Sicario – A bérgyilkos (Sicario, 2015)

Dennis Villeneuve (Felperzselt föld, Fogságban) maradt a tőle megszokott ólomsúlyú moralizálásnál, így aki bedőlve a trailereknek, előzetes screenshotoknak, plakátoknak, és valami jó kis hajtós mexikói drogkartelles akció-thrillert vár, az bizony egy idő után bután meredhetett maga el és/vagy felháborodottan viharzik ki a moziteremből. A Sicario – A bérgyilkos, amint azt az óvatos magyar forgalmazó még utánabiggyesztette az eredeti címnek, mintegy magyarázatul, valóban a mexikói határon játszódik, még akciójelenet is akad benne, drogkartellek, meg ellenük harcoló amerikai ügynökök, korrupt mexikói zsaruk is, a lényeg azonban itt a lamentáción van, ahogyan a kanadai rendező megpróbálja a nézőt belevonni egy közös elmélkedésre az itt vázolt szituáció kapcsán.

sicario - benicio del toroAdott egyrészt a címszereplő (Benicio Del Toro), akiről nem teljesen tudjuk, hogy milyen oldalon áll. Egyszer mint megbízott Pentagon-szakértő, egyben rejtett CIA-ügynök, máskor a mexikói kartellekkel konkurens kolumbiai drogmaffia embere, de leginkább egy saját családján esett szörnyű tragédiát megbosszuló családfő. Vele szemben áll az Emily Blunt által alakított FBI-ügynök a jog és törvény mindenhatóságába vetett idealizmusával. Köztük nivellál a mélyen cinikus Josh Brolin (karaktere), mint fő szarkeverő, talán a CIA-tól. A konfliktus nagyjából annyi, hogy a két pasas már ismeri a mexikói kartell embertelenül kegyetlen módszereit, illetve az ellenük való, (szerintük) egyedül hatásos harcmodort, míg a nő nem.

sicario - emliy bluntBár a leosztás kicsit hasonlít a nyár végi röszkei események kapcsán Bakondi úr és a civil jogvédők közti asszóra, azért itt egy lényegesen komolyabb helyzetben lényegesen komolyabb erők, mélyebb tapasztalatok mérik össze erejüket, és hát Villeneuve olvasatát nézve tapsikolhatnak is a kerítésépítő igazságosjánosok, itt nekik van igazuk. Legalábbis ebben az olvasatban, mondom még egyszer. Egész egyszerűen arról van szó, hogy van az a córesz, amikor tényleg nem működik semmilyen törvényes mód a bűn megfékezésére, csakis a törvényen kívüli igazságszolgáltatás. Ez a módszer ráadásul szépen egybe is cseng az amerikai folklór termetes részét képező magányos igazságosztó westernhős toposzával, ami akár a teljes hitelességet is megadhatja a filmnek.

Mi tagadás, bár elvileg nekem az idealista hölggyel kellene lennem, mégis halálra idegesített állandó hisztizése, egészen annyira, hogy tapsoltam, amikor Benicio helyre tette az alagút túlvégén. Mea culpa. Ehhez azonban kellett, hogy legyen már valamilyen képem arról a nehezen felfogható őrületről, amit mostanában Mexikóban produkálnak a kartellek – ezt azonban nem ebből a filmből szereztem, hanem hírekből, illetve más, e témát feldolgozó filmekből.

sicario - josh brolinVilleneuve filmjének legnagyobb hibáját én tehát abban látom, hogy igazából nem köt semmit a néző orrára és feltételezi, hogy az alapvetően tisztában van az USA mexikói határán játszódó történésekkel szereplőkkel, erővonalakkal és a többivel. Anélkül viszont tényleg nézünk magunk elé bután. Ha mindenképpen valamiféle zsánert rá kéne húzni erre a filmre, akkor az a western lenne, egy modern western bosszútörténet, de akkor az FBI-os csaj idealista rinyálását tokkal-vonóval ki kellene belőle húzni. Így viszont a film csupán egy képeslap Ciudad Juárezből, néhány jellegzetes karakterrel, a hátuljára írt néhány aggodalmat keltő sorral, de igazán a problematikával nem ismerkedünk meg. Szándék erre mintha lenne, szerintem erre utal a korrupt mexikói zsaru és focizni vágyó kisfiának történetszála, ám ez édeskevés egy alapos környezet- és háttértanulmányhoz. Szerintem itt igen durván működött a vágó ollója. A bűn törvényen kívüli üldözése feletti moralizálás, mint a film szempontjából a leglényegesebb “ügy”, közel sem cizellál annyira, nem hoz olyan megalapozott, alaposan átrágott tanulságot, amit talán elvárnánk. Villeneuve ezúttal csupán kiábrándult és cinikus. Ez pedig tőle kevés.

Roger Deakins megint kapott egy Oscar-jelölést a fényképezésért, ami most szerintem nem annyira markáns, mint néhány korábbi munkájánál, Jóhann Jóhannsson minimálzúzása viszont alapvetően határozza meg a film hangulatát, megérdemelt a jelölése. Asanisimasa: 6/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Sicario – A bérgyilkos (Sicario, 2015) bejegyzéshez

  1. Tibor Magyar szerint:

    illetve más, e témát feldolgozó filmekből.

    címeket kérek, mert ez engem is érdekelne

  2. wim szerint:

    Nekem a Traffic ugrott be a film kapcsán. Igaz, régen láttam, a sztorira már alig emlékszem, így nem tudom, nem csak felületes-e a párhuzam.
    Egyébként én sem pontoznám feljebb, annyira nem volt jó.

  3. Visszajelzés: Filmnapló – 2017. február | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s