Downton Abbey 1-6. évad (2010-2015)

Hazájában, Angliában 9 millió körüli nézettséggel indított, és ezt a nézettséget egész pályafutásában meg is tartotta (olykor túl is haladta) a hat, mind nézettségi mind kritikai értelemben elképesztően sikeres évadot megélt Downton Abbey gazdagon áradó története, mely 1912 áprilisában, a Titanic katasztrófájának idején kezdődik, s a befejező évad végén 1925-öt mutat az abbey alagsori étkezőjének naptárja. Közben történik minden, mint a világban történt, spanyolnátha, a rádió megjelenése, müncheni “sörpuccs”, parlamenti választások, születések, esküvők és temetések.

Érdemesebb (volt) eredeti hanggal nézni e sorozatot, ugyanis a magyar szinkron (a Story4 adja több éves késéssel a sorozat szinkronizált verzióját) semmiképpen sem pótolja azt az ízes, nem kicsit modoros, ám éppen ezért rettentően szórakoztató angolt, azokat a nyakatekert nyelvi fordulatokat, melyek nagyban hozzájárulnak a sorozat hangulatához. A címbéli kifejezés egy ódon várkastélyt jelent, mely a népes szereplőgárda jelentős részének otthona, munkahelye, pihenő- és vacsorahelye és/vagy vágyainak tárgya. A kastély Grantham grófjának, Robert Crawley-nak és családjának birtoka, akik az angol nagybirtokosok tipikus életét élik a múlt század elején, vacsorákat adnak, vadászatokat és decens kerti partikat szerveznek, és különféle öröklési, férjhezmeneteli és más becsületbéli ügyekkel töltik idejüket. Hogy mindez a lehető legkevesebb fennakadással folyjon, arról a nagyszámú, kiválóan képzett szolgálósereg gondoskodik a nap 24 órájában. A sorozat róluk, az ő életükről szól.

Sok rajongó romantikus sorozatnak tartja a Downton Abbey-t, és stílusában, témájában és forrásaiban Jane Austenre, a Bronte-nővérekre asszociálnak, némileg tévesen. A romantikus stílus csupán a történet néhány mellékszálára áll, a nagy viktoriánus női írók keze nyoma inkább a társadalmi struktúrák, szokások megjelenítésére vonatkoznak, ám én ebben is inkább Robert Altman száraz és aprólékos Gosford Parkját, vagy James Ivory mélységesen szomorú Napok romjait látom előzménynek, Csehov teljesen anglicizált Három nővérének halvány fuvallatai mellett. A Downton Abbey számomra elsősorban az angol társadalom sok százéves hagyományokba, kőbe vésett szabályrendszereibe merevedett rétegei közti, illetve egy adott rétegeken belüli dinamika megragadásával foglalkozik, méghozzá igen szellemesen és igen részletekbe menően. A tévésorozatokra jellemző melodramatikus vonulatok, a szerelmi szálak romantikus fonódásaival egyetemben, inkább csak a felszínen keltenek kisebb hullámokat, a gránitkeménységű alapzat épségét ezek semmi szín alatt nem veszélyeztetik. Még az ekkoriban megerősödő baloldali, marxista behatások is visszhangtalanul halnak el az ódon társadalmi útvesztőben, hasonlóképpen a náci, fasiszta eszmékhez. Olyankor is csak egy lélegzetvételnyit akad meg az elmaradhatatlan teázás közbeni végtelen csevegés menete, ha netán olyan képtelenségek kerülnek szóba, mint bizonyos zsidó származású angol főrendek “beilleszkedései nehézségei”, a homoszexualitás kezelése gentlemanek módjára, a jazz megjelenése Yorkshire felsőbb köreiben, vagy éppen a nemi erőszak és annak bosszújoga, mint erkölcsi és etikai dilemma…

A sorozat kiállítása is pazar. Csodásan fényképezett külsők és belsők, gazdag díszlet és kellék, pompás kosztümök, ahogyan egy ilyen világot ábrázolni kell. A majd száz (!) főnyi szereplőgárdában szinte egyetlen gyenge pont sincs, pontosan körülírt, plasztikus karakterek jelennek meg a főbb alakoktól a legkisebb, egymondatos mellékszerepekig. Ha muszáj kiemelni valakit, akkor elsősorban az idős, özvegy, csípős modorú, maróan gúnyos, ám mindig szellemes Grantham grófnőt alakító Maggie Smith-t emelném ki elsősorban. Kiváló karakter Carsont, a főkomornyikot alakító Jim Carter, valamint a sánta Bates-t megformáló Brendan Coyle. De nyugodtan megemlíthetnék még legalább 10-15 hasonlóan korrekt figurát, helyettük akkor inkább a hatodik évad végére igen meglepő jellemfejlődésen áteső karaktert, Thomas Barrow segédkomornyikot alakító Rob James-Colliert emelném még ki, akit kezdetben élvezettel utálhatunk.

A Julian Fellowes által írt és kreált sorozat (nem mellesleg, ő írta a fentebb említett, igen remek Gosford Park című filmet is), a rengeteg tetten érhető ihlet és hatás ellenére tulajdonképpen hibák nélkül árad a XIX. század nagyregényeit idéző, megszámlálhatatlanul összefonódó, olykor szétbomló mellékszálak hömpölygésében. Én úgy gondolom, kultúr- és társadalomtörténeti tekintetben is hibátlan az egész történet. Az angol társadalom sajátosan rétegzett, egymástól minden tekintetben, minden irányban függő, de mégis mereven körülhatárolt kasztjai remekül, érzékletesen, tulajdonképpen kritikai él nélkül, ám tanulságoktól messze nem mentesen jelennek meg a történet áramlásában, miközben a cselekmény pergőnek éppenséggel alig mondható. Az akciók java részét olyan események jelentik, minthogy x szereplő vétkes tévedésből szmokingot húzott a vacsorához, mire y fél percig gyorsabban kapkodta a levegőt… Eközben azonban a párbeszédek remek ritmusban, szellemesen, bőbeszédűen peregnek, szinte a szó szoros értelmében beköltözhetünk egy igen sajátságos, ma már ebben a formában nem is létező életformába (ahogyan a hatodik évad egyik önironikus jelenetsorában utalást is láthatunk erre), megismerhetünk egy tapintható felelősségérzettől, büszkeségtől, hazaszeretettől, a brit korona iránti feltétlen hűségtől és önazonosság-tudattól vezérelt uralkodó osztályt, valamint az annak kiszolgálását professzionális műgonddal ellátó, ha tetszik, “kizsákmányolt” réteget, akik nélkül viszont nem lenne képes még az ágyból sem felkenni a “gazda”. Mindenki összefügg mindenkivel, és lord sem létezhet a komornyik, vagy éppen a szakácsnő nélkül, és viszont – és ami a legnagyszerűbb, hogy ezzel mindenki tisztában is van. Egy pillanatnyi unalmat sem tapasztalhatunk a hat teljes évadon keresztül, ha legalább egy picit megfogott ez a kor, kultúra, a nyelv, valamint a fentebb említett művek, filmek és szerzők világa. Pótolhatatlan érték teremtődött meg Downton Abbey által. Asanisimasa: 10/10

Reklámok
Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

17 hozzászólás a(z) Downton Abbey 1-6. évad (2010-2015) bejegyzéshez

  1. gukker szerint:

    Tegyük hozzá, hogy a Gosford Parkot is ugyanaz a Julian Fellowes írta, mint a Downton Abbeyt!
    Egyébként teljesen egyetértek az értékeléssel, kiváló sorozat, még férfiként is 🙂

    • efes szerint:

      Na ezt nem tudtam (hogy az író ugyanaz), bár nyilván utána nézhettem volna. A werk megvan, de még nem láttam. Az a Behind of Drama? Mert van egy Christmas Special rész is, pluszban.

  2. gukker szerint:

    Ja és készült hozzá most a 2. évad végén egy werkfilm is Downton Abbey: Behind The Drama címmel. Spoileres, csak az nézze meg, aki látta a 2. évadot végig. Érdemes megszerezni, megnézni!

  3. Aquarius szerint:

    Egyik kedvenc sorozatom, teljesen egyetértek az értékeléseddel, pedig tudom, hogy szűken méred… :)))

    De ez a sorozat tényleg megérdemli! 🙂

    Egyébként örülök, hogy elkezdtél sorozatokat is értékelni, régi olvasód vagyok, és ahogy látom, ez csak egy ideje jött elő.

    Én nagy sorozatrajongó vagyok, ráadásul sok jó filmélményt köszönhetek az ajánlóidnak, így hátha előbb-utóbb majd sorozatajánlód alapján jutok jó sorozathoz. :)))

    A Downton Abbey-t már ismertem, és a Homelandet is csak napokkal azelőtt daráltam be, mielőtt írtál róla, de ezek után sorozat ügyekben is nézni foglak, hátha te leszel a gyorsabb. 🙂

    Persze csak ha jót írsz, rengeteg rossz sorozat van.

    • efes szerint:

      Szoktam sorozatokat darálni, de csak ha már megvan az egész komplett évad. Úgyhogy gyors nem leszek ez ügyben (sem). 🙂 Igyekszem szortírozni, pl. a Gengszterkorzót annyira untam, hogy töröltem a francba a felénél.

  4. Aquarius szerint:

    Én is évadonként szoktam darálni általában, utálok várni egy hétig a következő részre :). Kivéve az “egy rész – egy történet” jellegű sorozatokat, de általában ezek kisebb nyomot hagynak bennem, mint az “egy évad – egy történet” jellegűek.

    A Gengszterkorzónak az első részét láttam csak, de én is annyira untam, hogy nem folytattam (hype ide vagy oda).
    A Scorsese klasszikusokat letudtam, azok után már nem érdekel annyira az amerikai-olasz gengszterkultúra. 🙂

  5. Aquarius szerint:

    Uppsz: “A harmadik évad 2010 szeptemberére várható.”

  6. Aquarius szerint:

    A Christmas Special az a tényleges befejező rész, nem werk!

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Vasember 3. (Iron Man 3., 2013) | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Filmnapló, 2014. január | asanisimasa

  11. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa

  12. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  13. Visszajelzés: Filmnapló – 2015. január | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s