Poroló 57. – Szeszélyes nyár (Rozmarné léto, 1968)

(Poroló – régebbi filmek, olykor filmklasszikusok kerülnek itt “leporolásra”, vajon működnek-e még ebben a mai, kutya világban?)

1968, Prágai tavasz, Szeszélyes nyár. Összenő, mert összetartozik e három szó mögötti tartalom. Pedig Jirí Menzel -a fülletépéses jelenet ellenére is- egyik legszelídebb filmje ez az utóbbi, amit Vladislav Vancura kisregényéből képzett mozivászonra. Látszólag, kimondva szinte semmilyen forradalmi nincs a történetben. Három középkorú, joviálisan sörissza Csehov-rajongó elmélkedik a múló idő melankóliáján, valamint a világ szépségeinek végtelenségén az isten háta mögötti Krokovy Vary „fürdőváros” strandjának méla, mozdulatlan unalmában. Egyetlen esemény zökkenti ki őket a katatón mantrából, ha elered az eső, avagy éppen eláll. Amikor kötéltáncos, vásári mutatványosok cirkuszkocsija érkezik a faluba, érthetően minden felpezsdül. A filozofikus úszómester-kabinos (Rudolf Hrusínský), a már nem túl katonás nyugalmazott őrnagy (Vlastimil Brodský), illetve a világi hívságok iránt élénken érdeklődő kanonok (Frantisek Rehák) első látásra halálosan szerelmesek lesznek a kötéltáncos gyönyörű, szőke segítőjébe (Jana Drchalová), míg a sármos, talpraesett kötéltáncos (Jirí Menzel) az úszómester unatkozó, ifjú feleségének (Míla Myslíková) szívét dobogtatja meg.

szeszélyes nyár - frantisek rehák és rudolf hrusinskyÉrtelemszerűen, a mutatványosok csinnadrattás bevonulása ezúttal nem az augusztusi szégyenletes, testvéri és szocialista és segítségnyújtás allegóriája, hanem éppen hogy a friss, fiatal lendület, a merészség és tudás megjelenése egy eltespedt, begyepesedett, leülepedett, megbénult társadalomban, ’68 üde fuvallata a megmerevedett, eszmeileg régen kiürült cseh szocializmusban. Mindenkire hatással van, mindenkit megmozdít, talán okoz némi galibát is, hiszen még vér is cseppen, ám nagy baj nem származik e röpke (három napos) látogatásból. Sőt, talán utána nem marad már semmi sem a régiben. Talán…

Tündérien finom, utánozhatatlan báj, földközeli, de mégis bűbájjal teli költészet lengi át az egész filmet. Olyan mondatok hangzanak el, amiket árvalányhajjal körített, virágszirmokból kirakott tablókban kellene kitenni minden mai, útszéli óriásplakát helyébe, szebb és békésebb világ lenne akkor. Vagy csak az a lendület kellene, amivel Arnostek, a kötéltáncos, laza eleganciával belecsobban a három vén kecske megszokott délutánjába, néhány hűs vízcsepp, ami felráz a tespedésből.

Persze, az is lehet, hogy a mai Arnostekeknek a Molotov-koktél sem lenne ilyen hatású belépő… Majdnem ötven év telt el azóta. Asanisimasa: 8/10

Advertisements
Kategória: Film, Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Poroló 57. – Szeszélyes nyár (Rozmarné léto, 1968) bejegyzéshez

  1. Ernyei Bea szerint:

    Mi kicsit továbbgondoltuk 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s