A remény receptje (あん/An/Sweet Red Bean Paste, 2015)

Jó néhány éve egy haverom mutatott nekem egy hangfelvételt, melyen hosszú ideig csak valamiféle misztikusnak tűnő, végtelen, fortyogó, de mégis veszélytelennek tűnő bugyborékolás hallatszott. – Mi ez, valaki vendégségben volt Héphaisztosznál, a vulkánok fűtőjénél? – kérdeztem. – Majdnem… – hangzott a válasz. Vida Tóni, a Tilos Rádió mára bizonyos körökben már legendás hírnévnek örvendő alapítója, műszaki zsenije és minden egyebe egy alkalommal bablevesfőzés közben bemikrofonozta a tűz felett függő kondért, mert nyilván úgy gondolta, egyszer majd jó lesz valamire az a felvétel. Ez a film, A remény receptje elsősorban neki lesz ajánlva, biztosan fog neki tetszeni.

a remény receptje - balra masatoshi nagaseA bab, a bab főzése ugyanis központi motívuma a filmnek, mely első olvasatra alig szól másról, mint a tökéletes édesbab-zselé elkészítéséről, mellyel aztán a sokszor déltájban fogyasztott sós, japán palacsintát, a dorayakit töltik meg. Azonban Naomi Kawase filmjét természetesen nem a gasztronómiai tudattágításban betöltött szerepéért tapsolták meg egy sor nemzetközi filmfesztiválon, bár az a végletekig kifinomult, mindig a tökéletesre törekvő, így azt sokszor meg is haladó mentalitás, mellyel a -példának okáért- a japánok a hagyományaik szerint a lehető legegyszerűbb, legbanálisabb tevékenységeket is szinte szakrális szintre képesek emelni, az önmagában lenyűgöző, elismerésre méltó és megbecsülendő. Márpedig ez benne van a filmben.

a remény receptje - masatoshi nagase és kirin kikiPersze, a tágabb, mögöttes tartalom is szoros összhangban van a babfőzés perfekcionizmusával, azonban az már jóval túlnő a filmbéli kis palacsintasütöde szűkös falain. Az élet és a világ egyfajta szemlélete bomlik ki a maga tündökletes teljességében ebben a halk, szerény, alig néhány szereplőt felvonultató filmben. A kiábrándultságát és az élettől való megkeseredését rendszeresen italba fojtó Sentaro (Masatoshi Nagase) kényszerűségből üzemelteti a zsebkendőnyi dorayaki-büfét valahol a külvárosban. Morogva, rosszkedvűen szolgálja fel erősen közepes palacsintáit annak a néhány viháncoló diáklánynak, akik csak azért járnak oda, mert jól szórakoznak a morcos Sentaro állandó ugratásán. Egy nap egy furcsa, kedves, de szemlátomást elég betegnek tűnő öregasszony kopogtat rá Sentaróra, és munkát kér tőle, amit a férfi udvariasan elutasít. Tokue, az öregasszony (Kirin Kiki) azonban nem adja fel és hamarosan már a férfi mögött -amolyan Yoda mesterként- sertepertél és megtanítja a férfit a tökéletes édesbab-zselé elkészítésére, amit ő maga ötven éven keresztül tökéletesített. Csodák csodájára a kis büfé forgalma fellendül, alig győzik kielégíteni a megrendeléseket, az emberek egymást licitálva dicsérik a fenséges ízű dorayakikat. Egy nap azonban a büfé tulajdonosa, akinek Sentaro elkötelezettje, a férfi tudomására hozza, hogy mi a szörnyű betegség, ami Tokue életét és testét megnyomorította…

a remény receptje - kyara uchida, kirin kiki és masatoshi nagaseTermészetesen a tisztelet az, ami elsődlegesen meghatározza a film, mondjuk úgy, üzenetét. A természet feltétlen tisztelete, a híres cseresznyevirágzás a film nyitó és zárójelenetének is fontos eleme. A fák, a nővények, élőlények tisztelete, az ételalapanyagok tisztelete, az idő tisztelete, az évszakok tisztelete és nem utolsósorban egymás tisztelete, ez árad a film minden kockájából. A japán sintoista hagyományoknak megfelelően, Tokue mindenben tiszteli annak lelkét és szellemét, beszélget velük, s közben tulajdonképpen eggyé válik azzal, amit éppen csinál. Ha a teliholdat nézi, akkor azzal, ha a babot szűri, akkor a babok pergésének hangjával, a fortyogó babpürével és annak illatával. Megmutatja, hogyan kell időt szentelni valaminek, a szó szoros értelmében – a filmben ez hat Sentaróra, aki talán képes lesz változtatni életén. S remélhetőleg hat a nézőre is, már akiben még van igény olyan luxusra, mint a harmónia, a béke, vagy a bölcsesség végtelen nyugalma. Asanisimasa: 10/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A remény receptje (あん/An/Sweet Red Bean Paste, 2015) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Jujj, ezt látni akarom! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s