Saját szoba – Vadnyom ( Pokot, 2017)

Agnieszka Holland filmje a tavalyi Berlinálén Ezüst Medvét kapott. Mi akkor Enyedi Ildikó győzelmét ünnepeltük, alig figyeltünk a többi díjazottra, a Vadnyomról pedig nem nagyon beszéltek. A fesztiválon állítólag kifütyülték – de hát a semmiért nem adnak Ezüst Medvét (sem Oscar-jelölést), Holland meg mégiscsak napjaink egyik legfontosabb lengyel rendezője.

Az utóbbi években főleg sorozatokhoz adta a nevét (többek között a Drót egyik epizódjához is), rengeteget forgatott külföldön, nemrég azonban hazatért; új filmje hazai tájakon, jobbára lengyel közreműködőkkel készült. Ehhez képest a történetben nincs sok „hazai” íz: bárhol és bármikor játszódhatna, van itt minden, mint a New Age-ben. Nem mintha szidni akarnám, elvégre hibái ellenére is élvezetes, komótos krimi. Más kérdés, hogy ennél többre pályázik; így történhetett, hogy mind műfaját, mind szándékait illetően keszekusza lett. Lényegében bűnügyi sztori (a sötét, abszurd északi fajtából), amit gyakorta elnyom az állatvédő hevület. A főszereplő bölcselkedései a dráma felé tolják, a mesésen kikerekedő romantikus szálak pedig idillt ígérnek. Végül aztán csak kirajzolódik egy bűntett, összeállnak a kirakósdarabkák, mint minden valamirevaló krimiben.

Hősünk nyugdíjas korú hölgy, Janina Duszejko (Agnieszka Mandat-Grabka), két kutyával él egy sivár völgyben, faházikóban, valahol a cseh-lengyel határnál. Kívül a civilizáción, de nem túl messze tőle: a közeli kisváros iskolájába jár be angolórákat adni. A völgy nyugalmát időnként vadászok zavarják meg, feltűnésük minden alkalommal heves reakciót vált ki a nőből, akinek szemében az állati élet semmivel sem alábbvaló az emberénél. Nemcsak a négylábúakat védi, önzetlenül támogat egy bajba jutott helybeli lányt, és készségesen segít a betegségét titkoló fiatal informatikusnak is. Egy nap (mindjárt a film elején) hazaérve sehol sem találja a kutyáit. Hiába a szervezett keresés, az ebek nem kerülnek elő. Később rejtélyes módon hullani kezdenek a környékbeli vadászok és vadorzók is. Az áldozatok körül talált nyomok furcsa megoldást sugallnak.

Duszejkót sokan őrültnek nézik. Persze, mi másnak tarthatnák az állati jogok szószólóját egy olyan közösségben, ahol a paptól kezdve a rendőrfőnökön át a polgármesterig mindenki szenvedélyes vadász? Az intézményes vallásokban nem hisz – annál inkább az asztrológiában, ember és kozmosz egységében. Olykor a felvételek is tükrözik ezt a látásmódot, melyek közömbös, „állati” szemszögből mutatják a történéseket. A házban zajló események szinte mellékesek: az előtérben hull az alma, mászkálnak a sünök. Az avarban rothadó emberi és állati tetem fölött egyforma fürgén futkosnak a bogarak. Erdő-mező szemet gyönyörködtető képei a film legszebb pillanatai. Az elbeszélés ideje – stílusosan – a vadásznaptár szerint tagolódik.

A természet harmóniáját a korrupt kisvárosi elit figurái veszélyeztetik, akik saját terepükön is rombolnak. A szembenálló táborok rajza kissé elnagyolt: a gonoszokat nemes egyszerűséggel egy vadásztabló keretébe foglalhatnánk, a „jók” csoportja pedig – a főszereplő körül formálódó rokonszenves team – csupa olyan karakterből kovácsolódik össze, akik valamilyen szempontból kilógnak a társadalomból. (Közülük vitán felül a cseh rovarkutató a „legbogarasabb”.) A negatív alakok bemutatásában erősebben érezni a fel-felbukkanó didaxist, de hibák terén a flashback-technika viszi a pálmát: nincs annál idegesítőbb, mint amikor drámai epizódok villannak fel az egyes szereplők múltjából (a motivációkat megvilágítandó) közhelyesen, érzelmesen. Még szerencse, hogy röviden.

A tempó lassú, a látvány szemnek szép, de a film inkább szórakoztat, mint elgondolkodtat -nincs meg benne a mélység, amit a főhős filozofikus eszmefuttatásai mentén kereshetnénk. Van viszont feszültség, szép képek, kedves karakterek és jó színészek. Szerethető. 6/10

Reklámok
Kategória: Film, Saját szoba
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. efes szerint:

    Ágneska elpuhult idős korára. Tisztességes filmeket csinál ma is, rendesen összerakott, profi munkák, nyilván ez is olyan, de ezáltal tényleg az vész ki belőlük, ami igazán emlékezetessé tud tenni egy filmet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.