Hardcore Henry (2015)

Nagy volt a titkolózás, hiszen még mi, többé-kevésbé bennfentesek sem láthattuk (néhány speciális fesztivál látogatóin, valamint a németeken és a svédeken kívül) korábban a világpremiernél a teljes egészében FPS (first person shooting) nézőpontból forgatott akciófilmet, a Hardcore Henryt. Természetesen nem értem a titkolózást, hiszen azt már minden téma iránt érdeklődő jól tudta, hogy látványban, élményekben mire számíthat, maga a cselekmény pedig annyira szerény, mondhatni, együgyű, hogy azon talán még javított is volna egy jó kis előzetes kibeszélés. Viszont, egy vérbeli akciófilmet rendszerint nem a tolsztojian áradó nagyepika miatt szoktunk nézni, ugyebár.

hardcore henry 4Nem vesztegetnék én sem túl sok szót a cselekményre. Egy hightech cyborgkatona küzd meg benne az igazáért, és győzi le a gonoszt, kvázi teremtőjét – de itt most tényleg ne gondoljunk még csak frankensteini mélységekre se. A lényeg itt az érzékiségen van (vö: az egyes szám első személyben forgatott pornófilmek azokon a csatornákon, ahová csak véletlenül, sohasem direkt kattintunk…). Az adrenalin tombolásán az idegrendszerünkben (igen, a miénkben, a nézőkében), a látványon, a vibráláson és a semmibe ugrás virtuális, tehát fizikailag veszélytelen izgalmán. A film elsősorban, és szinte kizárólag is azokhoz szól, akik játszottak valaha olyan számítógépes játékokon, amelyben egyes szám első személyben (tehát first person) gázolunk át akadályokon, ránk támadó ellenségen, szörnyeken, ugrunk mélybe és magasba, hatolunk át falakon és savval teli csatornákon, miközben beleket ontunk, vért fakasztunk és koponyákat roppantunk szét. Akik szerint ez baromság, és káros az emberi elmére, az lapozzon, ez nem az ő műfaja. De aki élvezte már azt a perverz élvezetet, hogy milyen érzés ronggyá lőni egy seregnyi német nácit a Wolfenstein 3D-ben, aki éjszakákat bujkált a ráleselkedő szörnyek elől a Doom földalatti bunkerében, aki tudja, mit csinált újságot olvasva Duke Nukem az utolsó etap legvégén, a Quake-ről és a többi általam már ismeretlen modernebb játékokról nem szólva, az érzi ezt a filmet is.

hardcore henry 3A Hardcore Henry egyetlen hibája az, hogy benne csak passzív résztvevők vagyunk. De ha van hozzá affinitásunk, akkor még így is képes magával ragadni (még a bugyuta sztori és az olyan erkölcsi-etikai averziók ellenére is, minthogy pont ilyen játékokkal edzettek az amerikai katonák az iraki, vagy afganisztáni bevetések előtt). A látvány, illetve, stílben maradva, a cucc grafikája profi. Technikailag egyetlen GoPro Hero 3 sisakkamerával lett felvéve az egész, hogy aztán Ilya Naishuller, az orosz Biting Elbows nevű indie-rock banda frontembere (!), mint rendező és ötletgazda, valamint a látványfilmek terén már bőven profinak számító Timur Bekmambetov producer vezette stáb speciális effektek garmadájának bevetésével egy valóban szemkápráztató látványzuhatagot alkothasson. Az akciók rendkívül ügyesen, sok eredeti ötlettel és egyáltalán nem szégyenlősen lettek megrendezve, hiszen a film megtekintésével gyakorlatilag nyakig is merülhetünk a gore-ba, az explicit erőszak, a szétrobbanó fejek, leszakadó végtagok brutális orgiájába.

hardcore henry 2A vicc az, hogy ha azt gondoljuk, hogy na, ez sem más, mint egy újabb agyatlan hentelés, nulla sztorival, még piszok messze vagyunk az igazságtól, még ha részben igazunk is van. Mert ez a hentelés egyrészt még nézve is szórakoztató (igen, ez egy ilyen műfaj), másrészt pedig, mivel az akció helyszíne a mai, modern Moszkva, a hamisíthatatlan helyi couleur locale, valamint a remekül kitalált mellékszereplők által szállított humorgránátok, az olykor bombasztikusan találó kísérőzenék elég nagy biztonsággal hozzák ki a nézőből az állatot – és miközben a vásznon dúl a gore, belőle öblösen szakad fel a röhögés. Szóval, igazi, hamisítatlan fiúmozi ez, amit szerintem lányok és széplelkek nem értenek. Én is csak szégyenlősen vallom be, hogy élveztem – és ezt holnap már le is fogom tagadni. 🙂 Asanisimasa: 7/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Hardcore Henry (2015) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Jelentem, abszolváltam. Értékelése megfelelő. Műfaját tekintve szerintem FPS-paródia. Pontosabban olyan film, aminek a vonatkoztatási rendszere nem a film (akár -ipar, akár -művészet), hanem a számítógépes FPS.
    A történet tagolása teljesen az akciójáték-dramaturgiát követi: felvezető video – briefing (eligazítás) – zúzás – briefing – zúzás – miniboss – vicces közjáték-video (kopogtatós kupi) – briefing – zúzás – bossfight. Sharlto Copley nagyon jó volt tkp. a videojátékok segítő-informáló NPC-je szerepében; minden valószínűség szerint vért kellett izzadni, hogy kitalálják, hogyan lehetne beszuszakolni egy valódi filmbe egy olyan entitást, ami kizárólag videojátékokban szokott fungálni.

    • efes szerint:

      Legjobban az tetszett, hogy pont a vért izzadást nem éreztem. Abszolút természetesen hatott a film, minden értelemszerű filmszerűtlensége ellenére, a moszkvai jeleneteken (pl. a két Adidas-melcsis cigány) pedig visítottam.

  2. Dr. No szerint:

    Bizonyos értelemben talán még a 7/10-nél is többet érdemelne, emiatt az előbb vázolt kulturális-paradigmaváltó-előőrs (vö. avantgarde) jellege miatt.

    • efes szerint:

      Ha a tetszési index alkalmas lenne bármiféle esztétikai (és egyéb) mátrixban való pontos definícióra, akkor igen. Ebben én sem vagyok következetes, mert itt pl azért adtam 7/10-et, mert azért ez mégiscsak egy lövöldözős film, és nem egy kétszereplős tajvani lélektani dráma, ami alapján 10/10-el vágom fel az ereimet – de igen: többet érdemel. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s