A lehetetlen (The Impossible/Lo imposible, 2012)

Otromba dolog mások tragédiájából viccet faragni, de még otrombább, sőt aljasabb dolog abból hasznot húzni, a katasztrófa természetéből adódó drámai fordulatokat kihasználva népszerűséget, üzletet, sikert kovácsolni. Juan Antonio Bayona számára, úgy tűnik, semmi sem lehetetlen, hiszen A lehetetlen című filmje szinte tapicskol, hempereg és lubickol a 2004-es Andamán-tengeri nagy cunamiban, a zombikként dülöngélő, elveszett családtagjaikat kereső áldozatok között, a végtagokon szakadó hús, reccsenő csontok és szétspriccenőA lehetetlen 2 vér, rothadó mocsok és a pusztulás képeiben.

Ráadásul (spoiler), a történet középpontjában álló család, papa, mama, három gyerek túl is éli azt a katasztrófát, amely legkevesebb 150 ezer (de inkább több) ember életét követelte az Indiai-óceán környezetében. Egyszerűen arcpirító az a cinizmus, ahogyan a spanyol rendező kiemel ebből a rettenetből egy, a nyugati nézők értékrendjét, kultúráját képviselő családot, akiknek történetét végigkövetve szépen megríkatja őket, minden tét nélkül, csakis l’art pour l’art, öncélúan és önző módon. Semmi másért, csakis a nézettségért (pénzért, sikerért), mert ha esetleg művészi, intellektuális, vagy más, “magasabb rendű” céljai is lennének ezzel a szenvedéspornóval, azt ebből a filmből sajna nem ismerjük meg.

Elvileg a filmben elmesélt események a valóságban is megtörténtek, bár nyilván picit ki lett minden színezve dramaturgiailag. De fogjuk fel dokumentumdrámának. A cselekmény egyszerű, mint a baltanyél. Ideális családék (Naomi Watts, Ewan McGregor és három kissrác) megérkezik a thaiföldi Phuketre, hogy ott töltsék a karácsonyt, sok ezer más gazdag nyugatival. Idill, minden happy, hófehér homok, aztán jön a hullám, ami visz mindent. Család szétszakad, anya súlyosan megsérül és a nagyfiúval menekül A lehetetlenjobbra, apa a két kicsivel balra, s egymást keresik a film végéig, amikor megtalálják. Közben mama majdnem meghal, de aztán mégsem. Ennyi. A gyengébbek bőgnek, az erősebbek mérgelődnek, hogy miért nézi ennyire hülyének őket ez a spanyol.

Tényleg nehéz eldönteni ugyanis, hogy Bayona egy katasztrófahorrort, vagy mit is akart csinálni, mert a történet drámai csúcsai szánalmas kis puklik csupán, ismerve (jártam ott) a helyszínen történt pusztítást, és az említett valódi áldozatok tömegét. Főszerepben így a különböző, igen látványos sérülések, véraláfutások, természetellenes szögben kifacsarodott végtagok, hörgések, jajveszékelések vannak, de izgulni csupán a szétszakadt összetartó család újbóli egyesülése iránt izgulhatunk. Szimpla, egyszerű, ostoba eszközökkel hatásvadászó, gusztustalan történet, melynek legfeljebb annyi köze van a valósághoz, mint Vujity Tvrtkó vagy Kandász Andrea pont ilyen hangvételű és minőségű, gyomorforgató műsorainak. Szegény, jobb sorsra érdemes színészek… Asanisimasa: 3/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) A lehetetlen (The Impossible/Lo imposible, 2012) bejegyzéshez

  1. ChrisDry szerint:

    végre azonosat pontoztunk 🙂

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s