Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda

Ma már tudjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre. Wayne Wang azonban a kilencvenes évek elején még simán szentelt egy mára kultikussá vált független filmet a dohányzásnak (a múlt héten láthattuk is), ami annyira jól sikerült, hogy Egy füst alatt – Beindulva (Cinemax, 20.00) rögtön elkészítette annak második részét is, olyan arcokkal, mint Harvey Keitel, aki itt még mindig trafikos, akihez olyan arcok térnek be egy csomag cigiért, mint a nemrég elhunyt Lou Reed, aztán Michael J. Fox, Jim Jarmusch, Madonna és még sokan mások, New Yorkból. Közben az utcán súlyos lime-kórja miatt ma már a zenéléstől és színészkedéstől teljesen visszavonult John Lurie játszik alkalmi zenekarával…

az-ido-mulasaKésőbb jön ismét Ridley Scott szandálos, duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (Viasat3, 21.00), egy masszív Oscar-szivacs (5 darabot gyűjtött be a szoborból), mely csöpög a vértől. Jó hosszú, jó látványos film amúgy, agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás… Effélék.

Audrey Tautout abban az időben láthatjuk, amikor Amélie Poulainként szívébe zárta őt a nagyvilág. Az Isten nagy, én kicsi vagyok (Paramount Channel, 21.00) című filmvígjáték egy húszéves párizsi lány intim naplója, aki még a világ végeként éli meg, ha otthagyja fiúja, és angyali üdvözletként, amikor beköszönt az újabb szerelem. Bájos, habkönnyű, mosolygós kis film.

Ezalatt Paul Haggis Elah völgyében (Filmcafe, 21.00) című darabjában egy “csillagsávos lobogóhoz és az országalapító atyák szelleméhez” végletesen hű apa (Tommy Lee Jones – aki ezért az alakításért Oscarra is jelölték) jár utána állítólag kötelességteljesítés közben eltűnt fia ügyének, de közben -míg a rejtélyek száma egyre nő- élete addigi irányát gyökeresen megkérdőjelező dolgokra derül fény. A film egyszerre izgalmas thriller és elgondolkoztató dráma.

Az eheti Wenders-film az 1976-os Az idő múlása (m5, 22.30), amely természetesen ismét egy roadmovie. “Bruno, a vándormozis nagy teherautójával járja végig az NDK-NSZK határvidékén található mozikat, s javítgatja a vetítőgépeket. Bruno (Rüdiger Vogler) útja során találkozik Roberttel (Hanns Zischler), akit elhagyott a felesége. (A képen ők láthatók.) Együtt utaznak tovább, a hosszú úton. A vidéki Németország valósága tárul fel előttük. Wenders nem véletlenül forgatja éppen akkor road-movie-ját, hiszen akkoriban zárták be arrafelé, sorban a mozikat, a vetítőtermeket. Wenders 1976-os filmje az elhagyott vagy átépített vidéki mozikkal Peter Bogdanovich Az utolsó mozielőadás-ának hangulatát idézi.” (Est.hu) Wenders egyik legszebb, legmeghatóbb és leghumanistább filmje, melynek -túlzás nélkül- minden egyes képe, mondata, jelenete emlékezetes. (asanisimasa)

A fiúk nem sírnak (Filmcafe, 23.05) című dráma közérthetőbb nyelven boncolgat egy igen valóságos problémát. Mit tehet egy túl fiatal korában magára maradt fiatal lány egy kizárólag férfias értékeket dicsőítő, macsó világban? Hogyan élhet teljes életet, élhet-e egyáltalán? A felvetett kérdésekre valószínűleg e film sem ad megnyugtató választ, de Hillary Swank viszont megérdemelten kapott Oscar-díjat az itt nyújtott alakításáért.

Megnézhetjük újra Blue Jasmine-t (Duna, 23.20) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Advertisements
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s