Prológ Romeo és Júlia előadásához – slam poetry (2006. május 20., Új Színház)

Éltünk és meghaltunk már,
Emlék csupán a kor,
Ha 2018 választunk, s nyerünk,
Kinek kedv és szomor szerint.
Marad a költő, lehet udvari,
Vagy slam és vad, ki más dalra vár,
Ifjú, rímekbe hány kusza sort,
Sor alá, vagy zsémbes öreg,
Kinek fején már fonnyadt a koszorú,
Hisz mindannyian Shakespeare úr,
Köpenyéből keresünk utat,
Kukucskálva résen és folton át.
Köztünk is járnak Júliák,
Párisok Audin,
Capulettek és Montaguk,
Kik villáik erkélyén osztják az észt.
Új rendet téve,
Kedvet, kéjt kiélve,
Bugattival vigasztalva önmaguk,
Míg Verona vagy Kápolnásnyék,
Farhátért rohan,
Éltek, kevesebbe is belehaltak már.
Mert jönnek a fekete öltönyösök,
A mély feledés honából,
Újra arcukat mutatják,
Bár ez csak színpad,
Játszani igazságot,
Létet, mely szabad,
Ne gondold, hogy lehet!
Keretek közt élsz,
Neked is van ketreced.

romeo-es-julia-palfi-kata-rendezte-alfoldi-2006-uj-szinhazBizony mondom néktek jó Rómeók,
Áfa,  pelenka, szülés, lakás,
Most sem ingyen jár.
Panelben szülni Júlia gyermeket,
Vagy körgangos házba,
Hót reál fényénél,
Ó, irgalom atyja nem laza,
Talán beállsz a kórusba,
Mennyei hozsannát zúgva,
Úgy béred meg lészen,
De jaj, mondd ki mi bánt,
S, a magas ujj megint,
Karaktered derékbe törik.

És ti Tibaldok hevesek és mohók,
Ágáló naplopók,
Az anyag mára már rizikó,
S, kard helyett már bármi gyilok kapható,
Piacon pisztoly és AKG,
Vagy csak egy vipera,
Családi kötelék,
Kis titkos kapcsolat,
Miből pénzmagot arat,
A klientúra,
Boldogan élve ,
Míg meg nem halva,

Így él ma aki nem balga.

Végül Merkutio a hű barát,
Ki vasat sem átall kapni hát,
Teljes már a társulat,
Kérlek, ki ezen kicsiny tréfán jól mulat,
Ne sajnáljon tapsot, nosza,
Hisz színészének , színháznak egy a gyógyír!
Fel hát ki bátor!
S, ha utcára érsz,
Hol nem vagy már úgy felajzva,
Mint bal kettes erkély 4-es szék,
Gondolj arra:
Jöjjön Verona s, hogy él és hal Romeo és Júlia.

(William Shakespeare: Rómeó és Júlia, Új Színház, 2006 május 20., rendezte: Alföldi Róbert)

Advertisements
Kategória: Perry írásai, Színház | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s