Trükk (Trick, 2010)

Egy lengyel thrillerben éppen az lenne az érdekes, hogy nem akar hollywoodi tucatterméknek tűnni, hanem más színeket, ízeket, sajátos karaktereket villant fel, a műfaj eléggé jól körülírt szabályszerűségei szerint. Jan Hryniak 2010-es Trükk című filmje félsiker és fél bukás. Siker, hiszen egyáltalán nem rosszabb, mint mondjuk Jason Statham legtöbb filmje, azokban persze több a pénz, tehát látványosabbak az akciók, ebbe kevesebb, ezért alig van akció. Az akciót izgalmas politikai és pénzügyi konteókat felvető sztori hivatott pótolni, szerintem jól. De bukás is a film, éppen ugyanezért: majdnem tökéletes B-film. Semmi egyediséget nem fedezhetünk fel benne, amit pedig mégis, azok nem lengyel specialitások, hanem határozatlanul rendezett jelenetek, tétova vágás és a markáns karakterek szinte teljes hiánya. A férfiszereplők vagy Jason Statham-klónok, vagy kopasz öregemberek, ráadásul mind Kowalskinak, Bukowskinak és más effélének hívják, a csajok pedig szőkék, de a lengyel nőkről amúgy is mindig Kurt Vonnegut örökbecsű sorai jutnak eszembe: “Lógó tököm földig ér el, soha többet lengyel nővel.”

Az alapötlet persze jó, hiszen egy többszörösen oda-visszacsapó trükkről van szó, mindenki átver mindenkit, és még az is pozitív, hogy a végén jól megszívják a rosszarcúak (mondjuk ez általában mindig így van). A kezdés viszont rossz, a film egyetlen valódi akciójelenete egy széthangeffektezett, fény- és füstgránátos izé, amit még a boldog emlékezetű Kisvárosból is kivágtak volna. Utána azért egyenesbe jövünk, érdekes módon Hryniak béna jelenetekkel is el tudja mesélni a történetet, bár néha lehet olyan érzésünk, hogy egy csavaros nyomdászati ismeretterjesztő filmet nézünk – lehet, hogy éppen ez itt a nemzetspecifikus jelleg. Itt maradt a termelési filmek idejéből…

De a film mindig apróbb döccenő ellenére eljut elejétől a végéig, még egy viccesen bumfordi poénra is futja az utolsó kockára. Ha a Trükköt nem Stathammal, hanem mondjuk a hazai zsánerfilmekkel vetem össze, akkor ez a világ legjobb filmje. Sajnos, azonban nem mi vagyunk itt a mércék… Asanisimasa: 5/10