Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek

Én alapvetően bírom Sophie Coppola filmjeit, bár ezt a ma esti Marie Antoinette-et (Filmcafe, 18.45) mégsem szerettem igazán. Számomra olyan eMTíVí-kompatibilis, rizsporos, viháncolós, popos baromságnak tűnt anno, ami viszont kicsit már túl van az én ízlésemen. Totális barokk + popzene? Nem jön be. Kiválóan mutatja amúgy a film fő erényeit, hogy a Legjobb jelmez kategóriában nyert Oscart, és egyéb jelölései is túlnyomó részben smink-, frizura- és más efféle pucckategóriákban történtek. Mindenesetre, biztosan “csajos” film ez, a címszerepben Kirsten Dunsttal.

kingsman - colin firthA következő ajánlat, A vadon szava (Film Mánia, 19.00) nagy klasszikus, minden természetszerető, természetjáró, valamint kutyabarát ember egyik alapfilmje, meghatározó élménye. majdnem olyan, mint a Derszu Uzala. Ken Annakin (aki amúgy Annakin Skywalker névadója, csak úgy mondom…) 1972-es, veretes rendezésében Charlton Heston alakítja azt a férfit, aki a vadonban él magányosan, pontosabban hű kutyájával, Buckkal. Minden egyes napjuk küzdelem az életben maradásért, cserébe viszont a végtelen szabadság és a természet lélegzetelállító szépsége a fizetség.

Lucio Fulci ugyanebben az évben készítette el Ne zaklasd a kiskacsát! (Cinemax, 20.00) című horrorját, melyben már ott vannak a gótikus olasz horrorokra jellemző bizarr, extrém és szinte szürreális jegyek, de azért még nem pornográfia. Tombol a fantázia ebben az inkább horrorisztikus hatásokkal operáló társadalmi szatírában. Mélyvíz, csak úszóknak!

Bár lassan itt a tavasz, de ha esetleg még hiányunk lenne a mindent betakaró hótengerből, akkor megnézhetjük a Miért éppen Minnesota? (AMC, 20.15) című romantikus komédiát, mert abban lesz éppen elég ebből. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…

A Sok hűhó semmiért (Filmcafe, 21.00) viszont Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációja, melyben eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.

Lesz megint Az angol beteg (Paramount Channel, 21.00) is, amelyik viszont a második világháborúban játszódik, mégis hallható benne Sebestyén Márta. De hát ezt tudjuk már jól… Ez 9 darab Oscar-díjt érő alkotás, de nem ez a baj vele.

Az a helyzet, ha a Holtodiglan (Prime, 21.00) lenne David Fincher első filmje, akkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy olyan felfokozott várakozással várná a következőt a filmrajongók tömege világszerte, mint ahogyan ezt a filmet is várta tavalyelőtt. Persze, nem rossz film ez, nincs erről szó: sőt, igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában, csak hát a tartalom nem sok újdonságot tartalmaz az olyan épeszű, értelmes nézők számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban. (Bővebben)

Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (Cool, 21.00), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (Kati) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

A Kingsman: A titkos szolgálat (TV2, 21.00) című kémfilm/kémfilmparódia egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben – és a képen). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na.

Sopsits Árpád első nagy sikere, az 1990-es Céllövölde (m5, 21.45) az ún. “kamasz-trilógia” első része (aminek a Torzók a második, A hetedik kör a harmadik része), melyben egy tizenéves fiú (Lengyel Zoltán) ad meglehetősen brutális választ a külvilág kihívásaira, a nemzedéki ellentétekre és egyáltalán az élet alapvető kérdéseire. A valóságban megtörtént bűnesetet fekete-fehérben, remekül alkalmazott flashbackes dramaturgiával, meglepő szereposztásban meséli el ez az igen erős film.

Reklámok
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s