Az állampolgár (2016)

Úgy tűnik, egyelőre lecsengett a menekült-téma, milliárdok a zsebben, a politikai haszon aprópénzre váltva és okosan befektetve, az a néhány szerencsétlen migráns pedig, aki még mindig errefelé venné az irányt, nyilván örül, ha túléli a recsegős mínuszokban gazdag magyar telet, az Isten szabad ege alatt. Ennyit jelent a magyar kormánynak a migrációs válság, amely természetesen nem szánt meg és nem is orvosolható azokkal az eszközökkel, melyekkel orvosolni kívánják a különböző országok kormányzatai. A probléma gyökere ugyanis sokkal mélyebben van, mint azt plakátkampányokban és idomított szóvivők cinikus kiszólásain keresztül ábrázolni lehet: nincs általánosan érvényes forgatókönyv arra, hogy ki, milyen okból, milyen módon és milyen indíttatásból kényszerül elhagyni otthonát, családját és szülőföldjét.

az-allampolgar-1A mozambiki Wilson például azért menekült el hazájából, mert azt törzsi eredetű polgárháború dúlta fel. Felesége meghalt, lányai eltűntek, őt magát meglőtték, tehát érthető, hogy el kellett jönnie onnan, ahol az éppen hatalmon lévők azzal szórakoznak, hogy “fogadást kötnek arra, hogy az első velük szembejövő állapotos nő hasából kivágott gyerek lány lesz, avagy fiú”. A már őszülő halántékú Wilsont Magyarországra vetette sorsa, de neki megtetszett itt és minden vágya, hogy magyar állampolgár legyen. Mindent megtesz ennek érdekében, megbecsült biztonsági őre egy nagy áruházlánc egyik boltjának, becsületes, szeretetreméltó, kedves pofa, azonban az állampolgársági vizsga sehogyan sem sikerül neki. Főnöke egy ismerősét, a Wilsonnal egykorú Marit, egy magyar-történelemszakos tanárt ajánlja segítségképpen, hogy majd ő jól felkészíti a vizsgára – azonban a felkészülés olyan “jól” sikerül, hogy egymásba szerelmesednek.

az-allampolgar-2Az iráni Shirin szerelembe esett odahaza és házasságon kívül lett terhes, ami a szigorú iszlám államban nagyon komoly bűn, akár még halálra is ítélhetik miatta. Nem kérdés, hogy neki is menekülnie kellett, s a bicskei gyűjtőtábor lett neki is az otthona ideiglenesen, amíg a kilátástalan körülmények miatt meg nem szökik onnan. Egy felületes lágerbéli ismeretségnek köszönhetően a legális munkájából legálisan lakást bérlő Wilsonnál keres menedéket, aki -természetesen mélyen átérezve a menekültek lehetőségeit- befogadja őt, sőt még segédkezik is Shirin gyermekének megszületésében. Mari és Wilson közben összeköltöznek, de Mari nehezen fogadja el Wilson lakótársait. Nagyjából ennyi Vranik Roland (a szép sikereket arató Fekete kefe és Adás utáni) harmadik játékfilmjének, Az állampolgárnak konfliktusa, mely akár egy valóságos történet is lehetne. Nem az, fiktív karakterek szerepelnek egy fiktív történetben, de történhetne ez a történet a valóságban is, hiszen minden elemében, sőt a(z igen sötét, keserű) végkifejletében is hiteles és igaz.

az-allampolgar-3Ez pontosan az a kőkemény, embertelen valóság, ami a kormányzati plakátok mögött terjeng, mint a dögvész. És tulajdonképpen még arra sincs szüksége Vranikéknak, hogy úgymond elővegyék a rasszizmus-, illetve az idegengyűlöletkártyát: jelen van persze ez is, hiszen szervült része ez is a mai (és sajnos mindenkori) magyar valóságnak, a sokat emlegetett magyaros vendégszeretet csak a dagadt pénztárcák irányában érvényes. Egy suttyomban odavetett, gyomorszagú niggerezés, néhány súlyos pillantás – ennyi van ebből a filmben. Ami azonban még tán ennél is undorítóbb, az a magyar (de gondolom, különböző mértékben ugyan, de minden más, európai “nemzetállamban” intézményesített) bürokrácia, az az embertelen, mindenféle empátiától megfosztott ügyintézés, amit egy menekültstátuszért, illetve a magyar állampolgárságért folyamodni kényszerülő szegény bevándorló elszenvedni kénytelen. A Vranik és írótársa, Szabó Iván által ügyesen és pontosan -ráadásul igen kedves humorral- megírt történet részletgazdagon adagolja elénk mindezt… és kurvára nem jó érzés egy ilyen rendszer haszonélvezőjének lenni. A forró, még mindig akut és aktuális menekült-témát dicséretes korrektséggel tálalják elénk, magyar filmben szinte példátlanul frissen.

az-allampolgar-4Mindeközben nincs “menekültsimogatás” sem, de valószínűleg a manipuláció bármiféle formáját levetné magáról a két kulcsszerepet példásan alakító amatőr színész, Dr. Cake-Baly Marcelo (Wilson), illetve Arghavan Shekari (Shirin) természetes önazonossága. A tekintetek, az ösztönös gesztusok nem hazudnak. Kitűnő körítés köréjük a magyar karaktereket alakító hivatásos (de legalábbis komoly színészi rutinnal rendelkező) szereplők szintén bravúros teljesítménye. Kiemelendő közülük az igen nagy érzelmi amplitúdót megjelenítő Máhr Ágnesé (Mari), az ezúttal igen vicces Znamenák Istváné (Wilson magyar haverja, a hentes), az alapvetően jó szándékú és gondoskodó, de a jellemző előítéletektől messze nem mentes boltvezetőnőt alakító Szalontay Tündéé, illetve a már szinte kafkaian abszurd állampolgári vizsga bizottsági elnökeként Terhes Sándor. Jó, hogy elkészült ez a film. 8/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s