A visszatérő (The Revenant, 2015)

Szóval, történjen bármi is ezzel a filmmel az elkövetkezendőkben, A visszatérő mindenképpen Leonardo diCaprióról fog szólni. Annyira akarja már mindenki, hogy Leó megkapja már végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében, két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… Jött is  Golden Globe, talán jön is az Oscar – de véleményem szerint Leó szinte bármelyik korábbi filmjének egyetlen jelenetlében több színészetet villantott meg, mint ez alatt a hosszas kínlódás alatt. Bármelyik díj jár neki, de nem ezért.

a visszatérő - leonardo di caprioMég szöveget sem kellett nagyon tanulnia, hiszen néhány póni (indián) nyelven, valamint angolul elhörgött tőmondaton kívül nem volt több mondanivalója. A karaktert megoldotta a továbbiakban a dublőre, vagy éppen ő maga, ezt nem mindig tudni pontosan, hiszen csapzott haja, kusza szakálla mögött lehetett akárki is. Például Leonardo diCaprio is, de bárki más is. Mondjuk Tom Hardy is, aki szintén egy színészgigász, akire viszont diCaprio karakterének ellenlábasát osztotta a casting director, azonban míg nem láttam a filmvégi stáblistát, fogalmam sem volt, hogy Hardy, az egyik kedvenc színészem játssza ezt a rohadék Fitzgeraldot, mert Leóhoz hasonlóan, szintén felismerhetetlenné volt maszkolva. Annyi lejött a figurából, hogy nagy g**i, de ennyit bárki, ismétlem, bárki el tud játszani. Igen, van a szótlan, néma jelenlét ereje, tudom. Ennek illusztrálására viszont inkább Röhrig Géza teljesítményét ajánlanám, egy másik most futó, szintén Golden Globe-bal elismert filmből, mert nála tényleg sütött a színészi jelenlét, hogy úgy mondjam. Itt, ebben a filmben viszont nem, hiszen még igazán tekintetet sem lehetett látni, sem diCapriótól, sem Hardytól.

a visszatérőMaga a film is kapott Golden Globe-ot, a rendező is. Hollywood Alejandro González Iñárritu lábai előtt hever, ő pedig szépen belé is dörgöli mocskos csizmáját, amivel éppen beesett e film forgatásáról a puccos ceremóniára. A visszatérőben szinte alig fedezni fel hollywoodi értéket. Mocskos, cinikus, véresen brutális bosszútörténet a Vadnyugat korai időszakából (1820 körül játszódik a történet, valahol a Missouri felső folyása mentén), egyetlen bővített mondatban leírható cselekménnyel, néhány szereplővel. Hogy ebből Iñárritu mégis nézhető filmet képes kreálni, az mindenképpen feltétlen tehetségét dicséri. Ahogyan a film első jeleneteiben látható rajtaütés-jelenetet megrendezte, az kifejezetten mesteri, elsősorban koreográfiájában, amiben viszont szinte Jancsó végtelen hosszú snittjeit idézi meg. A többi egy üldözéses téli szafari és egy túlélőtúra keveréke, mondjuk a Farkasokkal táncoló fonákjára húzva. Medvével hempergő, mondjuk azt ezúttal, de van benne annyi húzás, hogy kitartson a figyelem mindvégig, még az igen ingerszegény történések ellenére is.

a visszatérő - leonardo di caprio 3Azonban ha kivesszük -képzeletben- a filmből diCaprio erőlködését, akkor egy igen mívesen fotografált természetfilmet kapunk, amely téli Dél-, és Észak-Dakota állam változatos tájainak természeti szépségeit mutatja be. Simán elmenne a National Geographicon, főműsoridőben. Emmanuel Lubezki nem kapott díjat, pedig ő talán érdemelt volna, hiszen valóban csodás teljesítményt nyújt. Lenyűgöző, lélegzetelállító tájképek mellett hatásos az is, ahogy szinte belemászik a hóban kúszó Leó arcába, akinek néha még a lehelete is bepárásítja az objektívet (ha viszont ez CGI, akkor menjenek a ‘csába, mindannyian az egész stábból). Bár demonstratíve nem használ semmilyen lámpát, csakis és kizárólag természetes fényeket a felvételek bevilágításánál, azért néha olyan kameramozgatási trükköket látunk, mintha konkrétan mi magunk is ott feküdnénk a fagyos hóban, vérben és kiomló belekkel. Így, a meleg moziteremből nézve ez azért izgi. És főleg látványos.

a visszatérő - leonardo di caprio 2Ezzel együtt viszont mégis ugyanazt érzem ennél a filmnél, mint a tavalyi Birdmannél is. A trüvájkodás, a technikai brillírozás, a hatásvadászat felülír minden művészi szempontot. Leo tíz körömmel kapar az Oscarért, ám nem játszik, Hardyt pedig fel sem ismerem. Lubezki varázsol, de azon gondolkozom, hogy ezt most drónnal vette, vagy steadycammel. A film nyúlik mint a rétestészta, s várjuk, hogy hátha kisül belőle valami, és picit reménykedünk abban, hogy Iñárritu lesz olyan tökös a végén, hogy meglépje a leggonoszabb, egyben legigazabb lépést, de aztán ő is csak párás szemekkel nézi a nagy Manitou örök vadászmezői felé lovagló indiánokat, miközben a fehér ember a bűn mocskában fetreng. Asanisimasa: 6/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

13 hozzászólás a(z) A visszatérő (The Revenant, 2015) bejegyzéshez

  1. Kata szerint:

    Nehéz eldönteni, hogy Leo az Oscarért kapar, vagy a szerep miatt, hiszen a film maga is a kaparásról, kínlódásról szól. Inarritu (nem tudom, hogy kell a spanyol n-et gépelni) a csukott szemmel rendezés miatt nagy csalódás (a South Parkban volt egy rész, amikor csukott szemmel vezették a Priusokat). Eddig is hajlamos volt a kicsit vontatottabb mesélésre, de ott volt dramaturgiai jelentősége, de itt, kicsit hosszadalmasabb volt. Ennyire nem kellett volna. Csalódás nem volt a film, simán nézhető, de nagy akciókat senki ne várjon, kicsit talán több a lila köd, mint kéne.

    • efes szerint:

      Az a nagyobb baj, hogy Tom Hardyt észre sem lehet venni.

      • Kata szerint:

        Egyrészt a maszktól (kosz, stb.) fel sem lehet ismerni, plusz (én angolul láttam), szavát sem lehetett érteni. Én sem láttam a stáblistát és csak egy idő után kezdett derengeni, hogy talán ő lehet az. Úgy gondolom, hogy baromi jó filmet lehetett ovlna csinálni, de elment az egész a csukottszemű művészkedés felé. Kár. Kár volt Innaritunak Oscart adni, mert elvesztette a realitásérzékét. Reméljük még visszatér.

      • efes szerint:

        Igen, szeritnem is elszaladt a ló Inárrituval. A Birdman nem érdemelt Oscart, egyet sem, és ez sem.

  2. Kata szerint:

    Igen. A korábbi filmjei pedig nagyon jók voltak. Sajnos elhitte, hogy a jó filmeknek adnak Oscart (mégha néha véletlenül így is van). Reméljük visszatalál a Földre.

  3. Aquarius szerint:

    Ez igen gagyi volt 🙂 A Bone Tomahawk sokkal jobban tetszett, ha már western.

  4. Kovács Gábor szerint:

    Pedig állítólag a regény nagyon jó!

  5. Szelle Ákos szerint:

    Akkor úgy tűnik megint – mint egy évvel ezelőtt – nekem kell ódákat zengenem Inarrituról 🙂

    Mert ez sztem ismét egy mestermű. Nem narratívával, nem sztorival, hanem valódi filmes eszközökkel, azaz képekkel, hangokkal, az érzékekre hatva mesél, méghozzá egy egészen kiábrándító, sokkoló „történetet”. Az ember elállatiasodását, a természet könyörtelenségét audióvizuális eszközökkel ennél érzékletesebben nem lehet ábrázolni. Ez a film a nagybetűs stílus, talán a Nem vénnek való vidék óta nem is láttam ilyet. Sokan próbálkoznak ilyesmivel, de Inarritunál ez egy percig nem válik öncélú, művészkedő köldökszösz-nézegetéssé. Ritka, hogy egy rendező ennyire tudja, hogy mit akar, ennyire következetes végigvigye, és mégis itt minden a nézőre van bízva. Hogy benne milyen folyamatok indulnak el. Szokatlan, főleg egy amerikai filmtől, hogy nem akar mindent a szánkba rágni, hogy nincs egyértelmű szellemi, gondolati, vagy érzelmi mankó, ami végigvezetne a filmen. Hogy nincs minden százszor kimondva. „Mutasd, ne mond” – Inarritu pedig ezzel a csúcsra ért.

    A technikai méltatás felesleges, mert azt hiszem, egyértelmű, hogy abban tökéletes. DiCaprio alakítása azt hiszem, sok szempontból egyedülálló a filmtörténetben, bár annak nem örülnék, ha ebből divat lenne. Hardy pedig élete legjobbját nyújtja. Én profi színésztől ennyire földbuta tekintetet és beszédmódot még nem láttam.

    Mindemellett mindenidők legrealistább westernje. Nulla romantika, csak kőkemény rögvalóság. És még ott van a zárójelenet, aminél hátborzongatóbbat régen láttam. Ecce homo animalia.

  6. Visszajelzés: Legenda (Legend, 2015) | asanisimasa

  7. Dr. No szerint:

    Egy baj volt ezzel a filmmel, hogy nagyobbnak akarta mutatni magát, mint amekkora. Egy konkrét történetet próbáltak valami olyasfajta véres, apokaliptikus lázálommá változtatni, mint Cormac McCarthy-tól a Véres délkörök. Könnyedebb-kalandosabb (ne adj’ Isten: önironikusabb) hangvétel, rövidebb játékidő sokat segített volna.

  8. Visszajelzés: Aljas nyolcas (The Hateful Eight, 2015) | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s