Macondo (Le petite homme, 2014)

Irigylésre méltóan szép, kerek a világ Sudabeh Mortezai tavaly, Berlinben (ah, Tavaly, Marienbadban) Arany Medvére is jelölt Macondo című filmjében. Nem a benne ábrázolt emberi sorsok, élethelyzetek iránt érzünk vágyakozást, hiszen erre semmi okunk nem lehet, inkább a manapság oly annyira leszólt multikulturalitás lelket felszabadító bűbája az, ami örömmel tölti el szívünket. A rendező iráni származású osztrák, aki bemutatkozó filmjének címéül a kolumbiai Gabriel García Márquez Száz év magány című kultikus regényének helyszínéül szolgáló városka nevét választja, s mely film a hasonló “becenéven” illetett (az 1970-es évek elején a Pinochet diktatúrája elől menekülő chileiek adták ezt a nevet a tábornak. Korábban a táborba az első nagy menekülthullám 1956-ban érkezett Magyországról, majd 1968-ban Romániából és Csehszlovákiából, de fogadtak be vietnami „csónakos embereket” is. Közülük és leszármazottaik közül sokan ma is a táborban élnek mint „permanens menekültek”, miközben újabbak érkeznek a világ más háború sújtotta vidékeiről: Szomáliából, Afganisztánból, Irakból, Csecsenföldről, stb.), Bécs környéki menekülttelepen élő csecsen (és más nációjú) menekültek között játszódik. Igencsak irigylésre méltó még az a nyugodt, joviális, de ami a fő, segítőkész légkör és környezet is, ami olykor még a menekültek vérmérséklete, szokásai ellenére is mindent elkövet azért, hogy segítsen nekik – de tudom, ezt ma Magyarországon sokan nem hiszik el, sőt el is utasítják. Lelkük rajta, de ha minden így megy, ahogy, hamarosan majd ők is megtanulhatják a leckét…

macondo 1Természetesen a film szereplőinek sorsa közel sem ennyire idilli. Menekültek, akik a hazájukban dúló öldöklés elől menekülnek. A történet főszereplője, a 11 éves csecsen Ramasan pl. édesanyjával, valamint két húgával a hazájukat lerohanó orosz katonák elől menekülve, kalandos úton jutott el Bécsbe. Apjuk homályos körülmények között odaveszett a harcban. Várnak az állandó menekültstátusz engedélyére, eközben az anya dolgozik, a gyerekek iskolába járnak – a csecsen közösség informális vezetője, az öreg imám óvó szeretettel viseltetik a fiú iránt, és azt tanácsolja Ramasannak, hogy tartsa távol magát a balhéktól, rendesen járjon iskolába, és mint egyetlen “férfi” a családban, viselje gondját húgainak, valamint édesanyjának. Egy nap azonban megjelenik egy férfi, aki azt mondja magról, hogy az apja barátja.

macondo 2Persze, akik politikusok beszédeiből, vagy éppen szenzációhajhász újsághírekből merítik világlátásukat, azok könnyen mondhatják, hogy kit érdekelnek ezek a “patkányok“, miért jönnek ide, maradjanak ott, ahonnan jöttek és harcoljanak a hazájukért; szerencsére vannak olyanok is, akik inkább megérteni, megoldani szeretnék a problémát, ehhez pedig az az a legközvetlenebb út, ha megismersz egy menekültet. Aztán még egyet és még egyet, megismered az okait, szándékait, enni-inni adsz neki, ha látod rajta, hogy éhes és szomjas, de legalább megmutatod neki, hol kaphat ennivaklót és vizet. Belenézel a szemébe, meghallgatod történetét és meglátod magad benne. Ez a film egy ilyen történet, a csecsen Ramasan története, aki egy számára idegen világban kénytelen élni, ám minden erejével azon van, hogy ezeket a nehézségeket megoldja. Ebben minden erejével segít családjának is. Kemény küzdelem ez, komoly kihívásokkal kell megküzdenie Ramasannak közben, de a kisfiú szemei, keze és lelke tiszta. A történetét elmesélő fiatal rendezőnő szándékai szintén tiszták, így filmje is tiszta. Embereket látunk benne, akiket valamilyen aljas, sötét okból mostanában sötétnek, gonosznak festenek le sötét, aljas és gonosz emberek, embereket, akik pont olyan esendőek, mint amilyenek mi is vagyunk, és csak ont annyira szeretnének boldogan élni, mint amennyire mi is. Semmilyen okot nem adnak arra, hogy ezt az elemi emberi jogot elvegyük tőlük, vagy ha mégis azt akarjuk, akkor azokat a jogokat mi sem érdemeljük meg. De Macondóban szerencsére kerek a világ – legalábbis ebben a történetben szépen kikerekedik – és maradjon is meg ennyi, maradjon is meg ilyennek. Vagy jobbnak… Asanisimasa: 8/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Miért volt érdemes elmenni a moziba 2015-ben? | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s