A méhek világa (More Than Honey, 2012)

A méhek világába tulajdonképpen beleszületett az osztrák Markus Imhoof, hiszen családja generációk óta méhészettel és méztermeléssel foglalkozik. Csecsemőkora óta zümmögésben él, az anyatejjel szívta magába a méhészkedés csínját-bínját. Ahogy cseperedett, nagyapjával járta a tiroli hegyeket-völgyeket, a kihelyezett kaptárakat vizsgálandó, s ahogy felnőtt, immár dokumentumfilmesként kézenfekvőnek látszott, hogy előbb-utóbb a méhek életéről is készül majd egy film általa. A film elkészítéséhez szomorú apropót az adta, hogy családjában már csak egyetlen férfi foglalkozik méhészettel, az idős, kissé sánta nagybátyja, aki ráadásul semmi biztatót nem tud mondani e szép és fontos szakma jövőjéről. Az utóbbi évtizedekben a világ méhállománya a töredékére zsugorodott, titokzatos kórok, kártevők tizedelik e szorgos rovarokat, miközben az ipari méhészet genetikailag tenyészti az egyre kevésbé ellenálló, viszont termékenyebb méheket. A tendencia azért is aggasztó, mert a mezőgazdaság igen nagy szegmensénél a méhek végzik el a növények beporzását, így ha a méhek netán eltűnnének a Föld színéről, az élelmiszercélú zöldségeket, gyümölcsöket termelő mezőgazdaság is össze fog zuhanni. Imhoof saját szülőföldjén, az osztrák Alpokban, egy amerikai vándorméhésznél, valamint Kínában és Ausztráliában próbálja felfejteni eme aggasztó problematika velejét, s közben mintegy érthető és látványos módon beavat minket a méhek csodálatos életébe is.

A filmben még pont egészséges arányban keveredik a zöld, környezettudatos szemlélet (viszonylag kevésszer hangzik el, hogy ‘biodiverzitás’, ám annál többször, hogy ‘együttélés’, ‘nem képesek élni egymás nélkül’, stb.) a személyes hangú, szinte baráti eszmecserével, valamint a látványos természetfilmmel. Megoldást persze, nem ad a film, nem adhat, viszont némi kiút azért felsejlik a távolban – az viszont más kérdés, hogy a Föld globális mezőgazdasága ezt az utat választja majd (látunk elrettentő képeket például Kínából, ahol bizonyos területekről az elhibázott, ostoba mezőgazdasági koncepció miatt egyszerűen eltűntek a méhek, helyettük emberek végzik a beporzást…). Elsősorban Attila Boa fantasztikus makrófelvételeinek köszönhetően tényleg szinte beköltözhetünk egy méhkaptárba, máskor pedig felülhetünk egy dolgozó hátára és sziromról sziromra szállva gyűjthetjük az édes nektárt. A filmet Imhoof finoman fanyar, a nem túl biztató mondanivaló ellenére gunyoros narrációja teszi élvezetes és tartalmas, gondolatébresztő időtöltéssé. Asanisimasa: 8/10