Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat

Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy olykor a hölgyeknek kell saját kezükbe kell venni az igazság szolgáltatását. A Most már elég! (RTL II, 20.00) című thriller, olykor ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére, mégis igen sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális témájának felszínre segítésében; a Jennifer Lopez által alakított hős -anya és feleség- pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

Ernelláék hosszabb külföldi tartózkodás után megérkeznek Farkasékhoz, akik rokonsági viszony alapján kénytelenek őket befogadni. Hajdu Szabolcs több fesztiválon is díjnyertes, nulla költségvetésű drámája, az Ernelláék Farkaséknál (Cinemax2, 20.30) megérkezett a televíziókra is.

Mivel azonban a nap egyetlen primőrjét csak a Cinemax-előfizetők élvezhetik, másoknak marad a sercli. A király beszéde (RTL+, 21.00) című 2010-ben készült film ugyan egy virtigli Oscar-szivacs, viszont rengetegszer láthattuk már. Colin Firth azonban tényleg remek a filmben, megérdemelte a szobrot; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is elég nehezen kikezdhető, olyan, mint egy kerekded, sima gömb. Nincs rajta fogás, de simán el is lehet gurítani. (Bővebben)

Van a férfiaknak (bár talán a nőknek is) egy bizonyos tulajdonsága, hogy mindenáron azon vannak, hogy bebizonyítsanak valamit, amihez amúgy se tehetségük, se alkalmasságuk nincsen. Ennek “egészséges szintje” az életösztön. Egyesekben azonban olykor túlteng ez a vágy… Példának okáért, katonakoromban volt egy katonatársam, aki majdnem meghalt az alapkiképzés 30 kilométeres menetgyakorlatán, méghozzá azért, mert eltitkolta öröklött szívbetegségét. Azt hitte ugyanis, és nyilván nem minden alap nélkül, hogy szülőfalujában kiközösítették volna a férfiak, ha kiderül, hogy még katonának se jó… Így viszont csak az mentette meg az életét, hogy volt köztünk egy orvosi egyetemet végzett tisztes. Nos, ennyire nem fatális az Annapolis – Ahol a hősök születnek (Paramount Channel, 21.00) című dráma, de azért ugyanerről a mentalitásról beszél. Itt egy átlagos amerikai srác a főszereplő (James Franco), akinek minden álma, hogy tengerészgyalogos lehessen, és mundérban szolgálhassa a csillagsávos lobogót. Be is jut az Akadémiára, ahol azonban az ott támasztott követelményeket csak nagyon nehezen tudja teljesíteni. Hogy mégis meg tudjon felelni az általa, és otthoni környezete által támasztott kihívásoknak, hogy kivívja bajtársai tiszteletét, bokszmeccsre hívja ki a vadbarom kiképző őrmesterét…

Tom Cruise-zal fémjelzett Collateral – A halál záloga (Prime, 21.00) viszont egy viszonylag korrekt futkosós-lihegős akció-thriller, a jó szakemberként számon tartott Michael Mann rendezésében. A film érdekessége, hogy Tomi a negatív figura a filmben, ami egyáltalán nem megszokott pályafutásában, főleg nem vadul szőke hajjal… Szerencsére partnere –Jamie Foxx – megmaradt eredeti hajszínében.

Itt a nyár, sokan készülnek a Balatonra, sokan biciklitúrára. Felkészülésnek egy alapfilm: a Szerelmes biciklisták (m3, 21.00Bacsó Péter 1965-ös filmje. Ahogy a képen látható, ekkoriban még nem volt túl nagy forgalom az utakon… (Bővebben)

Később a Copland (Duna, 22.55) című, amúgy szintén rengetegszer vetített, de ettől még mindig igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).

Kissé rendhagyó film a Túl a fenyvesen (Film+2, 22.50), a Blue Valentine-nel névjegyét arra a bizonyos asztalra koppanósan letevő Derek Cianfrance második műve. Szerkezetében, “narratív struktúrájában” mindenképpen, de hangvételében, igényében is, azonban úgy, hogy témája pontosan belepasszol az amerikai (sőt, akár a zsidó-keresztény) kultúrkör egyik legnagyobb toposzába, az apa-fiú kapcsolat szerteágazó szimbólumrendszerébe. Természetesen, az amerikai független filmes szcénában sem meglepetés, ha egy alkotó netán mélyebbre kíván ásni bizonyos kérdésekben a világmegmentő, gumigatyás szuperhősök dedós szintű moralitásánál, az azonban messze nem szokványos, hogy egy alkotó már második filmjében egy komplett, nagyívű tézisfilmmel álljon elő, ami nem kisebb kérdést, mint a tetteink iránti felelősség vállalásának összetett problematikáját járja körül, nagyjából a teljesség igényével. Avagy, meddig gurulhat az alma a fájától? Komoly a szereposztás is: Ryan Gosling, Bradley Cooper, Eva Mendes, Ray Liotta, stb. (Bővebben)

Az Erőszakik (Prime, 23.30) viszont amolyan európai, független válasz Tarantinóra. A nem mellesleg kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figurát láthattunk filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek

Na, Álljon meg a nászmenet! (Filmcafe, 21.00) Ugyanis ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

Ugyanekkor azonban a ma már bőven felnőttkorú Zaklatás (AXN, 21.00) is kezdetét veszi. Ez egy meglehetősen szexista, mondhatnám farokközpontú szemléletű thriller, melyben -az ennek ellenére is kitűnő- Michael Douglast, mint nagyravágyó beosztottat zaklatja szexuálisan a még frissen faragott testű Demi Moore, mint főnök. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak (Barry Levinson, Michael Crichton, Ennio Morricone – mind kitűnő férfi) készítették.

Aztán van ilyen mára, hogy Sakáltanya (Cool, 21.00), amiről írtam egy rövid versikét, az ismert dallamra:                                                                                                                                     A Sakáltanya nem apácazárda,
A Sakáltanya nem fényes lokál,
A vendéget a lányok itt nem tisztelik,
Mégis tömve van e dögös kóceráj. 
Közepes film amúgy, a bájos Piper Perabóval a főszerepben (és a képen): (Bővebben)

Ezalatt azonban a John Grisham regényéből készült Siralomházban (Story, 21.00) nézhetünk két akkora színészt, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, ám rajtuk kívül, pontosabban rajtuk keresztül, itt még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá tárgyalótermi thriller-köntösben. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (Chris O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől, de ahogy készül a perre, egyre zavarba ejtőbb dolgokra bukkan családja múltjából…

Zolnay Pál Fotográfia (m5, 21.05) című filmje egy igen fontos és érdekes művészetelméleti paradoxont fogalmaz meg. A filmbeli fotós egy barátjával (Zala Márk és Iglódi István) a vidéket járja az igazság és a valóság megtalálása érdekében, és régi, elfeledett foglakozásokat űző, idős mestereket, kemény munkában megőszült és megtört parasztokat fényképez, akik viszont mereven elutasítják a róluk készült szuggesztív, pontos és hiteles fotográfiákat, és helyettük inkább kiszínezett, idealizált, kiretusált, hamis portrékat látnának inkább.

Kutyabajnok (RTL Klub, 21.20) című családi mozi tipikus hollywoodi produkció: egy öntörvényű szabályrendszer alapján működő zárt közösségbe pottyan egy teljesen nem odavaló, ám valamennyire azért vicces és érdekes hős. Jelen esetben a zárt közösség egy alaszkai kisváros vegyes lakossága, és aki ideérkezik egy titokzatos örökség hagyományozás folytán, az egy floridai, fekete (!) fogorvos (Cuba Gooding Jr.). Ted természetesen utálja az egészet, hideg van, fekete lévén kilóg az indián-fehér csapatból, legszívesebben hazautazna a biztos megélhetést nyújtó Miami-i praxisába, a meleg tutiba, de a dolgok másként alakulnak. Az örökhagyó, Ted állítólagos édesanyja egy falka vadul csaholó szánhúzókutyát hagyományoz a meghökkent fiúra, aki eddig a szomszéd pudliját sem állhatta, nemhogy nyolc, vicsorgó fogú fenevadat. Ráadásul Démon, a vezérkutya személyes vetélytársát látja benne. (Bővebben)

A régi környék (FOX, 21.55) viszont egy igen különleges, mélabús kis film, melynek hangulatáról talán elég lenne annyi is, hogy kísérőzenéje részben Nick Drake dalaiból áll… (Oké, ki volt Nick Drake?) A Zach Braff által írt, rendezett és főszerepelt megkapóan szép és egyszerű film középszerű színészként dolgozó főszereplője az állandó depresszióban szenvedő Andrew, aki hosszú idő után, édesanyja halálhírére tér vissza a szürke és unalmas kisvárosba, “a régi környékre”, amit annak idején pszichiáter apja tudálékos dominanciája, valamint a kilátástalan unalom miatt hagyott ott. Az idők azonban változnak…

Később jön A hamisító (Duna, 22.35), egy 2014-ben készült képhamisítós krimi, ami olykor meglehetősen megható családi drámaként is működik, mely családban mindenki zseniális képhamisító. A leosztás: Christopher Plummer (nagyapa), Tye Sheridan (fiú) és John Travolta (apa).

Éjszakára A Sakál napja (SuperTV2, 23.00) jöhet szóba, mint minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú, de rendkívül izgalmas percben. (Bővebben)

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Logan (2017)

Az UNIVERSAL/Marvel-birodalom egyik aduászát képező történetfolyama, az X-Men most úgy néz ki, látványosan megadta magát az öröklétnek. Persze, lehetséges az is, hogy csak tetszhalott, és mint főnix, hamarosan újjáébred hamvaiból, és utolsó képsorokkal azt sugallva: itt az új nemezedék, de mintha ezzel a kör be is zárulna.

Olyan húzónevek lépnek ki a sorozatból ebben a Logan című fejezetben, mint Hugh Jackman, akiből rögtön hirtelen kettő is lesz, vagy Patrick Stewart Professor X-e. Ők, lássuk be, motorjai voltak az eddigi történetnek. Innen persze az evolúció és a mutáció megteheti a magáét, de ami utána jön, az nem lesz már ugyanaz. Arról nem is beszélve, hogy mint tudjuk, egy sikeres „rókáról” több bőrt is le lehet húzni, de nem célszerű (mert egy idő után már így is, úgy is kilátszik a csontja… – efes).

Kezdjük azzal, hogy mint egy jó film-noir, (gondolom, azért csak részben – efes) fekete-fehérben forog a film, vészjósló hangulatot keltve. Eddig nem is volna igazán nagy baj, a történet igényli is ezt a képi világot, azonban így egy bizonyos idő után minden olyan  hatás elvész, ami, mondjuk ki, akciófilmnél a színekkel dinamikusabbá tudja tenni a történetet. Kapunk egy mélyen filozofikusnak tetsző, sok dialógusos, mesélős mozit, ahol Farkas/Logan (Hugh Jackman) nagyon nincs kibékülve önmagával, állandó fásult letargiában jön-megy, és nincs is igazán jó bőrben. Eközben a film írói és dramaturgjai nem nagyon vesződtek az ok-okozati összefüggésekkel, mindent csak “beledobáltak” a karakterbe. A sztori így kicsit bicegősen halad előre, néha öncélúan, néha pedig két említett színész jutalomjátékának tűnve. A mellékfigurák sem igazán kidolgozottak, szerintem erősen túl is játszottak, és ha mondjuk ez a mozi 50 perces lett volna, akkor azt mondanám: ez aztán ütős, de rengeteg benne a film gondolatához alig kapcsolódó melléktörténet. Kimondom: elfáradt a projekt. Az egész úgy tűnik számomra, mikor a színészek temetik a darabot. Mindenki villant egyet, de maga a mű már elkezd szétesni.

A nyughatatlan után arra gondoltam, hogy James Mangold tud életrajzi drámát rendezni, és látva további munkásságát, könnyedén, amolyan laza ujjgyakorlatként filmek sorát gyártotta le, melyek termékekként jól eladhatóak: a kassza csilingel. Ezzel szemben a Logan nekem olyan, mint egy elfuserált drámai művészfilmbe oltott országúti mozi. Ezekből pedig 12 egy tucat, megerősítve egyben azt a tételt is, hogyha különféle, önmagukban amúgy ízletes alkotóelemeket dobsz a mixer pohárba, még közel sem bizonyos az, hogy abból élvezhető ital jön ki. A hol halálosan hörgő, hol pedig melodrámába hajlón búslakodó főszereplő pedig olyan, mintha egy végtelenített filmszalagon ugyan azt a gesztusokat ismétlő digitális kliséfigura lenne. Ezzel egyáltalán nem Hugh Jackman kvalitását vonom kétségbe, sokkal inkább Mangold valódi rendezői tudását, kreativitását, ami itt úgy tűnik, nem sokkal több, mint egy ipari „műremek” létrehozása. Mivel a film, mint már írtam, fekete-fehér, minden olyan képi többlet, amit színekkel lehet elérni, kimarad, a meg-meglóduló, majd rendre megtorpanó történet pedig igazából semmi különlegeset nem nyújt. A rajongók természetesen nézzék meg, soha sem lehet tudni, talán még jónak is fogják találni.

5/10

Kategória: Film, Perry írásai | Címke: | 3 hozzászólás

Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök

A ma esti uborkaszezon-saláta első összetevője Muriel esküvője (AMC, 20.00) lesz. A kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető ausztrál romantikus film a csúnya és gátlásos Murielről, hogy hogyan lesz/nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni.

Kissé később, Amerikában Az ördög Pradát visel (SuperTV2, 21.00), és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen olvasom… (Bár, ezzel a mostani elnökkel ki tudja? Könnyen lehet, hogy még az is elő fog fordulni hamarosan…) Meryl Streep -de hát ezt már tudjuk jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

Ismeretlen adalékanyag a mai menüben a Gyilkos szerelem (Filmcafe, 21.00), melynek magyar címe nem lehetne már ennél közhelyesebb – nem mintha az eredeti Lonely Hearts, azaz Magányos szívek különb lenne, de a kettő összevetése már akár izgalmasnak is tekinthető. Hát még a szereplőgárda, melynek élén Salma Hayek domborít, olyan férfitársaságban, mint a körünkből sajnos túl korán eltávozott James Gandolfini, a még bőven élő Jared Leto vagy John Travolta. Megtörtént eseményeket mesél el a film: “Martha Beck és Ray Fernandez (Hayek és Leto) az 1940-es évek végén Amerikában garázdálkodtak – a magányos szívek gyilkosainak tartották magukat. Az ő életüket és halálukat dolgozza fel ez a film. Ray apróhirdetéseket ad fel, latin szeretőnek álcázva magát, s az így elcsábított gazdag, magányos nőket kirabolja, majd meggyilkolja. Marthába pedig első látásra beleszeret, így közösen folytatják tovább. Martha Ray testvérének adja ki magát, így a férfi még több nőt hálóz be, és öl meg brutális kegyetlenséggel. Két nyomozó (Gandolfini és Travolta) azonban a páros után ered, de sokáig nem találnak bizonyítékot, mert a bűnözők nem hagynak holttesteket maguk után.” (A képen Gandolfini, Leto, Travolta és Hayek.)

A mai Vasember (m5, 21.20) tulajdonképpen a Márványember kettő, azaz Andrzej Wajda gigantikus és mélyen szántó lengyel történelmi tablójának második része, melyben a felszínen a márványember, azaz Birkut, a tragikus sorsú sztahanovista munkás fiának, Maczieknek történetét ismerhetjük meg – mely tulajdonképpen egybeesik a Szolidaritás születésével és a hetvenes évek viharos lengyel történéseivel. Be is dobozolta a kommunista cenzúra szépen a filmet – ami azonban nem akadályozta meg abban,. hogy Cannesban elnyerje az Arany Pálmát.

Csurka István hetvenes években született írásán alapszik az Amerikai cigaretta (m3, 22.25) című megható filmszatíra, melyben egy fiatal író (Tordy Géza) merül le a tutiba (egy kilenckerületi krimóba) bánatában, hogy míg a szakma hájjal kenegeti, barátai, rokonai semmibe veszik. A címszereplő cigarettával ott kínálja meg a két törzsvendéget, az utcaseprőként dolgozó, alkoholista házaspárt (Gobbi Hilda és Makláry Zoltán), akiknek üveges tekintetében végre “értő fülekre” talál.

Clint Eastwood Nincs bocsánat (Mozi+, 23.55) című, 4 db. Oscart (!) érő westernje kulcsfilm a western műfajában, illetve annak a mai, nu-westernnek becézett alfajában. (Peckinpah, Leone, és mások mellett, természetesen). Kitűnő, sőt, kötelező darab, amiben Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi szerepelnek a főbb szerepekben. A cselekmény tulajdonképpen egy szokványos bosszú történet, az újdonság ereje itt elsősorban az alapos lelki-, valamint környezetábrázolásban jelentkezik.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda

Éric Rohmer, a francia film új hullámában született “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét nyerte idéntavaly Berlinben. Sokan majd nyilván legyintenek is rá: Á, nem történik benne semmi, csak az a nő jár-kel benne végig, és rengeteget beszél benne… És végül is, tényleg így van, Az eljövendő napokban (Cinemax2, 20.30) tényleg egy nőt (Nathalie-t, a filozófiatanárnőt – Isabelle Huppert játssza, vagyis inkább megjeleníti a történetben – lásd a képen) látunk végig, ahogyan éli az életét, megküzd az éppen demokratikus jogaikat érvényesíteni tanuló diákjaival, ahogyan megküzd esszékötetének promóciója helyett inkább a profit hajhászása felé forduló kiadójával, magányos, lányát érzelmeivel zsaroló, beteg anyjával, valamint annak nagy, lusta macskájával, ahogyan elválni kényszerül szintén filozófiával foglalkozó, de a tanítványai bájai felett szemet hunyni nem tudó férjétől, ahogyan bátortalanul segítségért fordul jóképű, tehetséges, ám igen öntörvényű tanítványához; ahogyan a tőle telhető tettrekészséggel megpróbálja túlélni az életében következő eljövendő napokat. (Bővebben)

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 21.00) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Ma folytatódik az Átok (Duna, 21.25) újabb két résszel, majd a Nyom nélkül (Duna, 22.55) című krimi a tökéletes bűntény misztériumát járja körül a kora nyolcvanas évek Magyarországán. Hiába azonban a zseniális ötlet, hiába a modern bűnüldözés (profilalkotás, számítógépes társadalomelemzés!), a zsigeri, emberi irigységgel semmi nem veszi fel a versenyt. Fábry Péter filmjének sajnos úgy van vége, mint a botnak – de ettől függetlenül korszakos mű, Cseh Tamással a főszerepben.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd

A skandináv krimik kedvelőinek jó napja van, ugyanis a dán Jussi Adler-Olsen két története is terítékre kerül ma este. A Nyomtalanulban (Film Mánia, 21.00) a nehéz természetű, kezelhetetlen, a tűzkeresztségen is átesett zsaru (Nikolaj Lie Kaas) és kezdetben csak kelletlenül felvállalt segítője, az arab származású Assad (Fares Fares) keres valakit, valakiket, akik nyomtalanul eltűntek. (Bővebben) Rögtön utána, a Fácángyilkosokban (Film Mánia, 22.55) pedig egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás – hasonló szereposztásban. (Bővebben)

Épphogy vége a tanévnek, mikor a Hillary Swank által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő próbálja elérni azt renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (Paramount Channel, 21.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is. (A filmben elmesélt módszer a valóságban is működik.)

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (SuperTV2, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Csehov Ványa bácsija kötelező darab, főleg a szombathelyi Weöres Színház előadásában, melyet Réthly Attila rendezett, Ványa bá- (m5, 21.20) címmel. Címszerepben a kiváló Mertz Tibor.

A Nap könnyeiben (RTL Klub, 21.25) viszont legfeljebb Monica Belluccit nézhetjük dzsungeltúrán, átizzadt pólóban – ami azért nem utolsó dolog… Egy segélyszervezet orvosa (Monica) az afrikai őserdőben ragad, miközben kitör a helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítsék a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni védenceit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

Éjszakára pont jó lesz minden idők egyik első road-movieja, Dennis Hopper néhány dollárból, egy fél zsák fűből és egy kiló kokainból leforgatott Szelíd motorosokja (Filmcafe, 00.05), nemzedékek számára alapvető kultuszfilm. Get your motor runnin’,
Head out on the highway. Örülnek majd a szomszédok. (A képen Dennis Hopper, Peter Fonda és Jack Nicholson.)

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő

Oké, szóval ez a mai este sem igazán a tévézésé, ugyanis olyan szinten nincs semmi nézhető, ajánlható film, mintha műsorszünet lenne, mint a régi, ilyen-olyan időkben…

Talán A bűn árfolyama (AMC, 19.50) című nemzetközi mozit mondanám, ha valamit mégis muszáj lenne… De ez meg pont egy hónapja ment utoljára. Szóval, ez a történet azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen (a képen Naomi Watts társaságában) bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Vannak aztán ilyen popkulturális ikonok, mint a Terminátor 2. (SuperTV2, 21.00), vagy a Mad Max 2. (Film+, 21.00), de hát ezek meg tényleg olyan agyonjátszott izék, hogy már én szégyellem leírni címeiket, nemhogy ajánlóba tegyem őket… (Aztán mégis itt vannak.)

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás