Porto 35 mm (Porto, 2016)

Jim Jarmusch Nicholas Ray asszisztenseként dolgozott a Wim Wenders által Ray-ről forgatott portréfilmben, a Villanás a víz felett-ben, amikor meglátta Wenders irodájában annak korábbi, Portugáliában készített mozijához, A dolgok állásához fel nem használt filmnyersanyag-tekercseket. Elkérte őket, és erre forgatta le második, ma már kultikusnak számító filmjét, a Florida, a paradicsom címűt. Azért fontos ez a Porto 35 mm című filmmel kapcsolatban, mert ennek elkészültét Jarmusch felügyelte executive producerként, valamint a projekt Portugáliában forgott és maga a történet is nagy részben egy az egyben idézi Jarmusch jellegzetes világát, hőseit, témáit. Hogy maga, a nyersanyag, amire a brazil születésű Gabe Klinger forgatta sok fesztivált megjárt bemutatkozó filmjét, az honnan származik, arról nincs adat – de hogy nem került sokkal többe, mint Jarmuschnak a Florida… nyersanyaga, az szinte biztos. Nem véletlen a magyar címben is említett 35 mm, ugyanis a film szinte tüntetően celluloidra forgott, semmi digitális, semmi CGI, csak a régi, kőkorszaki, ma már szinte csak különleges művészi igénnyel készült filmeknél használatos 8 mm, amit a vetíthetőség kedvéért nagyítottak fel a hagyományos (de ma már csak néhány moziban használatos) 35 mm-es méretre (a filmet csak az erre alkalmas mozikban vetítik!).

A hangyás, szemcsés, sokszor defókuszált, elmosódott, impresszionista festmény-hatású képek amúgy jól illenek Klinger mondandójához, egy igen-igen intim, személyes hangú szerelmi történethez, melyhez tökéletes hátteret ad a téli ködben fürdő portugál kikötőváros, Porto. Tehát a választott látványvilág jó választásnak tűnik, az amatőrnek, talán még igénytelennek is ható technika használata ezúttal indokoltnak tűnik, nincs olyan érzésem, hogy az alkotó öncélúan alkalmazná ezt a moziban azért ma már közhelyesnek számító vizualitást, hiszen személyes emlékekről van szó, érzetekről és érzületekről, érintésekről, elsuttogott és el nem suttogott vallomásokról. Az eltűnt idő nyomában kutakodó Proust szelleme is megidéződik, amire ezek a homályos képek éppen megfelelőek.

A baj a filmmel az, hogy egyetlen pillanatában nem eredeti, még ha az őszintétlenség, a hiteltelenség vádja fel sem merülhet. Olyan ez a Porto, mint egy lelkes, de szinte szolgai módon igyekvő diák diplomamunkája egy filmet, mint művészetet, mint művészi kifejésformát oktató filmiskolában. Pontosan rekonstruálja az oktató tanárok munkáit, Jarmuscht, Linklatert, még Bergmant, s talán Szabó intimebb filmjeit is. Még a zene is olyan, úgy szól, mint azokban. Arról beszél, amit ismer, s amit valószínűleg át is élt. Azonban a szerelem, egy furcsa, első látásra fellobbanó, szenvedélyes szerelem efféle, két saját nézőpontból, majd egy harmadik, külső szempontból bemutatott ábrázolásával rendszeresen találkozhatunk a művészfilmek világpiacán – legutóbb például Ned Benson egyenesen három filmet szentelt ennek az ötletnek (Egy szerelem története: a nő, Egy szerelem története: a férfi, és az ezekben tárgyaltakat összegző Egy szerelem története: ők).

Persze, nincs két egyforma szerelem és jó újra belefeledkezni, ha látunk egy újat, főleg ilyen karakteres, lírai hangulatú környezetben, mint Porto. A férfi főszerepet a film forgatásának befejezését követően autóbalesetben elhunyt Anton Yelchin alakítja, ez a film az utolsó jelenése a filmvásznon. Az a döbbenetes, hogy félszeg, sovány alakja, lázas tekintete és zavart szavakat tétován formáló szája valahogyan előrevetíti későbbi személyes tragédiáját, bár lehet, hogy ezt csak belemagyarázom, de valahogy mégis érzek valami végzetszerűt, ahogy itt játszik. Valahogyan nem is illik a csodaszép Lucie Lucashoz, egy sugárzó, üde, de szenvedélyes fiatal nőhöz – bár ez a különbözőség, egymáshoz nem valóság tényszerűen is benne van a történetben. Az a bizonyos kémia viszont mégis létrejön közöttük, sőt, még a szikrák is pattognak (ilyen forró szexjelenetet Jarmusch sosem mutatott volna saját filmjében), s a film maga egyáltalán nem rossz élmény. De hosszú sem, mindössze 76 perc. Húszévesen valószínűleg imádnám – most, mondjuk azt, elnéztem. 7/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: HÉTVÉGÉN KEZDŐDIK A 7. MOZINET FILMNAPOK! | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s