Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat

Kódfejtéssel is tölthetjük az estét. Először Morgan Freeman játszik a tőle megszokott módon és színvonalon egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát A kód (RTL II, 20.00) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben. Utána Duncan Jones Forráskód (RTL II, 22.00) című scifije jöhet szóba, melyről egyszerre juthat eszünkbe Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, aztán egy kicsit Eredet, egy kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Tehát érdekes, mint ahogy Michelle Monaghan és Jake Gyllenhaal is általában érdekes. (Bővebben)

Viszont az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.00) sem érdektelen darab, bár a sztori első blikkre nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.

Akit érint: Szigorúan piszkos ügyek 3. (Film Mánia, 21.00). (Bővebben)

Soha nem voltam Amy Winehouse (a képen) rajongója, de az biztos, hogy amit a popszakmában produkált, ahogyan a manapság nem igazán divatos jazzt becsempészte a slágerlisták világába, az valóban nagy tett. Volt tűz is a csajban, s benne volt az a vaskos “zsír” is, ami olyan izgalmassá teszi a jazzt jól éneklő énekeseket. Tragikus élete is hitelesítette őt, és ma már simán mondom, hogy ott a helye a Billie Holiday és Janis Joplin között húzódó csillaghídon, valahol középen. Asif Kapadia remek és alapos portréfilmje, az Amy – Az Amy Winehouse-sztori (m2, 22.40) nem hízeleg, de nem is rejt véka alá semmit Amyvel kapcsolatban. Végigkíséri életét egészen a kisgyermek korától a drogokon át a mértéktelen alkoholig, s az utolsó, botrányos koncertekig. Izgalmas, érzelmileg is megérintő élmény a film, az pedig kifejezetten meglepett, ahogyan közvetve bár, de mégis meglehetős határozottsággal megállapítja Amy tragikus halálának felelőseit.

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (Cool, 23.15). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek. (Bővebben)

Szemtől szemben (RTL Klub, 23.30) manapság leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Advertisements
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s