Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap

Robert de Niro -ma esti egyik jelenésében- egy nyugdíjas kommandóst játszik a Gyilkos szezon (RTL+, 21.00) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az érintetlen, fenséges erdők s hegyek között készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

Eközben a Vérmesék (RTL II, 21.00) egy kissé morbid humorú, ám igen szórakoztató film, egy akciókrimi-vígjáték Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro itt is) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Pedro Almodóvar talán leginkább emblematikus filmje az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (m2, 21.10), melynek plakátja a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején szinte minden valamirevaló leánykollégiumi szobában ott csüngött. Vérbő latin felfordulás (a forgatókönyvet Almodóvar Jean Cocteau-val együtt írta), szerelmi csalódások, fura figurák, terroristák, egy marék altató és egy széttört bakelit. Remekmű. (A képen középen az egyik címszereplő, Rossy de Palma Carmen Maurával és Antonio Banderasszal.)

Kissé felkészületlenül estem be annak idején a Kosok (m5, 21.15) című izlandi film sajtóvetítésére, valami olyasmit vártam, mint néhány éve a szintén e jeges szigetről származó Lovak és emberek kapcsolatáról szóló, frenetikus dokumentumfilmtől: fagyos szél által beretvált, kopárságában is megejtően szép tájakon állataikkal az életben maradásért magányosan küzdő, norvégmintás pulóveres, szakállas arcok gunyoros portréját. Ehelyett fagyos szél által beretvált, kopárságában is megejtően szép tájakon állataikkal az életben maradásért magányosan küzdő, norvégmintás pulóveres, szakállas arcok jégcsákány-keménységű drámáját kaptam – ahogy ma is. (Bővebben)

Színészek között játszódik A nagy alakítás (Duna, 21.15) című kissé poros, de ettől még igen szórakoztató krimikomédia. Két színész, egy idősebb (Michael Caine) és egy fiatalabb (Dylan Moran) megelégelve a harmadvonalbeli csepűrágók megaláztatásokban és kínos szituációkban gazdag, pénzben viszont igen szegény életét, egy nap úgy dönt, hogy vélt/valós színészi tehetségüket a maffia kebelén próbálják kamatoztatni. A továbbiakban lásd a címet…

David Fincher filmjét, A Zodiákust (Paramount Channel, 22.00) azt hiszem, annak idején kissé félreértettem. Amolyan műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában másodszor néztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy (spoiler:a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos (elképzelt) történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok minden ki is derül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Mark Ruffalo és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Robert Downey Jr., Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Az Éjfélkor indul útjára a gyönyör (Duna, 22.50) című komédia címét már mindenki hallotta valahol. Az idősebbek talán látták is már ezt a igazi, vérbő olasz purparlét, melyről ajánlatként elég csak annyit elmondani, hogy 1975-ben készült Claudia Cardinale, Monica Vitti és Vittorio Gassman főszereplésével. A nevek magukért beszélnek.

Margaret Atwood vérfagyasztóan reális jövőképet jósoló A szolgálólány meséje (Film Mánia, 23.00) című történetét orwelli szinten szokták emlegetni, s mivel a benne foglaltak alapvetően foglalkoznak a nőket ért hátrányos megkülönböztetéssel, agresszióval és megaláztatásokkal, nagyban csatlakozik a mai korhangulathoz is (nem véletlenül készült belőle egy sikeres tévésorozat is). Volker Schlöndorff, a neves német rendező készítette el 1990-ben a regény első filmváltozatát, igen neves szereposztásban: a címszereplő Offred szerepében Natasha Richardsont láthatjuk, a mellékkarakterek szerepében pedig Aidan Quinn, Robert Duvall, Elizabeth McGovern és Faye Dunaway fagyasztja meg szívünket.

Halálkanyar (Filmcafe, 23.05) egy igen furcsa -ám a Ponyvaregényhez azért olykor igen nagyon hasonlító- hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel, Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy egyszerre Coen-i, mint említém, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (RTL II, 23.15). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek… (Bővebben)

Van még éjszakára A remény rabjai (Prime, 23.20) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak lassan a 2 millióhoz közelítő (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből készült, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Reklámok
Kategória: Tévé | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.