Férfiak és csirkék (Mænd og Høns/Men & Chicken, 2015)

A zseniális Ádám almái óta szerintem sokan várják tűkön ülve a dán Anders Thomas Jensen új filmjét, ám azt hiszem, a Férfiak és csirkék láttán sokan közülük nagyon furcsán fognak meredni maguk elé. A film ugyanis, bár sok tekintetben hajaz az Ádám almáira is, inkább a korábbi Zöld hentesekhez köthető hangulatában, nyelvi és formai világában. Nagyon hangsúlyos itt is a bibliai indíttatású, filozofikus gondolatiság, a cselekményt átszövő, vaskos ontológiai, illetve etikai felhangok, azonban az a bornírt, bizarr, izomból abszurd humor, a teljesen elrajzolt, groteszk karakterek és az azok közt folyó meghökkentő dialógok inkább az utóbbi filmhez passzítja ezt az új alkotást.

férfiak és csirkék - nikolaj lie kaas és mads mikkelsenSajnos, az első érzésem azonban az erről az új filmről, hogy Jensen ezúttal talán túl sokat (uszkve 12 évet) gondolkodott új rendezésén. Természetesen közben sem tétlenkedett, írt másoknak egy sor igen remek forgatókönyvet, saját filmet azonban nem készített. Ez a kihagyás, érdekes módon, nem a rendezésen látszik, mert azzal különösebb baj nincs. Rendben össze van rakva a film, a színészek is szemmel láthatóan tudják, mit kell játszaniuk. Én magát a történetet érzem túl kimódoltnak, túl íróasztal-szagúnak, túl erőltetettnek.

férfiak és csirkék - mads mikkelsenMuszáj elárulnom (tehát gyenge SPOILER!), hogy a sztori lényege a nem feltétlenül gyógyszerészeti jellegű emberkísérletek, a klónozás, az őssejtek és efféle más, etikailag igencsak ingoványosnak tekinthető területeken keresendő. A történet kulcsfigurája, bizonyos Evilio Thanatos, aki az Ork (!) szigeten él, és akit a helyiek sajátos humorral Halál faszaként emlegetnek, öt fiút nemzett öt különböző anyának, akik közül viszont senki nem élte túl a szülést. Beszélő neve van a görög származású úrnak: vezetéknevéről az angol gonosz ‘evil’ jut eszünkbe, de ennél még rajzosabb a családneve. Thanatos a halál görög neve, mitológiailag a halál megtestesítője, Nüxnek, az éj istennőjének apa nélkül született fia. Másrészt, Freud óta a pszichológiában Thanatosz a halálösztön, másként a destrukciós ösztön, az Erosz, vagyis életösztön ellentéte, melyek azonban mindig és minden pillanatban jelen vannak az ember pszichéjében. Míg az Erosz energiája a libidó, addig Thanatoszé a pusztítás, az agresszió.

férfiak és csirkék - daviod dencik és nikolaj lie kaasEnnek megfelelően, Evilio öt fia közül három (Nicolas Bro, Nikolaj Lie Kaas és Søren Malling) apjuk düledező kastélyában éldegél a világvégi szigeten, a külvilágtól elvonultan, rengeteg állat, tyúkok, csirkék, disznók, egerek között. Sajátos, ám igen merev szabályrendszer szerint élik életük, sajtot termelnek, valamint apjuk (aki soha nem jön le a felső szinten lévő szobájából, mi is csak egyszer látjuk őt) utasításainak megfelelően, kizárólag tényközlő, tudományos és filozófiai szövegeket tanulmányoznak és értelmeznek, kvázi esti meseként. A felmerülő vitás eseteket, nézeteltéréseket meghökkentően brutális erőszakkal oldják meg: simán fejbe verik a másikat, ki egy kitömött bütykös hattyúval, ki egy mestergerendával, ki pedig egy bazi nagy kovácsoltvas üsttel szerez érvényt vélt, vagy valós igazának. A másik két fiú, Gabriel (David Dencik), illetve Elias (Mads Mikkelsen) elszakadt a szigetről még kisgyermekként, és egy hozzávetőleg normális, rendes dán családban nőttek fel. Gabrielből egyetemi professzor lett, míg azonban a roppant erejű és libidójú, ám kissé csökkent értelmű Elias életét saját, állandóan izzó vágytól lüktető hímtagja tölti ki, női részvétel híján, rendszeres kézimunkázással könnyítve magán. Gabriel és Elias nevelőapjuk halálával szereznek tudomást igazi apjukról, és azonnal a szigetre utazzanak, hogy kiderítsék az igazságot. Az öt fivér találkozása azonban kissé hevesre sikerül, hiszen öt, teljesen különböző egyéniségről van szó, akiket csupán egyetlen közös “családi örökség”, a nyúlszáj köt össze.

férfiak és csirkék - mads mikkelsen, soren malling és nikolaj lie kaasJensen új filmjének motívumai a klasszikus Frankenstein-történetekre, Kafka Átváltozására, Cronenberg A légy című horrorjára, Fritz Lang Metropolisára, Pálfi Gyuri Taxidermiájára, Dolly, az első klónozott báránynak történetére, és más effélékre emlékeztetnek, leöntve azonban valami egészen sajtos ízű, állagú és szagú humorral, aminek megemésztése azért kíván némi, hogy is mondjam, speciális érdeklődést. Nem mondom, hogy nincs gondolat a történetben, mert az van, több is, mint akár két tucatnyi hollywoodi “okosságban”, mégis az egész olyan izé. Olyan bal kézzel hátranyúlva előkapart, olyan túlfirkált, agyoncsavart, szemből fenékbe rúgó agyafúrtság, ami hideg fejjel végiggondolva még stimmel is az tanulsághoz, a tanításhoz, merthogy az is van a végén (ráadásul az író-rendező kislányának, Karen Marie Jensennek előadásában). Túl szándékolt és ezúttal a szó technikai értelmében, túl intellektuális ez a sztori ahhoz, hogy úgy üssön, mint az Ádám almái. Viszont túlzottan vicces is (bár a vetítésen alig hallottam hangos nevetést) ahhoz, hogy komoly legyen. Körülbelül a film felétől azt mormoltam magamban, hogy Haggyállógva, Jensen. Ez van. Asanisimasa: 6/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s