Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016)

Nyilvánvalóan elegem lehet az ún. civilizált világból, hiszen az utóbbi hetekben szinte kizárólag olyan filmek hagytak bennem mélyebb nyomot, melyeknek szereplői valamilyen módon civilizáción kívüli területeken, elsősorban vad őserdőben tették a forgatókönyv szerinti dolgukat. Ilyen az új-zélandi maori film egy igen tehetséges reprezentánsának, Taika Waititinek kalandfilmje, a Vademberek hajszája is, aminél szórakoztatóbb, egyben meghatóbb filmet idén még nem nagyon láttam. A film egy bizonyos Barry Camp Wild Pork and Watercress című regénye alapján íródott meg, és egy nehezen kezelhető, 13 éves korára nevelőszülők során végigvándorló, zűrös kiskamasz (Julian Dennison) és utolsó mentora, a magának való, sprőd modorú, írástudatlan bozótlakó öregember (Sam Neill) egymásra találásának történetét meséli el.

vademberek-hajszaja-2Rickyt, az igen testes, ám a legfrissebb divatokban, valamint a rapzene és a gengszterfilmek kliséiben otthonosan mozgó, élénk fantáziájú, látszólag élhetetlen kissrác, mintegy utolsó esélyként az isten háta mögötti farmra kerül gyámságba, ahol az öreg Hector él Bellával, a vele ellentétben igen szószátyár, laza, közvetlen modorú feleségével (Rima Te Wiata). A srác első reakciója az volt, hogy azonnal vissza a városba, ahol meleg van, fény és felrúgható kukák, de Bella lehengerlő kedvessége és Ricky számára szokatlan lazasága -kisebb döccenők után- mégis a farmon marasztalja. Hector viszont elutasítóan fogadja az alkalmazkodásra, kedvességre, s egyáltalán az együttélésre tökéletesen alkalmatlannak bizonyuló Rickyt, azonban egy váratlan, tragikus fordulat után már hamarosan együtt menekülnek a végtelen, háborítatlan új-zélandi dzsungelben. Ricky felügyelője, a harcias gyámügyi előadó azonban kissé túlreagálva Ricky és Hector eltűnését, országos hajszát szervez elfogásukra, melyben még helikopterek és a különleges egységek is szerepet kapnak, néhány önjelölt balfácán és közveszélyes helyi erő mellett. A hegyeken-völgyeken keresztül zajló hajsza végén természetesen győz a jog és a törvény, azonban hőseink is óriási változáson mennek keresztül.

vademberek-hajszaja-1A film legnagyobb erénye, a már szinte közmondásosan lenyűgöző új-zélandi táj mellett, az az üdítően friss, merész, furcsa humorral átszőtt, remek ritmusban pergő, regényszerűen fejezetekre bontott, de mégis zökkenőmentesen továbbgördülő hangvétel, mellyel könnyedén mutat be valójában igen nehéz emberi sorsokat, amik azonban mindkét esetben pozitív irányban változnak – talán a szereplők számára is meglepetésként. A két főszereplő jellemfejlődése mellett a civilizált külvilágot Waititi megejtően finom, de azért bőven maró iróniával mutatja be, az idióta rendőröktől a saját fontosságát alaposan túlpörgő gyámügyi előadóig, miközben a Ricky és Hector útjába kerülő erdei emberek sem teljesen normálisak, azonban kivétel nélkül szimpatikus, bohókás figurák. Természetesen ott van a filmben finoman a maori büszkeség is, azonban mindenféle melldöngetés nélkül, magától értetődő természetességgel, amellyel akár nevetni is tud saját magán. Taika Waititi filmjében a Holdfény királyságot rendező Wes Anderson fog kezet az első Rambo-filmet jegyző Sylvester Stallone-nal, Peter Jackson Gyűrűk ura-trilógiájának természet-díszleteiben. 9/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Szuper ifjúsági film. Nem bánnám, ha szinkronnal is elérhető lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s