Szex, mámor, rock’n’roll (Belgica, 2016)

Kezdetben úgy tűnik, mintha már nem állnának annyira szarul a dolgok a belga (flamand) Felix Van Groeningen legújabb filmjében, mint amilyen szarul álltak a 2009-es Szarul állnak a dolgokban, vagy a néhány évvel későbbi Alabama és Monroe-ban. A Szex, mámor, rock’n’roll kezdetben valóban az, amit a cím sugall: féktelen, szabados, őrjöngő tombolás, folyamatos, szünet nélküli lebegés a bűnös élvezetek mennyországában. Azonban tudjuk jól, hogy semmi sem tarthat örökké, és a szex, drogok és a rockandroll mámorral csábító életmódja is benyújtja elébb-utóbb a számlát, amit megfizetni igen fájdalmas mindenkinek.

szex, mámor, rockandroll - stef aerts és tom vermeirGroeningen tehát ezúttal is a periferiális, deviáns emberi léthelyzetek feltárását folytatja, különös tekintettel az ilyen körülmények között meglévő társas, rokoni, családi kapcsolatok minőségére, sőt, egyáltalán a lehetőségére. A történet főszereplője, tehát egyáltalán nem meglepetésre, itt is egy testvérpár. A huszonéves Jo (Stef Aerts), aki egy gyerekkori fertőzés következtében már csak fél szemmel sandít a világra, egy lepukkant, koszos bárt üzemeltet Gent városában, melyben minden este kiönt a WC, viszont a lelkes törzsközönség ettől függetlenül hajnalig ropja. A srác érzi, hogy tovább kellene lépni, ezért beveszi a boltba tíz évvel idősebb bátyját, a dinamikus, karizmatikus Franket (Tom Vermeir), aki előtt nincs akadály, ha valamit a fejébe vesz. Jelen esetben várandós felesége, valamint egyéves kisfia sem akadály, akiket gondolkodás nélkül otthagy a vidéki kutyaotthonban, amit feleségének épített megelőzőleg. Ahogy Frank beszállt a genti éjszakai életbe, a bár (Belgica – ez a film eredeti címe is) szárnyalni kezd, nő a tömeg, nő a buli, folyik a pia és egyre hosszabbak a kokaincsíkok is. A higgadtabb Jo, kitartó, hőséges barátaival egy darabig tudja tartani a féktelen Franket, akin viszont egyre jobban túlnő a kokain. Ezzel együtt azonban a bár is egyre nagyobbra nő, és ahogyan ez már csak lenni szokott, elcsattan a testvérpár közti első komoly veszekedés is, a bárban megtörténik az első komolyabb balhé, Frank felesége pedig megszüli második gyermeküket és el akarja hagyni egyre jobban szétcsúszó férjét – miközben öccse, Jo is komoly egzisztenciális válságon megy keresztül.

szex, mámor, rockandroll 1Simán lehetne ez a történet egy puhapöcsű, illedelmes melodráma is, azonban Groeningen ezúttal sem sokat lacafacázik, s miután már a film elején belenyomta arcunk a Belgica bár színültig teli retyójába, a folytatásban sem tesz engedményeket. Rengeteg drogkarriert láthattunk már filmvásznon, még több alkoholizmust, sok hiteleset is, mint ahogy legalább ennyi történet foglalkozott a huszadik század második felét alapjaiban meghatározó popkultúra jellegzetes színhelyeivel, a klubokkal, diszkókkal, a szex, drogok és a rock&roll különböző stílusú, műfajú és hangulatú élettereivel. Nyilván az tudja ezeket pontosan, hitelesen bemutatni, aki valamilyen szinten ismeri is ezeket, márpedig Groeningen nyilvánvalóan ismeri azt, amiről filmet készít. Ahogyan a Szarul állnak… Strobbe-fivérei is szinte már Tar Sándori-részletességgel prezentálják a kilátástalan vidéki létben egyedüli (hamis) kiutat kínáló, idült alkoholizmus legsötétebb bugyrait, e filmben is szinte már naturalisztikus kíméletlenséggel jelennek meg egy igazi multikulti, alternatív szórakozóhely saját mindennapjai, azok a jellegzetes karakterek, kidobók, csaposok, törzsvendégek, akik nap mint nap ezeken a helyeken lebzselnek. Ahogy nézem ezt a filmbeli, amúgy természetesen fiktív Belgica nevű klubot, szinte látom a kilencvenes évek elejének legendás budapesti klubjait, a Tilos az Á-t, a Fikát, a Süsit, és látom ezekben magamat is.

szex, mámor, rockandroll - tom vermeirAzonban az az igazán szép, ahogyan pont úgy múlik el a mámor a szexből és a rock&rollból, ahogyan eltűntek a régi pesti helyek is. A hajdani arcokból -már aki nem pusztult bele a rock&rollba- családanyák és -apák lettek, néhány felelős vezetők, néhányan szimpla munkavállalók, sokan világgá mentek, mások maradtak itt. Egyesek maradtak az éjszakai életben, ami magába szippantotta őket, és mára cinikus, kiégett és rettenetesen gazdag iparosai lettek az ún. szórakoztatóiparnak. Kifejezetten szerettem, hogy Groeningen ezen filmjében sem ad elő tanmesét, nem akar utat mutatni, nevelni sem nagyon, pusztán hitelesen világít meg egy érvényes, sokak számára át- és megélt élethelyzetet – a tőle már megismert furcsa, szolid, száraz optimizmussal.

szex, mámor, rockandroll - tom vermeir és stef aertsA film nagy részét a klub hétköznapi élete tölti ki, kocsmajelenetek, koncertrészletek, sok zene. A mintegy 15 számra tehető, igen figyelemreméltó soundtrack alkotója mindössze két ember, a szintén genti illetőségű Soulwax nevű formáció, akik kifejezetten e film számára alkották meg a bő kéttucatnyi teljesen különböző stílusú -fiktív- zenekart, akik a Belgica nevű klub fellépői voltak. Van köztük kétbites, Daft Punk-szerű elektrorocktól tucctucctechnón keresztül a bluesrockig minden. Az én kedvencem a They Alive nevű, elementáris psychobilly csapat volt, akiket simán hallgatnék amúgy is, ha lennének. Asanisimasa: 9/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s