Poroló 58. – Hidegvérrel (In Cold Blood, 1967)

(Poroló – régebbi filmek, olykor filmklasszikusok kerülnek itt “leporolásra”, vajon működnek-e még ebben a mai, kutya világban?)

hidegvérrel 1Az biztos, hogy az első nagy moziélményeim közé tartozik ez a film. Egyszer láttam, minimum 35 éve, azóta csupán még egyszer, tegnap. Kristálytisztán emlékeztem néhány jelenetre. Magára, a történetre csak nagy vonalakban, de pár kép mélyen beleégett a retinámba. Conrad L. Hall, akit itt Oscarra is jelöltek munkájáért (később háromszor, a szintén nem jelentéktelen Butch Cassidy és a Sundance kölyökért, az Amerikai szépségért, valamint A kárhozat útjáért pedig posztumusz meg is nyerte, számtalan egyéb jelölés mellett), remek munkát végzett. Ahogyan a sötét kansasi éjszakában száguld a busz, fényszórói két vakító késként fúródnak bele az éjszakába, ahogyan éles vágással Perry Smith bakancsának talpát látjuk, amit a hátsó ülésen elfekve, gitárt pengetve az előtte levő ülés támláján nyugtatott, ahogyan vállán azzal a hatalmas dobozzal, oldalán gitárral, nyakig cipzárazott bőrdzsekiben téblábol az állomáson, majd alsógatyában a lábát mossa a mosdókagylóban. Ahogyan később a hidegvérrel elkövetett gyilkosság során Clutterék házának sötétjét szabdalták szét zseblámpáikkal, majd ahogyan ennek törvényszerű folyományaként Smith összebilincselt teste himbálódzott a kötélen… Rendkívül erős, drámai fény-árnyék hatásokat expresszíven használó, míves munka, mely el sem képzelhető másként, mint fekete-fehérben, mely itt valóban csak a feketét és fehéret jelenti. A film minden jelenetét eredeti helyszíneken, ugyanazokon a benzinkutakon, boltokban, országutakon forgatták, és ugyanabban a házban, ahol a film apropóját jelentő, szörnyű gyilkosságot elkövették. Tényfilm ez, mint ahogyan Truman Capote könyve, melyből a film íródott, tényregény, amit így kell fényképezni. Feketén-fehéren. Hall itt alkalmazott képi világa később aztán egy sor nagy jelentőségű filmes alkotásaiban köszön vissza, Jim Jarmuschtól Wim Wendersig és David Lynchtől a Coen-testvérekig.

hidegvérrel 4Hasonló hatást gyakorolt rám Quincy Jones zenéje, mely a képekkel együtt alapvetően határozza meg a film utánozhatatlan hangulatát. Azoktól a magányosan kopogó, vészjósló bőgőhangoktól, azoktól a féktelenül tekergő trombita- és szaxofonfutamoktól, attól az alapvetően jazz-alapú, nagyon amerikai hangzásvilágtól máig libabőrössé válik a hátam.

hidegvérrel 2Richard Brooks témaérzékenységét dicséri, hogy még akkor csapott le Capote későbbi klasszikusára, amikor az még kéziratformában volt csupán meg. Az 1967-ben készült Hidegvérrel akár eséllyel nevezhetne a minden idők legjobb irodalmi adaptációk között folyó versenybe is, hiszen tulajdonképpen mindent megvalósított, amit Capote elérni szándékozott “találmányával”. Precízen, tételről tételre ment végig a regényen, s a filmben ugyanazokat a szempontokat követte. Szerkezete is tulajdonképpen ugyanaz, csupán bőbeszédűségben választ más utat: azt pótolják Jones zenéje és Hall képei. A fő szempont a filmben is a történések valóságszerű elmesélése, valamint megérteni valamit az elkövetők személyiségéből, tettük indítékaiból.

hidegvérrel 3A két fickót alakító Robert Blake (Perry) és Scott Wilson (Dick) két ismeretlen arc volt ekkor még, színészi játékuk is elnagyolt, eltúlzott – ám ezzel együtt is két igen hiteles karakter, akik még külsőleg is hasonlítanak a valódi gyilkosokra. Hogy a személyiségük valóban olyan volt-e, mint a valóságban, hogy tényleg képesek voltak jók is lenni, mint a két stoppossal, az öreggel és a gyerekkel, és ugyanígy, előre eltervelt módon, puszta nyereségvágyból, hidegvérrel ölni is, ahogyan az idevonatkozó információkat Capote több mint 8000 oldalra (!) rúgó jegyzettömegében, már-már szinte mániákus precizitással összegyűjtötte, az egy másik dolog. Brooks, és vélhetően Capote célja is legfeljebb a valóság reprodukálása lehetett, amiben a cáfolhatatlan tények óhatatlanul keverednek a meg nem ismerhető, mindig is homályban maradó dolgok, cselekedetek, történések fikciójával. Ettől függetlenül, ez a film úgy perfekt, ahogyan van, tokkal-vonóval, még majd’ ötven év távlatából is. Asanisimasa: 10/10

Advertisements
Kategória: Film, Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Eközben Párizsban (Nocturama, 2016) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s