Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök

Filmmúzeumot. Na, nem az ilyen nevű csatornát, mert az már így, ebben a formában nincs, és a Filmmúzeum nevű mozi helyén is színház van (az utódja helyén pedig egy másik mozi); csupán arról van szó, hogy a ma ajánlandó filmek átlagéletkora 27,25 év. Én mondjuk -minden különösebb nosztalgia nélkül- bírom a régi, régebbi filmeket… Neil Simon írta a Hárman a slamasztikában (Filmcafe, 21.00) történetét, ami kvázi garancia is a könnyed, szórakoztató másfél-két órára. Chevy Chase adja azt az egyszeri krimiírót, aki éppen egy bankrablásról ír, amikor bankrablók rabolják el. A fifikás firkász azonban megszökik tőlük, egyenesen csélcsap ex-feleségéhez (Goldie Hawn), akit azonban szögletesen kocka ügyész-férje (Charles Grodin) próbál kordában tartani. A filmet 1980-ban mutatták be a magyar mozik, és minden bizonnyal műsoron is volt néhány évig.

Krzysztof Kieślowski rendkívül érdekes filmje, a Véletlen (m5, 21.35) azt vizsgálja, hogy van-e választása a nyolcvanas évek elejének kilátástalanságában élő embernek, hogy életét a véletlen vagy valamiféle szükségszerűség vezérli-e? A film Witek (Bogusław Linda – a képen) nevű főhősének sorsa attól függ, hogy egy hirtelen döntéstől vezérelve eléri-e az éppen induló vonatot, vagy sem – a film ettől kezdve három variációban mutatja meg főszereplője további életét. Witek az első variációban pártfunkcionáriussá válik, majd szamizdatokat terjesztő ellenálló lesz, a harmadik változatban pedig elzárkózik a közélettől, és kizárólag a szakmai előrehaladásának és a családjának szenteli magát. A film a lengyel történelem egyik viharos időszakában -az 1981 december 13-án kihirdetett szükségállapot idején- keletkezett és szinte azonnal dobozba zárta a lengyel kommunista cenzúra, majd többszöri átszerkesztés után csak 1987-ben kerülhetett a közönség elé, de talán még most is átjön a fiatal értelmiség akkori dilemmáit plasztikusan ábrázoló mondanivaló.

Viszont Csak a szerelem számít (Duna, 22.10) a remek dán filmrendezőnő, Susanne Bier 2012-es filmjében, melyet a szintén dán és szintén remek forgatókönyvíró (és rendező) Anders Thomas Jensen írt. A történetben két, idősödő, magányos lélek (Trine Dyrholm és Pierce Brosnan) élete fonódik össze az olaszországi, romantikus Sorrentóban, ahová gyermekeik esküvőjére érkeznek. Ide a nyakamba a bökőt, ha ez a látszólag közhelyes kis sztori nem vesz a továbbiakban váratlan, meglepő és igazságos fordulatokat! Bár az alkotók, a szereplők és a varázsos helyszín önmagukban is simán elviszik a hátukon ezt a -2012-es- filmet.

A Hajnali háztetők (m3, 23.05) Dömölky János tévéjátéka Ottlikból, Cserhalmival, Andoraival, “és még sokan mások”-kal, 1985-ből.

Advertisements
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Baán Irén szerint:

    Univerzum: Líbia sivataga , utána Kieslowski emlékműsor és a Véletlen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s