Határidős esküvő (לעבור את הקיר/Laavor et hakir/The Wedding Plan, 2016)

Coming outolok: nagy rajongója vagyok a Sztárom a párom című romantikus komédiának, melyben Hugh Grant a kis félszeg könyvesboltos és Julia Roberts, a csillogó sztár – ismerjük a sztorit. Nem érdekel, hogy bombasztikus, életidegen, hazug történet, vagy akár csak egy édes mese. Én vagyok Hugh Grant, vagy legalábbis azt képzelem. Tulajdonképpen bármikor képes vagyok megnézni, és minimum 50-szer láttam már. Mea culpa, de az vesse rám az első követ, ki bűntelen közületek. Nem is lenne semmi bajom ezzel a Határidős esküvő című izraeli romantikus komédiával, ha megmaradt volna abban a mederben, amelyben csordogált a végkifejletig, hiszen addig egy sajátos hangulatú, érdekes hangsúlyokon egyensúlyozó, de mindenképpen szerethető történet volt, mely akár az imént említett hollywoodi példa valamiféle parafrázisaként, variációjaként is értelmezhető.

A végkifejlet azonban teljesen másfelé viszi a történetet, amivel szintén nincs bajom, de az már tőlem jóval távolabb áll, mintha megmaradt volna a sablonos, a műfajt ismerve már előre sejthető happy endnél. Az end happy most is, csak másképp. Minden érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a film rendezőnője, Rama Burshtein hívő ortodox, tehát mélyen vallásos zsidó. Egyből indokolt a filmet mindvégig átszövő buzgalom, ami az izraelita vallás sajátos, és olykor igen szigorú kötelmeihez viszonyul, és indokolt az egyszerre meghökkentő, illogikus, de mégis ‘happy’ end is.

A történet szereplői jobbára harminc körüli, a vallásukra csupán néhány éve rátalált zsidó nők és férfiak, akiken egytől egyig látszik az öröm és lelkesedés, hogy megtalálták a számukra egyedül érvényes igaz utat. Burshtein azonban igen ügyesen és barátságos mosollyal, de nem hagyja figyelmen kívül azokat az értékeket és értéktelen vackokat, melyeket szereplői magukkal hoztak istentelen korábbi életükből. A mobiltelefonon például még nem változtattak csengőhangot, az még mindig a behízelgő hangú izraeli popsztár egyik slágere, a falakon furcsa, avantgárd -amúgy igen jó- festmények lógnak, amik azonban egyáltalán nem a teremtőnek kedves értékrendet közvetítik. De a ruházat, a hajviselet, a viselkedés és a szabályok betartása már olyan, amire minden nagyszakállú, pajeszos rabbi csak elismerően bólinthat.

Ennek megfelelően, már Michal (Noa Koler) sem diszkóban, kávézókban és a többi, istentelenek számára használatos helyen keresi jövendőbelijét, hanem házasságközvetítő szolgálatát veszi igénybe, ahogyan azt egy rendes, hívő zsidó nőnek illik is. A Teremtőhöz nála jóval távolabb álló családtagjai aggódva, hitetlenkedve szemlélik Michal vergődését, akinek valahogy egyik kiszemelt vőlegény sem felel meg. Michal kétségbeesésében, hogy soha nem lesz számára megfelelő vőlegény, Hanukka nyolcadik napjára lefoglalja a házasságkötő termet, megrendeli a kaját és szétküldi mind a 200 meghívót: hiszi, hogy a Teremtő a számára adott rövid idő alatt szállítani fogja a megfelelő férjet.

Amíg azonban odafent végzik a dolgukat, mi a filmben betekintést nyerhetünk egy meglehetősen zárt közösség életébe, megismerhetünk a mai Izrael társadalmából egy vékony, de jellemző szeletet, a fiatal, újkonzervatív, vallásos zsidókét. Burshtein szeretettel, derűvel és valami halvány gunyorossággal mutatja be igyekvésüket, hogy mindent szabályosan csináljanak, hogy életük tiszta legyen, miközben azokat, akik ezen a körön kívül maradtak, a nem vallásosokat sem sározza, nem gúnyolja. A történet temperamentuma természetesen hangos, szenvedélyes, miközben nagy részben tényleg a romantikus komédiák megszokott kanyarjait veszi, ritmusában, hangsúlyaiban mégis sokkal kimértebb. Ad időt igyekvő színészeinek, hogy mélyebbre tudjanak ásni lelkükben, és plasztikusabb, élőbb karaktereket formáljanak, mint amilyeneket egy tucat-romkomban látni lehet. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyire kóser egyáltalán filmet forgatni, vagy filmben szerepelni, ezt ők nyilván jobban tudják, de az, hogy ezt az ortodox zsidó világot, egy vallásos zsidó esküvő létrejöttének maceráját egy ilyen történetben láthatjuk, az mindenképpen unikum. Azon pedig felül kell emelkedni, hogy egy ilyen, házasságközvetítő által létrehozott házasságban elsősorban a szerelmet, és az ezzel járó, egyéb romantikus dolgokat keressük, mert e filmben látni fogjuk, hogy működik, hogyan működhet ez ott, ahol ennek évszázados, évezredes hagyományai vannak. Még akkor is, ha ez utána sem kerül hozzánk közelebb (ami nyilván nem célja a filmnek). 6/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s