Sötét erők hallgatnak a mélyben (Macbeth, 2015)

Az igazság az, hogy nem szívesen írok ilyet, de ez a film Shakespeare tollából fogant és mint ilyen, bizony egy kor nyelvezetét hordozza, nincs tekintettel az akciófilmek szóhasználatán edződött “harcosokra”. Véleményem szerint a 2015-ös Macbeth egyik legnagyobb erénye, hogy nem másolja az 1971-es Polanski-filmet, de még Mel Gibson alkotását sem. Justin Kurzel, mint jó iparos, mindent beleszerkeszt a színpadi műből, amit a modern technika megenged. A skót tájat vészt jósló kopárságával, ami még akkor is az lesz, mikor buja, zöldellő tájakat mutat kép. Helyszíneket, melyről nehéz eldönteni , hogy korhűek vagy csak filmes technika vívmányai. A 300-ra rímelő véres csatákat, néhol lassítva, de mindig nagyon véresen.

macbeth-splashimage-900-5001Persze Shakespeare is hozott anyagból dolgozott, a Holinshed Krónikából, az viszont igaz, hogy általa nyerte el a mű azt a fenyegető és bizarr formáját, ami azóta is borzongással tölti el a színházi előadás vagy a film nézőit. Persze mindennek a kulcsa Macbeth. Körülötte zajlanak az események, vele lépnek interakcióba a film többi szereplői. Az sem véletlen, hogy a színdarab írója az ő alakját formálta meg a legjobban, ő az, akinek jelleme hosszú utat jár be a hűségtől a megejtő jóslaton át az őrületig. Talán még egy alakot ajándékoz meg ilyen részletességgel, Lady Macbeth szerepét. Michael Fassbender eleget is tesz a kívánalmaknak, egy talpig férfi hőst kapunk tőle, aki ősi és barbár, az ölés mestere, akit megront a nagyravágyás, a hatalom és bizony volt ez így előtte és utána is. Pontosan azt kapjuk Fassbendertől, ami egy jó képességű színésztől kell ebben a szerepben: férfi erőt, elhivatottságot, őrületet és összeomlást. Arról már ő sem tehet, hogy Lady Macbeth szerepében Marion Cotillard szinte ugyan azon az amplitúdón játssza végig a szerepét, kétségtelen kifejező szemei sem mentik meg alakítását. Aki már látott Macbeth drámát vagy filmet az tudja , hogy több olyan ütős jelenet van, amit a film nem érint. Ezzel lehet, hogy pontosan a teatralitást szerette volna elkerülni a rendező. Számomra ettől maradt szikár és “30 percen túl is nézhető a film”. Mert a kor halad és az eszközök változnak, egy állandó marad, a gondolat, hogy milyen ruhába öltöztetjük, az mindegy. Nem kétséges, hogy a hatalom bizony megronthat, tévutakra csalhat, jobb esetben aki bűnt követ el, az megbűnhődik: máig érvényes gondolatok ezek. A film nem tesz mást, mint átadja ezeket a gondolatokat.

Advertisements
Kategória: Film, Perry írásai | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s