Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap

Kezdhetünk például Játékhegyi István Kapj el, ha tudsz! (Duna, 19.35) című habkönnyű, de ettől még bőven szórakoztató, jól megcsinált szélhámos-filmjével, melynek főszerepeiben Leonardo DiCapriót és Tom Hankst láthatjuk – nem először.

Ang Lee annak idejében Oscar-esővel jutalmazott, cowboyok között játszódó filmje, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon (AMC, 19.35) korántsem botránykő, ahogyan azt sejtetni engedte a korabeli elvtelen bulvársajtó. Sokkal inkább egy szép, melankolikus szerelmesfilm, melyben történetesen két férfi (Jake Gyllenhaal és Heath Ledger) szereti egymást. Ha gyűlölködnének, vetélkednének akkor ez akciófilm lenne, vagy western, így viszont románc.

A Tiszta vér (Viasat6, 21.00) című film témája gyanúsan emlékeztet a jóval frissebb Tiszta napfény című film témájára, valójában azonban tök másról szól. Itt is bűntények utáni mocskot kell feltakarítani, azonban nem két csinos csajnak, hanem egy nem különösebben szexi ex-zsarunak (Samuel L. Jackson), jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Jaj, istenem. Jane Fonda egy korán megözvegyült munkásasszony, akit a buszon kirabolnak. Egy egyszerű lelkű munkásember (Robert de Niro) menti meg, akivel később valamiféle kapcsolat is kialakul – s amikor kiderül, hogy a férfi még írni-olvasni sem tud, már ne tegyük el magunk elől a papírzsebkendős zacskót. Stanley és Iris (Film Mánia, 21.00). (A képen Robert de Niro és Jane Fonda)

Az igazi kaland (Prime, 21.00) azonban inkább a vakáció idején is a tévé előtt gubbasztó rendes magyar családok érdeklődésére tart számot, hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

Törvényszéki héják (Galaxy, 21.00) megint egy régebbi darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

A felejtés bére (SuperTV2, 21.00) című film Philip K. Dick egyik filozofikus történetének feldolgozása, mely az emlékezet útvesztőit kísérli meg bejárni. A filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ami azért szöges ellentétben áll a sejtetett intellektuális kalandozással. Ma tesztelhető a végeredmény.

Tony Kaye kultikus, bár tagadhatatlanul kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Mozi+, 21.00) című filmje ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása viszont már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história X egy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Megnézhetjük azonban újra azt is, hogy Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00), ha netán éppen töménytelen sok hóra vágynánk. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…

Tele az internet a különböző kereskedelmi tévék showműsorai által keltett felháborodáshullámokkal, melyekben a nézők komoly kétségeket állítottak a különféle szavazások végkimenetelének tisztaságát illetően. Hogy a különféle összeesküvés-elméletek e tárgyban szárba szökkentek, abban igen komoly “sara” van Robert Redford 1994-es Kvíz Show (m2, 21.10) című filmjének, mely abszolút valóságos tényeken alapszik: a filmben is az egyik főszerepet alakító Dick Goodwin (Rob Morrow) vezette kongresszusi vizsgálóbizottság által felgöngyölített botrányos ügyet meséli el, Goodwin könyve alapján. Vitán felül hitelesnek a film minden állítása, minden jelenete, és nem kell túlzott asszociációs képesség ahhoz sem, hogy a televíziózás hőskorából eljussunk a mai kereskedelmi tévék világába, hogy ott csúnya folyamatokat sejtsünk. (Bővebben)

A nyughatatlan (FOX, 21.15), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, playback  nélkül.

Szintén művészéletrajz a következő ajánlat is. Johnny Cashnél semmivel sem volt kevésbé botrányos fickó az “Ördög hegedűse”, akiről nyilván többet is megtudhatunk az általam tök ismeretlen Paganini – Az ördög hegedűse (m5, 21.50) című 2013-ban bemutatott német-olasz drámából.

Más. A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (RTL II, 21.50) című független vígjáték, melynek főszereplői egy kiterjedt baráti társaság, amiben már minden párnak született gyereke, kivéve “az utolsó pár előre fuss!”-nak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…

Kémes hármas (TV2, 21.55) című akció-komédia -sejthetően- a lehető legkönnyedebbek közé sorolható – remek viszont a szereposztás! Tom Hardy és Chris Pine két szuper-CIA ügynökként keveredik zűrös helyzetekbe, részben Reese Whiterspoon miatt is, ám “fedett akcióban”.

A Jobb, ha hallgatsz (Duna, 22.05) című film ismét valóban megtörtént eseményeket dolgoz fel. A történet még a Reagan-adminisztráció alatt történt meg a szabad sajtó “bezzeg-hazájában”, az Amerikai Egyesült Államokban. Egy kis kaliforniai újság sokáig parkolópályán lébecoló, nem túlzottan ambiciózus oknyomozó újságírója, Gary Webb (Jeremy Renner) egy nap váratlanul szagot fog és súlyos titokra döbben rá: az amerikai hírszerzőügynökség, a CIA, tehát egy kiemelt fontosságú állami szerv, úgy segítette az akkoriban a nicaraguai rezsim ellen küzdő kontrákat, hogy részvételükkel crack-kokaint csempésztek az Államokba. Nem holmi piti ügyletről van szó, a behozott -igen addiktív, valóban gyilkos drog- tonnákban mérhető mennyiségű és sok milliárd dollár haszonnal járt. Ergo, Webb rájött, hogy az amerikai kormány az amerikai adófizetők pénzéből mérgezi saját polgárait. Mivel mégis “újságíróból készült”, ahogy szagot fogott, a témát nem is engedte. Drogot csempészett a CIA, megírta. (Bővebben)

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (Prime, 23.35) című filmje is egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Reklámok
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s