Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat

A tökéletes trükk (AMC, 20.00) című Christopher Nolan-film két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el igen látványosan és izgalmasan, nem is akármilyen arcokkal (például –a képen David Bowie a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében, vagy Michael Caine illetve Scarlett Johansson) a mellékszerepekben. (Bővebben)

Sarkadi Imre drámáját, az Elveszett paradicsomot (m3, 20.10) Makk Károly rendezte filmre 1962-ben. Apa 75. születésnapját ünnepli, mikor őt köszönteni érkezik Fia, aki óriási bűnt, egy visszafordíthatatlan szakmai hibát követett el, és az felelősség tudata szinte agyonnyomja. A vendégségben azonban ott egy hamvas, fiatal Lélek, aki talán képes visszatéríteni az életbe a magába fordult Fiút. Páger Antal, Pálos György, Törőcsik Mari.

Törvényszéki héják (Galaxy, 21.00) ennél fiatalabb darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

Nyilván súlytalan baromságnak tűnik a Csak szexre kellesz (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédia, aminek lényege kiolvasható már a címéből is. Valószínűleg az is, Natalie Portman ide, Ashton Kutcher oda, de legalább szórakoztató.

Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Viasat3, 21.00)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apáék megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször, oda és meg vissza is (direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz, csak kóbojos-indiánosba’.

Megnézhetjük azonban újra Blue Jasmine-t (Duna, 22.05) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Jön A vikingek felemelkedése (Film Mánia, 22.40) is, a később is érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a Neon Démon) jelentkező, dán Nicolas Winding Refn alkotása. A nagyjából ugyanebben a korban, az i.sz. 8-10. században nyugaton portyázó szittya eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb képességű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen főszereplésével. (Bővebben)

Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Filmcafe, 22.55) több fesztiválon jelölték fődíjra, a film operatőrét, Zsigmond Vilmost pedig Oscar-díjra is. A történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem, féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)

Kathryn Bigelow nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A bombák földjénnel még Oscart is nyert, ebben a mai Holtpont (RTL+, 22.55) című filmjében pedig amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Reklámok
Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek

Pompás felvezetés lehet a közeljövőben ránk ömlő karácsonyi “cécóhoz” Richard Curtis kétórás Igazából szerelem (AMC, 19.30) című szerelmi kaleidoszkópja, egy kiválóan megírt és ugyanilyen jól megszerkesztett romantikus komédia, szuper karakterekkel (a képen látható Hugh Grant állítólag utálja a karácsonyt…), ezekhez méltó színészi alakításokkal, minimális mélységgel, de semmiképpen nem felszínességgel, valamint olykor meghökkentően frivol, de még vicces szabadszájúsággal. (Bővebben)

Hasonló műfajú darab a Barátság extrákkal (Cool, 21.00) című film, melyben Mila Kunis ezúttal Justin Timberlake-kel próbálja ki, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi. Legutóbb nyár közepén láthattuk ezt a filmet, ugyanebben az időben, ugyanezen a csatornán.

A Valahol Európában-nal világhírt elérő Radványi Géza nem sokkal halála előtt, 1980-ban hazatért, hogy itthon búcsúzhasson el egy filmmel közönségétől. A Circus Maximus (m5, 21.15) szintén a második világháború végnapjaiban játszódik, ahogyan első nagy sikere is: itt egy vándorcirkuszt követünk nyomon, akik olykor embercsempészetbe is bonyolódnak. Ismét ugyanaz a kontraszt, egy alapvetően békés, vidám, szórakoztató társulat kontra a háború pokla, és újfent magasan lobog a humanizmus zászlaja… Reviczky, Máthé, Páger, Bács, Margitai, Major, stb.

Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (Duna, 22.45) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért igen csak ajánlott megtekintése. Különös film a “nőségről“, nem véletlenül aratott világsikert.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Wonder Wheel: Az óriáskerék (Wonder Wheel, 2017)

Nincs különösebben nehéz “ördöglakat” Woody Allen új filmjében (sem): rendezett egy virtigli melodrámát a múlt század ötvenes éveinek közepéből, Hollywood aranykorának szája íze szerint, Eugene O’Neill, William Faulkner és Tennessee Williams tipikus hangvételében. Színhely ezúttal a New Yorkiak híres szórakozóhelye, a megannyi filmből és például Lou Reed dalaiból is ismert Coney Island, annak széles, homokos strandja, csillogó-csörömpölő, csiricsáré óriás vidámparkja, melyet a hatalmas, emblematikus óriáskerék, a Wonder Wheel koronáz meg.

A film címe ezért Wonder Wheel, a történetben valójában ennyi a szerepe, hogy jelzi a színhelyet, mely alapvetően a mulatság, vidámság és a nagy romantikus pillanatok tere. Mivel azonban a film műfaja igen tisztán melodráma, ezúttal sem fogjuk zsibbadtra nevetni magunk a hajlott kora ellenére még mindig elképesztően termékeny Woody bácsi új filmjén (már forgatja a következőt is), maradnak a drámai hangsúlyok, mint az utóbbi évek Woody Allen-filmjeinél. A története fő alakja Ginny, a negyvenéves, hajdan színésznői álmokat dédelgető, de mára csak egy mocskos kocsmapultig jutó nő (Kate Winslet), aki egy sármos, zöld szemű, fekete hajú jazzdobostól rámaradt piromániás kissráccal és új pasija, Humpty, a pocakos, egyetlen szórakozását kétbites haverjaival való pecázásban megtaláló körhintás (Jim “hajdan James” Belushi) mellett keresi, de nem találja a boldogságot – mígnem feltűnik a képen a strand romantikus lelkületű, fess úszómestere (Justin Timberlake), aki nem mellesleg írói ambíciókat dédelget. Ginny titkos viszonyba kezd Mickeyvel, az úszómesterrel, közben azonban megjelenik a színen -egy fillér nélkül- a körhintás Humpty előző házasságából származó nagylánya, a dögös Carolina (Juno Temple), aki egy maffiózóhoz ment férjhez, de mivel szeret csacsogni, most tőle menekül, de a maffia meg a nyomában. Ginny szárnyai alá veszi Carolinát, Humpty némi zsörtölődés után taníttatni kezdi, Carolina viszont, Ginny oldalán, találkozik Mickey-vel, akivel első látásra bimbózni kezd valami…

Mint a rövid szüzséből látni, Woody bácsi ezúttal is igen izgalmas szereposztással dolgozik, s ha még hozzávesszük, hogy az olykor vészjóslóan feltűnő maffiózókat “igazi” maffiózók alakítják a legendás Maffiózók című tévésorozat szereplői közül, akkor mindenképpen elégedettek lehetünk, ezúttal is. Kate Winslet mindamellett óriásit -akár Oscar-esélyeset is- játszik a hervadó nőiességét és vélt szerelmét egyre hisztérikusabban és kétségbeesettebben óvó nő karakterében. Mellette Jim Belushi atlétatrikójában olyan, mint Marlon Brando lett volna híres szerepében, A vágy villamosa Stanley Kowalskijaként, ha azt nem 1948-ban, hanem az Apokalipszis, most után forgatták volna. 🙂 Juno Temple viszont Marylin Monroe-ra hajaz dögös-vörösben, amikor az még Norma Jeane Mortenson volt. Justin Justin, a cukifiú, adja, mi lényege. Ő már régen megbízható színész ebben a szerepkörben, és messze nem csak egy híres énekes, aki unalmában elvállalt egy szerepet egy filmben.

Woody Allen története pedig megmarad a felszínen, a felfejlődő érzelmi viharok csak a felszínen korbácsolnak hullámokat, a mélyben minden marad változatlan. A színészi játéknak, valamint Woody tagadhatatlan írói tehetségének köszönhetően, a film minden avíttsága ellenére élvezetes, szórakoztató – mint szinte mindegyik Woody Allen-film. Formailag is ugyanolyan: fekete blank, benne középre szerkesztett Times New Roman betűkben a stáblista (szigorúan ‘in alphabetical order’), korban illő, jazzes zene. A film operatőre sem akárki: Vittorio Storaro Bernardo Bertolucci gigantikus tablóinak fényképezésével vált világhírűvé. Ahogyan itt a korhűen berendezett Coney Islandot és illően felöltöztetett és instruált statisztériát fényképezte narancssárgában-aranybarnában, szinte állandó “golden hourban”, vagyis demerungban, az valami csodás. Persze, amikor a melodramatikus érzelmi hullámvasút magasra szökik, akkor ő is váltott a színeken, haragos kékessárgára, szürkészöldre, a történet drámai csúcspontján pedig simán szembevilágította a késsel a kezében dühöngő Kate Winletet, akinek ettől tűhegynyire szűkült a pupillája, amitől szinte őrjöngő fúriává változott a nő csalódottságában és kétségbeesésében dühös arca. Imádtam. A filmet is elnéztem. 7/10

Kategória: Film | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök

Láthatjuk ma este megint Az árulót (Filmcafe, 21.00), egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadleés Jeff Daniels.

Régebben -és eredeti címén- Diana hercegnő meggyilkolásaként ismerhettük Az utolsó út (Story4, 21.00) című angol (dokumentum?)drámát, mely Diana hercegnő tragikus halálának körülményeit vizsgálja John Strickland rutinos rendezésében. A film főhőse a nemzetközi Vörös Kereszt egyik munkatársa (Jennifer Morrison), aki meg van győződve arról, hogy Diana hercegnő személyes közbenjárása is nagy hatással volt arra, hogy a világon betiltsák a taposóaknákat. Amikor az ismert szerencsétlenség bekövetkezik, a nő tudni vél bizonyos összefüggéseket, ám senki nem kíváncsi mondandójára…

Andy Warhol óta tudjuk, hogy 15 perc hírnév (Viasat3, 21.00) mindenkinek jár. A baj csak az, hogy sajnos túl sokan élnek vissza ezzel… Mások pedig annyira akarják a tünékeny közismertséget, hogy bármire hajlandók azért… Két kelet-európai bűnöző New York-i ámokfutása is a média érdeklődésébe tud kerülni nagyjából 15 percre, ez azonban ennél sokkal nagyobb mértékű gondot okoz a rendőrség médiasztárjának, a páváskodó főzsarunak, akit Robert de Niro alakít.

Több okból is érdekes az Amikor minden változik (Duna, 22.10), hiszen rendezője és főszereplője is Helen Hunt, aki színésznőnek remek, rendezőként viszont ez az első próbálkozása. Segítségére olyan nem kis nevek siettek, mint Bette Midler, Matthew Broderick, vagy például a dadogós királyként beoscarozódott Colin Firth. Meglátjuk,  milyen sikerrel… (A képen Helen és Matthew)

Kategória: Tévé | 1 hozzászólás

Saját szoba – Kedi – Isztambul macskái (Kedi, 2016)

Aki szeret macskázni, ki ne hagyja Ceyda Torun dokumentumfilmjét! Talán még moziban is elcsípheti. A Kedi persze nemcsak a cukiság miatt lehet vonzó; örömüket találják benne a Balkán-fanatikusok is, a filmet átható derűs életfilozófiát pedig mindenkinek felíratnám az orvossal. A macska mellé, természetesen.

A szóban forgó állatok nélkül Isztambul – mint az a filmben elhangzik – lelke egy részét veszítené el. Márpedig ott bőven akad belőlük, amiben bizonyára az iszlám macskatisztelete is szerepet játszik. Korzóznak az utcán, piacon, sziesztáznak az autók és házak tetején,  mindenütt, ahol csak meg tudják vetni a tappancsukat. A rendezőnő bemutatja mindennapjaikat, miközben a riportalanyok segítségével megpróbál közelebb férkőzni ezekhez a titokzatos, öntörvényű lényekhez. A cicusokról választott gazdáik mesélnek, egyszerű, de mély gondolatokat fogalmazva meg Isten, ember és állat viszonyáról.

A film csavarja abban áll, hogy az említett négylábúak ürügyén visz közel a városhoz és az itt élő emberekhez. Végeredményben cseles imázsfilmmel van dolgunk, az elbeszélések, cicaportrék alatt mintegy mellékesen elgyönyörködhetünk Isztambul megannyi látnivalójában. Sokszor macskaperspektívából, máskor a magasból, szebbnél szebb légifelvételeken, miközben török könnyűzene szól, és tökéletes a balkáni hangulat.

Azt mondják, minden macska egyéniség – ez a film hét különböző cirmos portréját rajzolja meg. Van köztük hímeket terrorizáló nőstény, kölykeinek kolduló anya vagy szenvedélyes vadász, „aki” egerészéssel szolgálja meg a betevőt. Sokfélék, akárcsak az emberek, de egyformán rátartiak. Megválogatják, kihez szegődnek, kit választanak gazdájuknak, A „gazda” ez esetben pusztán gondozót jelent, nem birtokost, hisz senki sem akarja őket kisajátítani.

Azért ne gondoljunk girhes, csipás jószágokra: csavargóink kivétel nélkül tiszták, jóltápláltak. Motoszkál bennünk a kérdés: itt nincsenek girhesek vagy csipások? Felelősségteljes gondozóikat elnézve még ez sem tűnik lehetetlennek. Ők egyébként legalább annyira érdekesek, mint a macskuszok. Halászok, kereskedők, művészek, vendéglősök, és többségükben férfiak; mindegyiknek megvan a maga története: hogyan, miért kezdett el törődni ezzel vagy azzal a cirmossal – esetleg egy egész hadseregnyivel.

Többen öngyógyítási céllal foglalkoznak védenceikkel; van, aki hálából, mert meggyőződése, hogy egy macska mentette meg az életét, mások egyszerűen csak azért, mert az embernek szüksége van az állatok közelségére. Feltétel nélkül etetik, gyógyítják, orvoshoz hordják őket – ami csöppet sem olcsó mulatság. Mennyiségi aggályaik sincsenek: féltucat vaksi kölyköt ugyanolyan féltő gonddal vesznek körül, mint egyetlenegyet. Hosszú távon így nyilván fennáll a túlszaporodás veszélye – de ez már legyen az isztambuliak gondja.

Címszereplőink jövőjét inkább a város gyors modernizálódása veszélyezteti. Az utóbbi években gombamód nőnek a toronyházak, fokozatosan visszaszorul a természet, lassan talpalatnyi föld sem marad a cicóknak. Félő, hogy eltűnik ez a mesés, hol volt-hol nem volt macskaparadicsom. Kár volna érte; már akkor is, ha csak feleannyira idilli, mint amennyire Ceyda Torun láttatja. Bár napjaink török belpolitikájára ugyancsak ráférne az imázsjavítás, ki tudja: valaki talán éppen a Kedi hatására látogat el először Isztambulba – megnézni, ott vannak-e még a macskák.

Kategória: Film, Saját szoba | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda

Az év talán utolsó kupaszerdája, véletlenül egészen jó kis filmekkel. A Legyőzhetetlen (Sony Movie Channel, 21.00) nem Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajza, de ettől függetlenül szintén jó mozi. És szintén életrajz, ugyanis egy olyan vidéki srácról szól, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg – a képen) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. De Vince soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -és óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga, az amerikai álom és igaz történet.

Kardozós-romantikus alternatíva lehet ma estére például a mozikban elég nagyot hasaló, de a filmes adatbázisokban mégis elég jól osztályzott Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00). A Wagner operájából is ismert ógermán monda tisztességes feldolgozása ez a film, szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt romantikus kalandfilm, ennyi: se több, se kevesebb… (Bővebben)

Clint Eastwood Nincs bocsánat (Mozi+, 23.35) című, 4 db. Oscart (!) érő westernje viszont egyenesen kulcsfilm a western műfajában, illetve annak a mai, nu-westernnek becézett alfajában. (Peckinpah, Leone és mások mellett, természetesen). Kitűnő, sőt, kötelező darab, amiben Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi szerepelnek a főbb szerepekben. A cselekmény tulajdonképpen egy szokványos bosszú történet, az újdonság ereje itt elsősorban az alapos lelki-, valamint környezetábrázolásban jelentkezik.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit nézzünk ma este a tévében? – Kedd

Kupakedd, követhetetlen sorozatok, tehát semmit. Ami van, az a könyökünkön jön ki, mint például Steven Spielberg perfekt szélhámos-filmje, a Kapj el, ha tudsz! (Paramount Channel, 21.00), az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval. Persze, ez egy szórakoztató és igazán jól megcsinált film, bármennyiszer meg lehet nézni…

Hasonlóképpen Luc Besson alkotásához, Az ötödik elemhez (Mozi+, 21.00), amit én például minden évben megnézek egyszer, bár már az idén egyszer láttam. Imádom ezt a filmet, kevés filmért rajongok ennyire. Ez egy mese és a szerelem mindenható erejéről szól, viszont e témában vitán felül az egyik leglazább és legszemtelenebb film, mely valaha mozivászonra került. (A képen Bruce Willis és Milla Jovovich)

Megnézhetjük azonban újra azt is, hogy Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00), ha netán éppen töménytelen sok hóra vágynánk. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért én ezt is szerettem…

Kevin Costner sem táncol ma este farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (Film+, 21.00) műfajilag akciófilm, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy (ma este újfent) Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat érzelmes családi szál ellensúlyozza.

Kategória: Tévé | Megjegyzés hozzáfűzése