Jude Law nagy arc. Amit művelt a minap Pesten, azt egy az egybe’ adja elő a Dom Hemingway című, jobb híján krimi-komédiának becézett műben. A hajdani angyalarcú, égszínkék tekintetű férfi, lányszobák falainak kitüntetett szereplője, beérett és rendes, pocakosodó, sörös leheletű kan lett, hiszen ahogy e filmben tolja, arra nincsen olyan kifejezés, amit bármilyen asszociatív kontextusba lehetne hozni a romantika bármelyik területével. Ámbár?
Ahogy sakkrészegen elkapta annak a butuska magyar celebcsajnak a seggét, elérte hogy hajdani lányrajongóinak jelentős része végleg és sikoltva tépték le a fényképét a falról, e filmben leadott bevezető monológja, de főleg annak csattanója után viszont még az is tíz körmével vakarja a falat, aki már volt fiúval (netán lánnyal) valaha is. A film címszereplője, akit Jude küld séróból, egy masszív önbizalmú, zsigerileg tahó, macsó sutyerák, mellesleg, a világ egyik legjobb széftörője, Lemmy Kilmister pofakeféjével és ha ihletet kap, egy hétnapos ivászat után túlpörgött Shakespeare szertelen szókincsével rögtönöz ódákat a legkülönfélébb témákban, jelen esetben a saját farkának mennyei tökélyéről. Dom jelenleg éppen 12 éve ül börtönben egy bizonyos ügy miatt, de már nem sokáig. Története egy szétcsúszott életű vagány sztorija, aki bár kezdetben nem nagyon akarja, de végül lassan megérti, hogy az igazi értékek nem feltétlenül fejezhetőek ki angol font vakos kötegeiben.
Bizonyos Richard Shepard írta és rendezte e filmet, aki már korábban is jelentkezett néhány átlagosnál érdekesebb filmmel, melynek első fele erőteljes Guy Ritchie-s hatásokat mutat, mely azonban gond nélkül oldódik, vagyis inkább sűrűsödik be a végére például a Ken Loach által fémjelzett, nagyszerű angol drámák közé. (Persze, csak kicsit.) Dom Hemingway elementáris fazon, kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan és tökéletesen felelőtlen, a film tétje pedig mindössze annyi, hogy megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is.
Kivételesen trágár, de mégis szinte irodalmi igényű párbeszédeken, de főleg Dom monológjain röhöghetünk, amihez kell Jude Law színészi kvalitása is, hiszen tényleg remek, jól megírt, nagy ívet húzó szpícsek ezek. Szerintem jobban játszik, mint hasonló szerepben Leonardo a minap, és legalább úgy, mint Matthew, szintén nemrég. Tökéletesen laza, híján van minden hiúságnak, dülleszti a pocakját és megy le kutyába, szinte élvezettel lubickol még a legtahóbb jelenetekben is – miközben játszik, alkot. Nem hiszem, hogy láttam valaha ilyen jónak. Igen jó untermannja a félkezű Dickie-t játszó Richard E. Grant is, aki blőd alázattal adja fel a labdát, ha kell, vagy éppen csapja le azt, ha arra van szükség. Kifejezetten szórakoztató, s minden ocsmánysága ellenére kedves film ez – kár, hogy túl rövidre van vágva (alig 90 perc). Néztem volna még hosszabban is… Asanisimasa: 8/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Na ezért van az, hogy általában a te kritikáidból kell kiindulnom. Már most nem tudom megmondani, melyik mainstream online felületen futottam bele egy Dom Hemingway kritikába hetekkel korábban, ezért most megpróbáltam felkutatatni, jópárat végigtúrtam. Arra nem jöttem rá, melyiket láttam eredetileg, de legalább most már tudom, hogy hol mit írtak. Az eredmény nem meglepő: mindenhol fanyalognak. Hogy Jude Law miért vállal ilyet, ejnye, és milyen öncélú, és a film nem tart sehová, és mit fognak szólni ehhez a tinilány rajongók. Kísérlet sem történik a film értelmezésére, vagy befogadására. A borzasztó az, hogy majdnem el is hittem, hogy nem érdemes ezt a filmet megnézni. A helyzet viszont az, hogy neked jobban hiszek, mint a bulvárfilmkritikusok tömegének. Hogy miért? Mert általában a filmek megtekintése után veled értek egyet, nem velük. Kritikáid afféle lakmuzpapírként szolgálnak, arról nem beszélve, hogy a hozzám hasonló casual filmfogyasztóknak, akiknek ugyan volna igénye a mainstream hollywoodi retteneten kívül másra is, mindig kiváló ötleteket adsz. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem adod fel ezt a blogot, mert nem tudom, a látogatási statisztikák mit mutatnak, de a magam nevében mindenképp azt kell mondjam, hogy egyike vagy annak a két magyar nyelvű filmblognak, amit látogatni érdemes.
Nagyon köszönöm az elismerő szavakat, jól is esnek. A blogot csinálom, amíg bírom, már csak a saját igen lyukas memóriája miatt is, mert így sokévesen, hátam mögött -szerénytelenül mondom- a filmtörténelem túlnyomó részével, már azokat a filmeket is hajlamos vagyok elfelejteni, amelyek amúgy tetszettek… 🙂 Továbbá, amíg nem dob meg valaki egy olyan munkával, ami mellett nem lesz időm semmire – erre viszont ma alig van esély. Úgyhogy, köszönöm még egyszer, tényleg jól esett.
Igazán nincs mit! Merengtem ezen már korábban is, hogy vajon ennyire nem olvassák az emberek ezt a remek blogot (mert nem jut el hozzájuk?), vagy csak arról van szó, hogy a többség hozzám hasonlóan általában csendes fogyasztó, és csak akkor szól hozzá, ha tényleg van mit mondania – tehát a hozzászólások hiánya nem jelenti azt, hogy forgalom sincs. Persze tudom, biztos nem is ez a fő szempont, számodra viszont mi más lehetne a megerősítő visszaigazolás, mint vagy a növekvő forgalom, vagy legalább a jelenlévők látható elégedettsége. 🙂 Minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért megjegyezném, hogy én, mint aki egy generációval nagyjából fiatalabb vagyok nálad, szívesen veszem a klasszikusokat felidéző poroló rovatodat is, mert a magam részéről komolyan küzdök azzal a problémával, hogy filmtörténeti műveletlenségem okán nagyon nehezen derítem fel, hogy mik azok a filmek, amiken amúgy a nyilvánvalón túl érdemes volna átrágnom magamat, hogy újra és újra rácsodálkozhassak, hogy nincs új a nap alatt, mert valaki járt már ott pár évtizeddel korábban is. 🙂
A Poroló általában akkor jön elő, amikor besokallok a kurrens “maiságoktól”, de azért tolom azt is. Amúgy olvasgatják, olvasgatják a blogot, szerény emelkedés van – tehát a “rajongói kör” 🙂 állandónak mondható. Most olyan néhány száz napi oldalletöltés van, attól függősen persze, hogy hány poszt jelenik meg. Az Alföldi-filmes napon kétezer-valamennyi megvolt, de hát ő az, aki. A blog.hu-n rendszerint 1000 felett volt, ha megvolt az index címlap, akkor több ezer, a csúcs azt hiszem, 11 ezer oldalletöltés volt egy nap (asszem a puskás-film volt aznap, amiről tőlem jelent meg először kritika), de ott a csomó indexes troll, meg az igencsak döcögő bloggép távozásra késztetett. Itt jó a wordpressnél, de sajnos szinte semmi támogatás nincs a látogatottság érdekében. Nagyjából tudom, mit lehetne tenni a nagyobb látogatottság érdekében, de ehhez nincs se pénzem, se gusztusom, sem energiám, tehát kedvem sem :). Ha tetszik amúgy a blog, akkor azt örömmel veszem, ha a facebookon, vagy más közösségi oldalon megosztod a cuccot…
Na hát bocs, hogy ilyen off-topic lettem közben, de ha már beleszaladtunk… Azért szerintem a napi oldalletöltésekből olyan messzemenő következtetést ne vonj le a rajongói kör szélességéről: saját felhasználói szokásaimból is kiindulva, én is csak hetente, vagy pár hetente jövök, nem azért, mert feledékeny vagyok, hanem mert TV-t nem nézek, szóval a “mit nézzünk ma” rovat engem nem érint, a többit illetően meg ha már idekeveredek, akkor úgyis itt ragadok, és akkor egyszerre felfalok 5-10 postot. Szóval a napi látogatottságot szerintem beszorozhatod párral.
Természetesen saját ismeretségi körömön belül szórom az áldást, mert ami jó, az jó – a facebook megosztás még nem jutott eszembe, konzervatív alak vagyok, nem szoktam ott megosztani dolgokat, de most, hogy így mondod, a nemes ügy érdekében lehet, hogy kivételt teszek. 🙂 (épp látom is, hogy van a blognak már facebook oldala is, szóval így meg aztán végképp könnyű)
Ténykérdés, hogy a népszerűség a trollok számának hatványozódásával jár, itt meg aztán főleg lehetne bármi, ahol még regisztrációt sem igényel a hőbörgés. 🙂
A blogot (és engem) dicsérgetni sohasem offtopic. 🙂
Amúgy a napi tévéajánlóra azért is érdemes néha rápillantani, mert azért ott is előkerülnek néha jó filmek, melyeket szerintem érdemes mindenképpen megnézni – akár más forrásból is. Például a holnapi is ilyen nap lesz, sok jó filmmel.
tényleg terjeszti. nézd, itt vagyok!
szia. 🙂
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa
Valahogy rátaláltam és én is minden nap ránézek a napi Tv műsor ajánlóra. Tegnapelőtt pl.megnéztem az “Elcserélt életek” c. filmet, előtte azért elolvastam a vonatkozó véleményt- amúgy eszembe sem jutott volna odakapcsolni. Nagyon jó segítség a magamfajta nem elég tájékozott, de válogatós, ritkán tévéző nézőnek. Hálás vagyok, – köszönöm!
Nagyon szívesen. Éppen ez lenne az egész tévérovat célja, tehát működik. Örülök neki. 🙂
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa