Filmnapló – 2015. augusztus

Kingsman: A titkos szolgálat (Kingsman: The Secret Service, 2014) – Igen. Szóval, érthető a felbuzdulás, ami övezi/övezte e filmet bemutatása idején, hiszen valóban friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás Matthew Vaughn munkája. Nyilván, ez a műsor sem jöhetett volna létre a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi”. Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem. 8/10

Egri csillagok (1969) – Azt gondolom, hogy semmi okunk nincs a szégyenkezésre, Várkonyi Zoltán ma már elképzelhetetlenül nagyszabású történelmi kalandfilmje állja a sarat a korabeli, hasonló műfajú mezőnyben, készüljenek azok bárhol a világon. Pont ugyanilyen kétdimenziós figurákkal telezsúfolt, didaktikus cselekményű szélesvásznű dolgozatok készült Hollywoodban és Szergej Bondarcsuk keze alatt is, még a felvonultatott emberanyagban sem vallottunk szégyent. Néztem HD-ben, olykor néhány centiről is, nincs Csepel motor, nincs karóra (ha volt, akkor már kiretusálták), bár azért egy avatott művelődéstörténészt és kultúrantropológust ráereszthettek volna a témára, mert ami mondjuk a cigányok, illetve az oszmán török hitgyakorlás, vagy akár a mindennapi élet szintjén itt megjelenik, az nagyon nevetséges. A hős egri védők borfogyasztásáról nem is szólva. 5/10

Zimmer Feri 2. (2010) – Ez meg mi a franc volt?! Minden idők egyik legrosszabb magyar filmje, kínos mindenkire nézve (még a helyenként szórakoztató Zimmer Feri 1-re is!), aki részt vett benne. Nézhetetlen szemét. 0/10

Mancs (2015) – A helyenként érezhetően komoly vizuális ambíciókkal (nem feltétlenül a rajzfilmbetétekre gondolok!) és hasonlóan tisztességes igyekezettel készülő film (névleg a híres mentőkutya élettörténete) sajnos megbukik a fájón banális dialógokon, valamint az üres, levegős, eseménytelen forgatókönyvön. Egyedül az utolsó 10-15 perc közelít afelé, amilyennek lennie kellene az egész filmnek. 4/10

Zéró gyanúsított (Zero Suspect, 2004) – Mintha a kis túlzással filmes pályáját e filmmel letudó E. Elias Merhige fő művében egybegyúrta volna Spielberg zseniális Párbaj című filmjét, Alan Parker Angyalszívével, valamint Lynch Twin Peaksjével… Az eredmény ennek megfelelően eléggé katyvasz lett, s a tétovaság sokszor látszik Aaron Eckhardt sokszor, igen közelről mutatott tekintetében, de ugyanígy Ben Kinglsey-nél is, csak nála inkább a hiábavaló munka feletti szomorúságot éreztem. Maga a film nem éppen hatástalan, de a buta finálé kissé agyoncsapja az alapvetően korrektül felépített rettegős lufit. Lehetett volna jó is. 5/10

A szertartás (La cérémonie, 1995) – Claude Lelouch anno César-díjas filmjében móriczi mélységeket mutat be az emberi irigység, sértettség, valamint a társadalmi igazságtalanságoknak az egyedi emberi lélekre gyakorolt hatásai terén. Könnyed, amolyan franciásan csevegős modorban olyat húz be a jóléti társadalom gyomorszájára, hogy még ma is hápogna, ha nézne ilyen filmeket, mint ez. Többször megidéződik Marco Ferreri, és nem véletlenül. Az a részvétlenség, ami Sandrine Bonnaire tekintetében benne van a film utolsó kockáján, na azt kéne látniuk ma is, sokaknak. 9/10

Törzsvendég (Barfly, 1987) – Azt ugyan nem igazán értettem, miért kellett Mickey Rourke-nak úgy játszania Bukowski/Chinaskit, mint aki állandóan be van szarva, de legalábbis akkora a prosztatája, mint egy futball labda – de tény, jól adta a piást, akinek a kocsma munkahely, az ivás munka, a részegség pedig művészet. Lehet, hogy az idült alkoholistákra (is) jellemző, merev izomzattal és ízületekkel járó köszvényt kívánta így megjeleníteni? Akkor viszont nem passzolt hozzá arcának (ekkor még) sima babaképe. Barbet Schroeder azonban, a tökéletesen megalkotott keretes szerkezettel, pontosan rajzolta meg a rendszeres ivás valódi folyamatát, egyben Bukowski világának egyfajta, bár igen hitelesnek tűnő olvasatát. Faye Dunaway paradés partnere Rourke-nak, de ugyanez mondható el Frank Stallone (Sly öccse) kötekedő, agresszív csaposfigurájáról is. Vicces film, pedig valahol tragédia. 8/10

A kerítő / A házasságközvetítő ( פעם הייתי‎, Once I Was / The Matchmaker, 2010) – Az izraeli Avi Nesher kissé régimódi, konzervatív narratívát – egy középkorú, Haifában élő író visszaemlékszik 18-ik évének nyarára, amikor megismerte a szerelmet és megismerte saját identitását is – görgető filmje elsősorban őszinteségével, természetes emberségével és a megéltség tagadhatatlan bájával hódít. Amolyan coming of age-történet, mely sokszor emlékeztet a hasonló problematikát jóval harsányabban, viccesebben megfogó Forró rágógumi-sorozathoz, azonban kissé mélyebb tartalommal. Csendes, igaz, emberi kis film. Szerettem. 8/10

Advertisements
Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miért volt érdemes elmenni a moziba 2015-ben? | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s