wim szerint:

    Az jó! 🙂

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s