Anna Karenina (2012)

Az biztos, hogy Joe Wright nagyon kitalálta, hogy mit akar csinálni 2012-ben, (Miklós Tibor és Kocsák Attila rockoperáját is beleszámolva) minimum tizenkettedjére Anna Karenina történetéből; az viszont egy másik kérdés, hogy volt-e valami értelme ennek a kísérletnek… De mielőtt erre a kínzó kérdésre rátérnénk, nézzük meg, kicsoda ez a Joe Wright? Nagyjából 2005 óta tartjuk Anna Kareninaszámon, mikor is egy teljesen hagyományos, korrekt és illedelmes Jane Austen-adaptációval, a Büszkeség és balítélettel állt elő. Az utána következő Vágy és vezeklésnél már hallhatóan, láthatóan beleépített filmes nyelvébe valami erősen zenei ritmizációt, mely a késő viktoriánus, lebbenő fátylas romantikával vegyülve nyilvánvalóan hordozott valami erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal teli üres szekrényben. Jött egy csúnyán giccsbe csúszó zenészéletrajz (A szólista), majd egy érthetetlen izé (Hannah, a gyilkos természet), hogy aztán újra visszatérjen Keira Knightleyhoz, valamint a díszes kosztümökhöz és a romantikához, még akkor is, ha az Anna Karenina irodalmi alapjául szolgáló Tolsztoj-mű alapvetően realista regény.

Tolsztojnál a realizmus elsősorban a korabeli orosz társadalom rajzában nyilvánul meg, ebből azonban e filmben vajmi kevés jelenik meg: Tom Stoppard húzásában marad Anna tragikus szerelme, ami viszont annyira, de annyira romantikus, mind ide Vlagyivosztok. Ezzel a stílustöréssel, vagy Anna Karenina - Aaron Johnsoninkább deformációval azonban nem lenne önmagában semmi baj. Ez az Anna Karenina 12 nem ezzel bukik, még csak nem is Knightley nyaknyújtogatásával, amit szemmel láthatóan a fekete hattyútól nyúlt, hanem Wright ezúttal elhibázott koncepciójával. Ez az erősen stilizált térkezelés és képi világ, ez a sodró lendületű narráció jól feldobná szinte a világirodalom összes jelentős művét, illetve azok filmadaptációját, Moliére, Shakespeare, de még az oroszok közül, mondjuk Gogol, Csehov vagy Puskin is kiválóan mutatna ebben a suhanó, pörgő, folyton változó és kavargó stílben – Tolsztojra viszont ez kifejezetten nem illik. A nagyszakállú, öreg Leó egyébként is úgy, olyan részletgazdagon, egyben sodró lendülettel és parttalan áramlással ír, hogy azt képileg igen nehéz reprodukálni, még csak megidézni is, csak mesél, mesél és mesél szakadatlan, mint ahogy telente Szibériát belepi a hó.

Kifejezetten nem értem, mit akart azzal, hogy az egész történetet egyetlen színházépületbe helyezi el, melynek tereit bár zseniálisan kezeli, a jelenetek vágás nélkül, tökéletesen folynak, olvadnak egymásba, csak néha nyílik ki a tér egy jelenet erejéig, hogy aztán a következő változásnál visszaugorjunk ebbe az absztrakt, álomszerű, mégis felismerhetően színházszerű, zegzugos színhelyre? Hogy ma már ez az egész egy álom csupán? Talán így akarta kivédeni azt a kulturális szakadékot, ami egy mai angol filmes, és a XIX. századi orosz nemesi világ között húzódik kulturálisan és nyelvileg? Nincs ötletem, csak azt látom, hogy nem és nem és nem stimmel. Kifejezetten öncélú, l’art pour l’art Anna Karenina - Keira Knightleyművészkedésnek érzem ezt az egészet, mely az égadta világon semmit nem tett hozzá Anna Karenina történetéhez, nem aktualizálta, nem modernizálta, de nem is hangsúlyozta azt – csupán hozzátett egy profi módon kivitelezett, kitalált, kreatív módon megkoreografált képi világot. Ez a látvány azonban Anna Kareninán csupán olyan, mintha a fejét ékesítő lágy hermelinkucsma tetejébe még odabiggyesztett volna még egyet, ezúttal mondjuk mókusprémből… Látjuk, ugye, hogy milyen hülyén mutat így már? Lehet ámulni, hogy milyen látványos, milyen érdekes – de aztán ha belegondolunk, hogy ennek mi értelme, akkor nem jutunk másra, minthogy Joe Wright minden bizonnyal egy tehetséges fickó, de ezzel most csúnyán mellébaltázott.

Knightley nekem ezúttal sem tetszik, semmi természeteset nem látok benne, Jude Law-t (Karenin) viszont fel sem ismertem (csak a szeme volt ismerős). De ő jó volt, mint általában, és jók voltak az egyéb szerepekben is a színészek: Aaron Johnson, mint Vronszkij, Kelly MacDonald, mint Dolly, vagy Matthew MacFadyen, mint Oblonsky, stb. Csak a film volt bombasztikus. Asanisimasa: 5/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Anna Karenina (2012) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    igen 5/10, színes, fodros, kosztümös, operatőr brillíroz, jelmez- és a látványtervező is, a színészek hozzák az elvárhatót, semmi több.

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő, Karácsony 2. | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s