Jackie (2016)

Túlnyomórészben nyilván Natalie Portman teljesítménye iránt lelkesedő kritikák fogják övezni e filmet, függetlenül attól, hogy megnyeri-e vele a 2017-es Oscar-díj Legjobb női alakításért járó szobrát, vagy sem. Megkerülhetetlen ugyanis Portman alakítása a Jackie című filmben, sőt tovább megyek: a film legalább annyira szól Natalie Portmanről, mint Jacqueline Kennedyről, a meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy özvegyéről, hasonlatosan például Helen Mirren Erzsébet királynőjéhez (Oscar-díj 2007-ben), vagy Meryl Streep Vasladyjéhez (Oscar-díj 2012-ben). Az igazi kérdés tehát valójában az, lesz-e kétszeres Oscar-díjas Natalie Portman? A kérdésre válasz hamarosan, de addig is nézzük, milyen nő volt ez a Jackie, ugyanis azért erre is derül valamicske fény ebből a moziból (no, és hogyan is kaphatna bárki alakjának megformálásáért fényes díjat, ha éppen ez nem derül ki belőle…)

jackie-natalie-portmanNos, feltűnően szép arcú, bájos, csinos nő lehetett, finom, amerikai viszonylatban már-már túlzottan kifinomult ízléssel és hangsúlyosan európai neveltetéssel, ami Amerikában már inkább arisztokratikusnak tűnik, mint polgárinak. Keresztnevét is franciásan ejtve szerette használni, de ő maga is folyékonyan beszélt franciául. A filmben sok szó esik arról, hogy milyen igényesen rendeztette be a Fehér Házat, de arról is, hogy mennyire nem kímélte erre az amerikai adófizetők pénzét és látjuk is, hogy Lincolnhoz és  az amerikai történelem más nagyjaihoz köthető bútorok, ereklyék hogyan váltak így az elnöki lakosztály részévé, valamint a Kennedy-házaspár magánvagyonává. Látjuk Portmant a híres rózsaszín (szerintem inkább lazacszínű), 2103-ig titkosított (!) Coco Chanel-kosztümben, látjuk és halljuk furcsa, kissé tán modorosnak tűnő, jellegzetes hanghordozását és elfogódott gesztusait, látjuk, ahogyan finoman eltartva mindig füstölgő cigarettáját még a legnehezebb pillanatokban sem esik ki szerepéből, példás önuralmat magára erőltetve, de látjuk a szemében, alig észrevehetően megránduló ajkaiban, a cigaretta parazsáról felszálló vékony füstcsík piciny hurkában, hogy nemrég még ölében tartotta férje szétlőtt fejét, kezeivel tartotta koponyáját, hogy az ne hulljon darabjaira…

jackie-caspar-phillipson-natalie-portmanPortman valóban szépen játssza a szörnyű traumák sorozatát túlélő, ám tartását mindvégig megőrző nőt. Két gyermekét vesztette el, és mellette lőtték szét férjének a fejét, és ez mégsem törte össze. Szemére is vetették kortársai, hogy érzéketlen – Portman képes megmutatni azt, hogy mennyire nem az, még akkor sem, ha belső lelki katasztrófáit kifelé nem, vagy csak alig mutatja. Látszik, hogy mennyire alaposan felkészült Jackie Kennedyből. Tulajdonképpen tökéletesen “levette” a figurát, miközben képes szinte reprodukálni is azt: természetesen jár neki ezért az Oscar.

jackie-1Ezzel együtt a film nem igazán jó, mint dráma. Persze, a forgatókönyv elegáns. Noah Oppenheim a cselekményt Arthur M. Schlezinger nyolc és fél órás Life magazinban megjelent nagyinterjújának szövegére és annak fiktív reprodukciójára fűzte fel, így az, ahogyan Jackie személyisége a filmben megjelenik, hozzávetőleg hitelesnek fogható fel. Jackie, illetve a Fehér Ház 1963. november 22. és november 25. (Kennedy elnök temetése) közötti időszak történései is korrekt módon jelennek meg, amit Pabló Larraín rendező archív képdokumentumokkal tesz még korrektebbé. Mint portré, s mint fikciós dokumentumfilm rendben van Jackie filmje, de mint drámai élmény, minden vérfoltos Chanel-kosztüm, minden rebbenő cigarettafüst és minden riadtan elkapott tekintet és minden jól szánkba rágott tragédia ellenére alig működik. Túl kiszámított, túl pontos minden, mint egy híradó. Pont úgy sokkol is, azonban nincs meg a drámai íve és a végén nincs katarzis – amitől dráma a dráma. Nyilván, mert ez a valóság (volt). Mindemellett, az az ismeretanyag, amit ez a film közöl Jackie-ről, életkörülményeiről, tragédiáiról, az viszont túl sok újdonságot nem hordoz ahhoz képest, ami az érdeklődők tömegei ne tudtak volna már meg az amúgy rendkívül jól dokumentált és legendákkal is szépen körített Kennedy-mítoszból.

jackie-natalie-portman-peter-sarsgaardViszont érdekes az az erős kontraszt, ami Jackie érzékeny, franciás műveltsége, kifinomult ízlése képez a Fehér Ház legtöbb későbbi (és főleg a mai) lakóinak nagyszájú bárdolatlanságával, alpári köznépiségével és bumfordi, csiricsáré pöffeszkedésével. Erről az arcpirító szégyenről viszont már nem Jackie, de nem is ez a film tehet. 7/10

Advertisements
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s