Három tánc (Three Dances, 2018)

Úgy látom laikusként, ahogyan a tánc ezerféle művészetére alkalmam van olykor rácsodálkozni, a modern tánc, modern balett és a különféle mozgásszínházi irányzatok a könnyebbik utat járják. Egy szabad, kifejező eszközeiben kötetlen koreográfiában közérthetőbben lehet gondolatokat, érzelmeket megfogalmazni, történetet mesélni. A klasszikus balett ebből a szempontból sokkal keményebb műfaj, miközben szinte minden művészi, koreografált színpadi mozgásművészetnek az alapját képezi. Minden egyes mozdulata, gesztusa, eleme kőbe vésett, szigorúan meghatározott, improvizációnak helye nincs. A klasszikus balett erősen sarkítva, semmi másról nem szól, mint a tökéletesség szinte mániákus hajszolásáról, a hibátlan, perfekt mozdulat mágiájáról. Hogy valaki tökéletesen, légies könnyedséggel, de mégis feszes dinamikával, szinte angyali eleganciával legyen képes bemutatni egy előtte már ezrek által eltáncolt mozdulatot a színpadon, de úgy, hogy előadásával az új és eredeti élményével ajándékozza meg a közönségét, ahhoz józan ésszel felfoghatatlan mértékű áldozat meghozatala, rengeteg lemondás, fájdalom, vér, könny és veríték szükséges.

A Három tánc című egész estés dokumentumfilm a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balettet tanuló diákjainak három generációján, az I., V. és IX. évfolyamos Ulrich Marcell, Mezei Ábel és Kóbor Demeter történetén, kvázi portréján keresztül mutatja be az balettiskolába kerüléstől a klasszikus balett művészévé válásig vezető utat. A film rendezője Halász Glória, aki a Mi ez a cirkusz? és a Rupa butikja című filmeket is jegyzi, melyek közül az utóbbi elnyerte az ENSZ filmfesztiváljának fődíját az Egyesült Államokban.

Kicsit félve ültem be a film sajtóvetítésére, mivel nehezen tudtam elképzelni, hogy táncról, táncosokról kell néznem “beszélő fejeket”, akik arról beszélnek, milyen kutya kegyetlen dolog is ez, hogy mennyi szenvedéssel jár az, hogy valaki legalább a tanárjából kicsikarjon egy elismerő “Bravót” egy jól sikerült, csak a balett-termekben ismert francia kifejezéssel illetett mozdulatért. Szerencsére Halász Glória is úgy gondolta, hogy sokkal jobb megmutatni a dolgokat, mint beszéltetni róla embereket, így a film egyszerre lett látványos, olykor drámai, máskor mosolyra fakasztó és azt kell mondjam, majdhogynem katartikus. Ügyes zenei “tapétát” talált a képek mögé: jazzes dobszóló szól a jelenetek nagy része mögött, mely egyszerre ad szikár, szigorú ritmust a képekhez, melyeken jobbára táncot látunk, ami elképzelhetetlen ritmus nélkül, és idézi meg a közelmúlt egyik nagy hatású filmjét, a Whiplasht, mely tartalmában ugyanúgy a tökéletességről szól, mint saját filmje. Ott egy fanatikus tanár a metronómot is zavarba hozó, hibátlan ritmus lüktetése érdekében ment el a falig, sőt azon is túl, itt a hibátlan mozdulat eléréséért történik mindez.

Csak éppen amíg az amerikai film dramaturgiája a drámai hatás “kimaxolására” hajtott, addig Halász Glória a valóságot mutatja meg igen érzékletes, szép, költői képekben. Nem csak a szenvedést látjuk, de azt is, hogy milyen elszántság lakozik azokban, akik ezt a nehéz pályáját választják, látjuk a tanár szenvedélyes küzdelmét is, amit annak érdekében végez, hogy tanítványa minél jobb legyen. Látjuk azt a semmihez sem hasonlítható drukkot, amit egymásért éreznek a balettnövendékek, látjuk a szemükben a csodálatot, amikor jóval előrébb tartó idősebb társaik bemutatnak egy jól sikerült piruettet és azt a tiszteletet is, amit egy idős, nyolcvan éven túl is hibátlan tartású mester iránt éreznek. Látjuk otthon, a heverőn heverő tabletet, látjuk, hogy a tévében kalandfilm megy, miközben a tablet tulajdonosa az előszobatükör előtt gyakorolja a megfelelő kéztartást… Látunk igazi könnyeket, látunk talán brutálisnak is tűnő drillt, ahogyan a tanár szinte már erőszakosan nyomja bele a meztelen lábujjakat a parkettbe, hogy a kis növendék pontosan érezze a lábujjak és a talp helyes tartását, de látunk örömöt is, jókedvet és a megérdemelt sikert. És a végén halljuk azt az egyáltalán nem kecsegtető kezdőfizetést is, ami várja azt a frissen diplomázott balettművészt, aki több mint tíz év lemondással, szenvedéssel, kínnal és keservvel vált arra jogosulttá… 9/10

Reklámok
Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Három tánc (Three Dances, 2018) bejegyzéshez

  1. Irina Simon szerint:

    Nagyon várom! Remélem az egerszegi Artban láthatom! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.